Xántus Jánost sok jelzővel lehetne illetni, valamennyi közül a kíváncsisága volt az a személyiségjegye, amely mozgalmas, változatos, sokféle tevékenységet magában foglaló életét irányította. A ma 195 éve, 1825. október 5-én született Xántus János nyughatatlan utazó volt, ki nem apadó érdeklődéssel.
Az egyik legnagyobb néprajzkutatóként Kelet-Ázsia és Amerika ismeretlen és titokzatos világát hozta el Budapestre, ezzel nemcsak értékes gyűjteményt hozott létre, hanem megteremtette a néprajzi muzeológiát is. Akadémikus létére nem az az elefántcsonttoronyba zárkózó szobatudós típus volt.
Saját intuícióit követte, tudományos igényességgel és a köz javára akart cselekedni. Ő volt az első például, aki múzeumi sajtótájékoztatót tartott. Amikor nem utazott, akkor sem tétlenkedett, kezdeményezésére jött létre a budapesti Állatkert, amivel egy régi nagy álma valósult meg.
Xántus dunántúli ügyvédként kezdte pályafutását. Az 1848-as szabadságharcban honvédtisztként vett részt. Ennek leverése után, 1850-ben Anglián át az Egyesült Államokba emigrált. Itt sokféle munkát elvállalt, a kontinens igazán akkor vált az „ígéret földjévé” számára, amikor felfedezői- és gyűjtőszenvedélyének hódolhatott.
Első észak-amerikai gyűjtéseire a Kansas államban teljesített katonai szolgálata teremtett lehetőséget. 1856 derekán kapta meg első nagyobb, önálló feladatát: az Arkansas folyó forrásvidékének feltérképezését. Dél-Kaliforniában, Fort Tejonban 16 hónap alatt 24 ládányi anyagot gyűjtött össze, ezzel a vidéket Amerika egyik legjobban feltárt területévé tette.
Az Arkansas folyó 1867 körül
Kapcsolatot épített ki több fontos tudományos intézménnyel, így a párizsi Tudományos Akadémiával, a British Museummal, a New-York-i Természettudományi Társulattal, a washingtoni Smithsonian Institutionnel.
A Magyar Nemzeti Múzeum Xántus jóvoltából több ezer példányt tartalmazó, rendkívül gazdag anyagot kapott Amerikából. Számszerűsítve 72 emlős, 1276 madár, 294 madártojás, 105 madárfészek, 116 hüllő, 3783 puhatestű, 24 sugárállat és 1608 rovar preparátumát tartalmazta a gyűjtemény. Ma már nem teljes a kollekció, a madárgyűjtemény teljes anyaga ugyanis 1956-ban megsemmisült.
Utazásairól naplót vezetett, rajzokat készített, amihez megvolt a kellő kézügyessége. 1858-ban a következőt írta erről: „Mint Ön tudja, én nem szoktam absolute hiába utazni. Életem 18-ik évétől rendes naplót vezetek, mely azonban nőttön nőtt tartalomban, s külföldön létem óta a tározókat fűzetek, s utóbb a füzeteket pukkadt kötetek váltották fel. Egy kissé rajzoló is lévén soha nem mulasztottam el érdekesebb helyeket és jeleneket craquirozni sem. S így jelenleg utazás jegyzeteim közel 100 írott kötetet foglalnak el, legalább 1000 rajzzal.”
Az erős dokumentációs igényt nemcsak a tudományos követelményeknek való megfelelés táplálta, Xántus az egész országot meg szerette volna utaztatni: „Szeretném, ha az egész világ velem utazna s mindent látna, mit én látok” – írta 1857-ben, Philadelphiában kelt levelében.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
