Higgye el a kedves olvasó, a Párbeszéd nem valami idegi becsípődés nálam, a mikropárt egyszerűen futószalagon gyártja a témát a tollforgatók számára. A következő sorokban Tordai Bence rendhagyó politikai megnyilvánulásainak bemutatásával fogok foglalkozni.
Tordai az LMP-ben kezdte politikai pályáját, volt országgyűlési képviselőjelöltje, polgármester-jelöltje is a pártnak. Az idei áprilisi választásokig sikertelenül. 2013-ban kilépett a pártból, s a frissen alakult Párbeszéd Magyarországért Párt elnökségében találta magát.
Különféle gerillaakciók útján kívánt hírnevet szerezni magának. Ilyen volt a Lánchídra kifeszített molinó esete, amin a ˮViktor, én is magyar vagyok, de nem Fideszesˮ mondat volt olvasható. Aztán 2017-ben különböző frappáns feliratokat ragasztgatott Orbán Viktor dolgozószobájának ajtajára, amiért örökre kitiltották a Parlamentből.
Aztán 2018 áprilisában kiderült, hogy a választók egy része megnyerhető az ilyen nem mindennapi véleménynyilvánító akciókkal, ti. Tordai bejutott az Országgyűlésbe. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ehhez kellet pár alkalmatlan, de vezető pozícióban lévő szocialista politikus is. Köztudott, hogy 2014-ben a Demokratikus Koalíció, 2018-ban a Párbeszéd jutott be az MSZP hátán a törvényhozásba. Ezek után jött csak a feketeleves.
Politikai pályafutásához mindeddig nem sok valódi eredmény köthető, csupán az, hogy felszólalásaiban hol letegezi a miniszterelnököt, vagy egyszerűen ˮúgynevezettˮ miniszterelnökként aposztrofálja, máskor minden hagyományt felrúgva egyszerűen pártelnöknek nevezi.
Politikai karrierje csúcsa viszont két novemberi megmozdulása volt. Az egyik, amikor a civiltörvény módosításának kapcsán a következő értékes hozzászólással örvendeztette meg a Parlamentet, a módosítás ellen érvelve:
ˮCöf, cöf cöf cöf, cöfcöfcöf, cöf cöfcöfcöf , cöf (…)ˮ
Szokatlan gondolatok egy parlamenti képviselőtől. Tordai Bencéből – ha ezen az úton halad tovább – évtizedek múltán csupán nyelvújítói munkássága marad meg az utókor számára, hiszen egy új kifejezéssel (lásd. cöfögés) gyarapította az amúgy is gazdag magyar nyelvet. Nem biztos, hogy ezért megéri vicc tárgyává tenni a magyar nemzeti szuverenitás egyik szimbólumát, az Országgyűlést.
A második novemberi akciója az volt, amikor Polt Péter főügyésznek egy bohócorrot adott át azért, mert nem a megfelelő válaszokat adta a Tordai által feltett kérdésekre. Mármint a Párbeszéd politikusa szerint. Az akciója hitelesebb lett volna, ha ügyesebben választja ki az alanyait. A Parlamentben ugyanis több olyan politikus foglal helyet, aki pályafutása során nem egy alkalommal csinált bohócot magából, már épp csak egy piros orr hiányzott a homloka alól. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, aki máig nem találja a diplomamunkáját, vagy a szkinhedből lett liberális Sneider Tamás, avagy bármelyik LMP-s politikus az etikai bizottság tagjaival együtt.
Mit lehet elérni az ilyen akciókkal? Mire elég a cöfögés?
Tordai az ATV-ben újságírói kérdésre azt válaszolta: arra jó, hogy bekerüljön a televíziós műsorokba, illetve szerepelhessen az újságok címlapján. Ez sikerült. De ennyi a cél, öt perc hírnév? Ennyiben kell, hogy kimerüljenek egy politikus céljai?
Véleményem szerint nem az ilyen gerillaakciók teszik alkalmassá a politikai pályára az újgenerációs politikusokat, ugyanis a médiaszerepléseken kívül társadalmi hasznot nem hoznak. A Párbeszéd ilyen politikai teljesítménnyel nem fog kitörni az egy százalékos pártok csapatából, hisz a választópolgárok nagy része tudja, hogy cöfögéssel nem lehet kormányt váltani, országot vezetni meg pláne nem.
Kapusník Csaba
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
