2018. január 12-én került sor a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében Glant Tibor A Szent Korona amerikai kalandja és hazatérése című kötetének bemutatójára. A könyv a Szent Korona és a magyar koronaékszerek Magyarországra való visszatérésének 40. évfordulója alkalmára íródott.
A könyvbemutató első részében Pálffy Géza, az MTA „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának vezetője ismertette röviden a kutatócsoport elmúlt években végzett munkájának eredményeit. A 2012-ben indult projekt célja, hogy interdiszciplináris kutatói módszerekkel és széles nemzetközi együttműködésben vizsgálja a Szent Korona és a magyar koronázási ékszerek 1526 és 1916 közti történelmét.
Pálffy elmondta, hogy a kutatócsoport munkája során számos új eredmény is napvilágot látott. Így például előkerült a koronázási jelvények eddigi legkorábbi hivatalos leltára 1622-ből, sőt sikerült „újra-felfedezni” a koronázási cipőt is, amely sokáig elfeledetten állt a Nemzeti Múzeum raktárában. A történész beszélt továbbá arról is, hogy a közelmúltban önálló kötetet szenteltek az „elfeledett koronázóvárosnak”, ugyanis bár mára szinte teljesen kikopott a köztudatból, a 17. század folyamán három alkalommal is Sopronban helyezték a magyar király fejére a koronát.
Ezt követően a neves amerikakutató, Frank Tibor beszélgetett a Debreceni Egyetem docensével, újonnan megjelent A Szent Korona amerikai kalandja és hazatérése című kötetéről. Ennek során a szerző elmondta, hogy a korona és a koronázási ékszerek meglehetősen kalandos úton jutottak el a tengerentúlra. Magyarország területéről a második világháború végén a nyilasok parancsára a koronaőrség szállította el a mai Ausztria területére. A koronaőrök itt végül amerikai katonáknak adták meg magukat, így a klenódiumok amerikai kézre kerültek.
A korona ezt követően egy speciális amerikai alakulat, a muzeológusokból és restaurátorokból toborzott „Monuments Men” ellenőrzése alá került. Ennek során előbb Wiesbadenben, majd Münchenben őrizték és állították ki, majd végül 1953-ban szállították az Egyesült Államokba, ahol az amerikai aranykészlet „otthonául” is szolgáló Fort Knoxban őrizték.
A hidegháborús enyhülés és ezzel párhuzamosan az amerikai-magyar kapcsolatok normalizálódásával az 1970-es években újra napirendre került a Szent Korona visszaadása Magyarországnak. Jimmy Carter javaslata nagy vihart kevert, még kongresszusi vita is keveredett belőle. Érdekesség, hogy a visszaszolgáltatás egyik legélesebb kritikusai az amerikai magyar emigráció politikailag aktív tagjai közül kerültek ki, akik a korona szimbolikus jelentőségét hangsúlyozva, nem akarták, hogy a koronaékszerek a Kádár-rendszer és a szovjet fennhatóság legitimációs eszközévé váljanak. Az amerikai diplomácia végül úgy oldotta fel ezt a problémát, hogy az 1978. január 6-án lezajlott ünnepségen Cyrus Vance nem Kádárnak, hanem a Parlament épületében a házelnök Apró Antalnak – mint a nép képviselőjének – adta át a Szent Koronát.
A koronázási ékszerek ezután a Nemzeti Múzeumba kerültek, ahol restaurálás után január 31-én állították ki a nyilvánosság elé. A páratlan történelmi relikvia jelentőségét mutatja, hogy az elkövetkező egy év leforgása alatt közel kétmillió ember kereste fel a kiállítást.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
