A nők és a férfiak egyaránt illúziókat kergetnek a másik nemmel kapcsolatban, a különbség csak annyi, hogy más fajtákat.
Azok a férfiak, akik hosszú távú klasszikus kapcsolatban gondolkodnak és még nem égtek ki és nem váltak cinikus Casanovákká, úgy tekintenek a nőkre, mint akik egyszerre lehetnének az anyjuk, a kurvájuk és a lányuk. Egyszerre szeretnék, hogy önmagukért szeressék őket, mint az anyjuk, hogy kielégítsék legtitkosabb vágyaikat, mint egy kurva és, hogy oltalmazhassanak és védjenek egy esetlen nőt, mint később a lányukat.
Na de, mindezekkel a kimondott-kimondatlan elvárásokkal szemben milyen a modern nő? Gondoskodó és önzetlen? A legtöbbször nincs meg hozzá sem a képesség, sem pedig az akarat. Szenvedélyes lepedőakrobaták? Még ebben állnak a legjobban, bár a technika nem pótolja a szenvedélyt és a belefeledkezést. Védtelen és oltalmazásra szoruló? A legkevésbé sem, inkább öntudatos és makacs. Sokunk még mindig nem tudja levenni a nőket arról az éteri magasságról, ahova a romanticizmus és a hollywoodi filmek emelték és emelik ma is a gyengébb nemet. Ezzel a hozzáállással látszólag a nők jól járnak, hiszen ki ne szeretné, ha Istennőként imádnák nap, mint nap, de valójában sok nőt ez egyben frusztrál is. Olyan szerepeknek kéne megfelelniük, amelyre egyrészt nem készítette fel őket senki, másrészt nem is akarnak neki megfelelni. Gondoskodás a férfiről? Hány nő szájából hangzik el, hogy nem akarok egy férfi anyja vagy cselédje lenni? Sok és változatos szex? Mindig az a baj, hogy a férfi több és másmilyen szexet akar. Oltalmazás? Őket nem kell megvédeni, mert öntudatos modern nők.
A nők férfiakkal kapcsolatos illúziói sem kisebbek, vagy egyszerűbbek. Sőt talán ellentmondásosabbak is, mint a férfiaké. Ennek oka, hogy alapvetően két olyan egymást teljesen kizáró személyiséget képzelnek el egy ideális férfiban, ami teljes képtelenség. Az egyik a határozott, céltudatos, minden helyzetet megoldani tudó, magabiztos, sodró lendületű übermacsó, a másik az irányítható, kedves, romantikus, gyerek centrikus, érzelmes szépfiú. Nos, ha van ilyen, az olyan ritka, mint az unikornis. Akár az egyik, vagy a másik személyiség dominál a partnerben, az adott nőben mindig csalódás alakul ki, hiszen az elvárások közel felének nem tud a férfi megfelelni. Ahogy Sir Arthur Conan Doyle írta: „Veszélyben van, aki egy tigristől elveszi a kölykét, és ugyanolyan veszélyben, aki elragadja egy nőtől a hamis ábrándjait.”
El kellene gondolkodnunk azon, hogy a jövőben a nemi szerepeink megváltozása és az evolúció során belénk kódolt alaptermészetünk ellentmondásai közepette mennyire és milyen formában tud a két nem egymáshoz kapcsolódni. Van e jövője a hagyományos kapcsolatoknak? Sokan példálóznak ilyenkor az iszlámmal, hogy bezzeg ott, még működik a klasszikus nemi munkamegosztás, ott még sok gyerek születik, de lássuk be azok a társadalmak a nyugati technológia és kultúra behatásával ugyanúgy át fognak alakulni, mint ahogy a mi kelet-európai fél-periférikus társadalmaink. A sikeres együttműködéshez mindkét nemnek el kell engednie a hamis illúziókat és reálisabban tekinteni egymásra, természetesen ezzel lehet a varázs is eltűnik, de vele együtt valószínűleg a frusztráció és a csalódás is.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
