Kijevnek meg kell tartania nyugati támogatóit, akiket Putyin próbál meggyőzni arról, hogy nem érik meg ezek a magas gázszámlák Ukrajna támogatását. Kijevnek ezért győzelmet győzelemre kell halmoznia, ha az újságok címlapján akar maradni.
mandiner/AFP/ Anadolu Agency
Részletes elemzést közölt a patinás külpolitikai magazin, az amerikai Foreign Affairs hasábjain arról, mi várható 2023-ban Oroszország részéről. Nem árulunk el nagy meglepetést, ha leírjuk: Moszkva valószínűleg nem adja fel.
Az elemzés szerzője Mick Ryan katonai stratéga, nyugállományú ausztrál dandártábonok. Mint írja, miközben Kijev a fagyos tél miatt aggódhat, Oroszország, amely gyors, győzedelmes hadjáratra számított, kemény leckét kapott a nemzeti ellenállóképességből és a modern hadviselésből, Ukrajna aláásta az orosz hadsereg reputációját, még maguknak az orosz katonáknak a körében is, miközben az ukrán hadsereg folyamatosan foglalta vissza a területeket az oroszoktól.
„Korai lenne azonban leírni az oroszokat” – fogalmaz a szerző, felsorolva az orosz intézkedéseket, kezdve a „brutálisabb és sikeresebb” Szergej Szurovikin tábornok kinevezésével, aki az ukrán infrastruktúra elleni légihadjáratot importálta ide Szíriából; s neki tulajdonítható, hogy az utóbbi orosz visszavonulások Herszonból és Harkivból rendezetten mentek végbe.
Új orosz stratégiát jelez Szurovkin tábornok érkezése
„Érkezése egy új orosz stratégia hírnöke” – írja a Foreign Affairs. – Putyin azt hiheti, még megkaparinthatja a négy legutóbb annektált területet.
Ezt kellene Szurovikinnek megoldania.
„Armageddon tábornok” – mandiner
Az orosz elnök pedig arra számít, hogy a tél beálltával a nyugati támogatás lankad, miközben a kontinens megpróbál újra orosz gázhoz jutni, s így egy új, sikeres orosz támadásra nyílik majd lehetőség, amelyhez a tábornoknak kell sikeresebbre újraszerveznie a hadsereget.
„Nem lesz könnyű dolga”, vélekedik a lap.
Az elszórt felszerelés és az alacsony morál miatt.
Azonban, teszi hozzá a volt dandártábornok, Szurokivin fókuszáltabb és sikeresebb csataterveket készíthet elő a korábbi próbálkozásokhoz képest, Kijev pedig csak akkor őrizheti meg sikereit, ha elég innovatív tud maradni a csatatéren, s biztosítani tudja a nyugati utánpótlást.
Oroszországnak szüksége lesz Kína és India szövetségére
Az oroszoknak ezzel szemben Kínát és Indiát kell tudnia távol tartani attól, hogy csatlakozzanak a nyugati szankciókhoz, miközben propagandával kell kitartásra ösztönözniük sajátjaikat.
Emellett ki fogja éheztetni Európát energiahordozókból.
Közben tovább lövi az ukrán infrastruktúrát, mindezt annak reményében, hogy a nyugat fegyverszünetre kényszeríti Ukrajnát. Ami újdonság ezekhez képest: az orosz stratégia lehet, s hogy Szurovikin nem veri át Putyint a hadsereg állapotát illetően, aki több autonómiával viszonozhatja ezt a tábornok felé, aki így jobban összehangolhatja az egyes fegyvernemek mozgását és az információs hadműveleteket.
A hadsereg nem csak felszereltségben és tapasztalt katonákban szenved hiányt, az is látszik, hogy a besorozott újoncok sem kaptak megfelelő kiképzést, Szurovikin tehát valószínűleg a tél során még defenzívába szorul – ugyanakkor felkészítheti a hadsereget egy új támadásra, összevakarhatja a megtépázott egységeket, erősítheti a kiképzést, tízezreket vezényelhet Ukrajnába.
Közben új, ellenállókészebb utánpótlási vonalakat építhet, és felhalmozhat készleteket új offenzívákhoz.
Mick Ryan szerint az új katonai vezető valószínűleg alaposabb lesz a támadások tervezésében és végrehajtásában, és kerülni fogja elődei darabos és koordinálatlan csapatmozgatását, közben légicsapásokkal folyamatosan zúzza szét az ukrán infrastruktúrát, ami – bármennyire is ijesztő – tovább erősíti az orosz propagandát, miközben, ahogy Lawrence Freedman történész a közelmúltban megjegyezte, Ukrajnának nincs kapacitása Oroszországon belüli infrastruktúra hasonló tönkretételére.
Közben Szurovikin megpróbálja megosztani az ukránok erejét, például kis létszámú kontingenst vezényelt Belaruszba, fenntartva Kijev fenyegetettségét, amely így kénytelen nagyobb egységeket a főváros mellett állomásoztatni.
A cél világos, mint Mick Ryan írja: alighanem egy olyan támadó szárazföldi hadművelet kezdődik, ami az annektált tartományok megszerzését szolgálja.
A tábornok az ukrán ellentámadással is számol, védelmi állásokat építenek az oroszok által ellenőrzött területeken, és valószínűleg a herszonihoz hasonló oroszosítás is beindul majd, rubelesítéssel, gyermekrablással.
Ukrajnának továbbra is elengedhetetlen a nyugati országok támogatása
Mint a szerző megjegyzi: egyelőre az ukrán hadsereg van nyeregben.
De ha ott is akarnak maradni, meg kell érteniük Putyin és Szurovikin terveit, és meg kell tudniuk akadályozni azok sikerét. Például meg kell tartania nyugati támogatóit, akiket Putyin próbál meggyőzni arról, hogy nem érik meg ezek a magas gázszámlák Ukrajna támogatását. Kijevnek ezért győzelmet győzelemre kell halmoznia, ha az újságok címlapján akar maradni és meg akarja őrizni a támogatást: annál több pénzt és fegyvert fog kapni, tárgyalásra való felszólítás helyett.
Éppen ezért hatékonyan kell információkat szereznie az oroszok mozgásairól, erősebb kiképzést kell adnia a katonáinak Európában, és le kell rontania az orosz ellátókapacitásokat, úgy, ahogy az Ukrajnától több száz kilométerre lévő orosz légibázisok megtámadása zajlott.
Mert ezek az orosz pszichére mért csapások is egyben a szerző szerint.
Vagyis mindezzel segíthetnek aláásni egy új, agilisebb orosz hadsereg felállítását, és megpróbálkozhat a Donbasz és a Krím visszafoglalásával is.
Utóbbi a hatalmas orosz Fekete-tengeri flotta miatt különösen nagy kihívás lesz.
De még eljutni oda sem lesz könnyű nekik – írja a szerző.
Veczán Zoltán
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
