A továbbjutás szempontjából az esélytelenség nyugalmával léphet ma pályára a Bernd Storck vezette labdarúgó válogatott a Lettország elleni világbajnoki selejtezőn.
A legutóbbi négy meccsből négyet veszítettünk el, mindezt úgy, hogy gólt sem lőttünk, de legalább kikaptunk Andorrától is.
Hagyjuk is az olyan blődésgeket, amiket az elmúlt napokban hallottam, hogy egy győzelem szépségtapaszt jelentene arra a bizonyos világszégyen zakóra. Nem, nem jelentene.
Az elmúlt bő egy év: volt egy, az azt megelőző három évtizedet figyelembe véve sikeres Eb-szereplésünk, amit – de utálom ezt a közhelyet, de most ide írom – senki nem vehet el tőlünk.
Aztán nem a földre szálltunk vissza igen hamar, hanem jó mélyen bekerültünk magába a földbe. Onnan kéne kimászni. És megpróbálni jelét adni, hogy a következő harminc évben, de inkább hamarabb képesek lehetünk kijutni megint egy világversenyre, hogy ne 2016-ról nosztalgiázzunk nyugdíjas korunkban.
Ha fociról esik szó Magyarországon, elkerülhetetlen annak politikai vonzata. Mert Orbán Viktor köztudottan a sportág bolondja, olyannyira, hogy még Vlagyimir Putyin is ezzel ugratta a háza oldalába stadiont építő kormányfőt.
A sportágba irgalmatlan összegek folynak be, lassan már ott is épül stadion, ahol csapat sincs. De legalább mindez megmutatkozna valami eredményféleségben.
Milyen értékmérői lehetnek egy ország labdarúgásának? Alapvetően három ilyen van: hogyan szerepel a válogatottja, hogyan szerepelnek klubcsapatai a nemzetközi kupákban, illetve milyen kaliberű klubok foglalkoztatják az adott ország játékosait.
Előbbi két szemponton nem volt min gondolkodni, a válogatott borzalmas teljesítményt nyújtott az elmúlt egy évben, a klubcsapataink közül pedig már mindegyik kiesett.
De mi a helyzet a külföldön játszó magyar légiósokkal? Mert oké, hogy most mindenki odáig van (a legőszintébben sok sikert kívok neki új csapatában), hogy Sallai Norbert Felcsútról a Bl-főtáblás Apoel Nicosia-ba igazolt, ám a szomorú igazság az, hogy a klubcsapatainak teljesítménye alapján összeállított UEFA-rangsor első öt országban (Spanyolország, Németország, Anglia, Olaszország, Franciaország) 4, azaz négy magyar játékos szerepel.
A legutóbbi fordulóban Nagy Ádám a Bologna, Szalai Ádám a Hoffenheim kispadján ült 90 percet, az RB Leipzig kapusa, Gulácsi Péter végig játszotta a meccset, ahogyan Lang Ádám is a Dijon színeiben, bár neki egy ideig ez a búcsúmeccse volt, ugyanis klubja azóta kölcsönadta a Beitár Jeruzsálemnek.
Kíváncsiak voltunk, hogy Közép-Kelet-Európa, illetve a Balkán egyes országai hány játékossal képviseltetik magukat az öt legerősebb európai pontvadászatban.
A listán azokat vettük figyelembe, akiket klubjuk a legutóbbi fordulóban nevezett, tehát azok is szerepelnek rajta, akik végül nem kaptak játéklehetőséget, de a kispadon ott voltak.
Ezek szerint a vizsgált országok ennyi játékost adtak az öt legerősebb bajnokságba a múlt hétvégén:
1. Szerbia: 31
2. Horvátország: 23
3. Lengyelország: 19
4. Bosznia-Hercegovina: 14
5. Szlovénia: 11
6. Csehország: 10
7. Románia: 9
8. Szlovákia: 6
9. Albánia: 6
10. Magyarország: 4
11. Macedónia: 2
12. Montenegró: 2
13. Bulgária: 1
A felsorolt országoknál a lélekszám nem sok jelentőséggel bír, hiszen a Magyarországnál előrébb végzett 9 állam közül hatban is jóval kevesebben élnek.
Feltűnhet, hogy nem szerepel a listán Ukrajna. Ennek vélhetően az az oka, hogy az ukrán topcsapatok vannak olyan jók, és tudnak olyan bért adni, hogy legjobbjaik otthon játszanak. Az UEFA-rangsorban egyébként Ukrajna az előkelő 9. helyen áll.
Szomszédok a topligák top csapataiban
Az egy dolog, hogy a legjobb bajnokságokban csupán négy magyar játékos volt érdekelt a hétvégén, az viszont még jobban szemlélteti az elképesztő lemaradásunkat, hogy az UEFA-klubrangsor első 10 csapatából hétben (Real Madrid, Atlético Madrid, Barcelona, Bayern München, Juventus, Dortmund és Benfica) a legutóbbi fordulóban nevezve volt hat horvát, négy lengyel, két szerb, illetve egy-egy boszniai és szlovén.
Visszatérve a világbajnoki selejtezőkhöz:
az jól látszik, és biztosan nem véletlen, hogy az Európa legerősebb bajnokságaiba három legtöbb játékost adó ország, Szerbia, Horvátotszág és Lengyelország vezeti a csoportját.
Szlovákia Anglia mögött a második helyen áll, őket a Szlovénok követik, vagyis mindkét szomszédunknak van még esélye kijutni a vb-re, Bosznia-Hercegovina pedig 1 pontra van lemaradva a pótselejtezős helytől.
Az idősebbek lehet, hogy még régebben, én 1986 óta hallom, hogy az utánpótlásra kell nagyobb figyelmet fordítani. Lehetnek húdeszép stadionjaink, akadémiáink, jóféle TAO-milliárdok, mindez a jelek szerint semmit nem ér.
Legalábbis eddig nem sokat ért. Amíg a magyar labdarúgásba beöntött milliárdok mellé négy (most már csak három) játékost tudunk felmutatni az öt topligában, addig nem nagyon juthatunk más következtetésre, mint hogy a pénz felhasználása – finoman szólva – nem hatékony.
Azért este jó lenne megverni a letteket.
Hajrá!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
