Thomas Mann bátyja, Henrich Mann (1871, Lübeck – 1950, Santa Monica, Egyesült Államok) jómódú családból származott, azonban nővérei öngyilkossága, az irodalmi tevékenysége kezdetén elmaradt siker, valamint a hitleri diktatúrával szembeni magatartása és állampolgárságától való megfosztása nem hagytak számára más lehetőséget, mint végleg elbúcsúzni szülőhazájától.
Előbb Franciaországban, majd az Egyesült Államokban élt, mindvégig heves és nyilvános bírálója az egyre erősödő, háborúra készülődő hitleri Németországnak. Negyvenéves korában veszi feleségül Maria Canova színésznőt, egy lányuk született. Később elváltak. Második felesége, Nelly rossz választásnak bizonyult: egy éjszakai klubban pincérnőként dolgozott és minden lehetséges módon botrányokat keltett. Öt évvel házasságuk után az asszony öngyilkos lett. Hinrich Mann zűrzavaros élete és a könyvei iránti érdektelenség miatt a száműzetés nyomorúságában depressziós állapotba süllyedt, öccse, Thomas segítette talpon maradni.
Pedig tehetséges író volt Henrich Mann. Ronda tanár úr című könyvét olvastam, és tanárként magam is nagyon valósághűnek tekintettem. Gonda („Ronda”) tanár úr írói jellemrajzában egy olyan könyv került a kezembe, amely a polgári kisváros diákjainak és érett férfiainak apró, de hangsúlyos gátlástalanságát, irigységét, bosszúvágyát jeleníti meg. Érdemes Ronda tanár úr néhány „hangos” gondolatát leírnom: „Nőknek sohase adok pénzt, mert nem akarom magamat megalázni.” Mintha csak a pénz hozná elő ezt a lelkiállapotot… Pedig a pénzen kívül ezeregy ilyen tényező lehet. Például a nagy különbségből adódó, jellembeli és tudásbeli érték, amelyre csak gúnyos válasz és vállrándítás jár. Mint hősünk esetében is. „…A vágynak nincs szüksége pénzre, a beteljesülés pedig nem éri meg.” A vágy szükségszerűen, túlzó módon felcsigázza a képzeletünket ahhoz képest, ami a beteljesülés során megmarad belőle. Írom más szavakkal, de teljes egyetértésben.
Henrich Mannak több regénye végül mégis elhozta az anyagiakban is megmutatkozó sikert. Történelmi regényei, IV. Henrik ifjúsága és IV. Henrik érettsége (1935, illetve 1938) írói munkájának csúcsa. A Század áttekintése (1946) vegyes tartalmú könyv, memoár, önéletrajz, esszé, amelyben a Szovjetunió igen kedvező színben tűnik fel. Az író Kelet-Németországba térne vissza újból, német földre, de csalódását halála megakadályozza. A két Mannt írói termésük alapján nem lehet összetéveszteni. Koruk eseményeihez való politikai hozzáállásuk sem azonos. Thomas – bár sorsa szintén az idegen földre menekülés – korántsem gyűlöli oly mértékben a hazáját rossz irányba kormányozó nemzedéket, mint Henrich. Érdemes megismerni a testvéreket műveiken keresztül, mert azonos családban felnövő, két igen különböző íróval találkozhatunk.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
