Ferenc pápa március 5-én, pénteken apostoli útján Irak fővárosába, Bagdadba érkezik. Talán nem annyira ismert, hogy a 97 százalékban iszlám többségű Irakban 1972 és 1983 között magyar érsek szolgált: Nyáry Ernő kármelita szerzetes.
A Szentatya háromnapos apostoli útjának további állomásai: Nedzsef, Nasszirija, Erbíl, Moszul és Karakos. Négy beszédet mond, két szentmisét mutat be, s imádkozik a háborús áldozatok lelki üdvéért. Utazásának mottója: „Mindnyájan testvérek vagytok” (Mt 23,8).
A 97 százalékban iszlám többségű (60-65 százalék síita, 30-35 százalék szunnita) Irakban magyar érsek is szolgált: 1972 és 1983 között Nyáry Ernő (1906–1987) kármelita szerzetes.
A bedeghi és berencsi gróf Nyáry Ernő Károly Albert az egyik legősibb magyar családba született. Hat testvére volt. Szüleik élénk társadalmi életet éltek, pozsonyi kastélyukban rengeteg vendég fordult meg. A gyermekeket magántanárok tanították nyelvekre, etikettre, zongorázni, teniszezni. A család életének szerves része volt a közös muzsikálás.
Nyáry Ernő a középiskoláit Nagyszombaton, Pécsett és Vácott végezte, majd a bécsi külkereskedelmi főiskolán tanult. 1928–1930-ban a csehszlovák hadseregben katonáskodott. Rövid ideig Párizsban egy kereskedelmi vállalat alkalmazottjaként dolgozott. Elegáns, jóképű, intelligens férfi volt; a főnöke lányának, Jacqueline-nak is megtetszett. Nyáry Ernő azonban egy Lourdes-ban tett zarándokútja során, spanyol zarándokokkal találkozva, föltette magának a kérdést: „Hová tartok?” Itt érezte meg először: „Velem van a Jóisten, Szűz Mária, az angyalok és a szentek.”
Lourdes-ban kötelezte el magát Isten szolgálata mellett. A későbbiekben segítette őt egy prágai jezsuita atya is, az innsbrucki papi szeminárium régense, de mindenekfelett a konnersreuthi plébános és a stigmatizált, természetfeletti képességekkel megáldott Neumann Teréz is. A vele folytatott beszélgetés szilárdította meg elhatározását, hogy a papi hivatást választja. Az innsbrucki szemináriumban lett kispap, 1937-ben szentelték pappá. Még évekkel korábban, miután szakított szerelmével, Jacqueline-nal, 1932-ben belépett a kármelita rendbe, és az avoni rendházban élt, ahol 1939-ben házfőnök lett.
A II. világháborúban a németek megszállták Franciaország jelentős részét. Avonból már akkor sokan elmenekültek – így a kármelita szerzetesek is –, mielőtt a német csapatok elfoglalták volna a várost. Nyáry Ernő azonban maradt, és házfőnökként megígérte menekülő rendtársainak, hogy épségben megőrzi a kolostort. Teljesen egyedül maradt. A jövőtől félve Istenhez fordult, s imádságban töltötte napjait.
Egyik este, amikor vacsoráját éppen hogy befejezte, csöngettek a kolostor ajtaján. Egy fiatal zsidó nő állt a rendház előtt gyermekével együtt, akit szorosan magához ölelt. Sírva könyörgött az atyának, hogy engedje be őket, és nyújtson számukra menedéket. Nyáry Ernő tisztában volt azzal, hogy ha segít a síró asszonynak és gyermekének, az ő élete is veszélybe kerül, és a németek a kolostort is feldúlhatják. Közben azonban végiggondolta: nem tudna élni azzal a tudattal, hogy nem mentett meg valakit, akit ugyan veszélyek vállalásával, de megkímélhetett volna a szenvedésektől. El sem tudta volna képzelni, hogy ne tegyen meg mindent, amit emberi-papi erkölcse diktált. Befogadta az asszonyt és gyermekét, majd ezt követően még sok üldözött zsidó személyt is. Kolostora a francia ellenállás egyik bázisa, a nácik elől menekülő zsidó gyerekek és szüleik búvóhelye volt. Nyáry Ernő helytállását „második hazája” legértékesebb kitüntetésével, a Francia Köztársaság Becsületrendjével hálálta meg, amelynek piros szalagját kabáthajtókáján haláláig viselte.
Nyáry Ernőt XII. Piusz pápa 1954-ben nevezte ki a bagdadi misszió élére. Az akkor tizenkétmilliós Irakban három és fél ezren tartoztak az általa vezetett misszióhoz. VI. Pál pápa 1971-ben bagdadi apostoli kormányzóvá, 1972-ben bagdadi (latin) érsekké emelte a kármelita szerzetest.
Főpásztorként templomot, zárdát, püspöki palotát építtetett, és megszervezte a katolikus oktatást. A Szent Józsefnek szentelt iskola Bagdad legjobb és legmodernebb iskoláinak egyike lett. A diákok többsége keresztény volt, miként a teljes személyzet is. Alkalmaztak azonban egy muszlim tanítónőt is, azzal a feladattal, hogy a misszióban tanuló hittársait a Korán tanaira oktassa és imádkozzon velük.
Nyáry Ernő 1983-ban vonult nyugalomba, Bagdadot 1986-ban hagyta el. Mielőtt végleg visszatért volna avoni cellájába, végiglátogatta azokat a városokat, ahol tanult és tanított Franciaországban, Ausztriában és Magyarországon. Hazautazott a Felvidékre is, elbúcsúzott családjától. Visszatérve Avonba, 1987. augusztus 21-én adta vissza lelkét Teremtőjének.
Nyáry Ernő több évtizedes papi, szerzetesi szolgálatában kiemelten foglalkozott a különösen nehéz helyzetben lévő szenvedőkkel. Minden szempontból hűséges hordozója volt Krisztus tanításának és az Egyház tradíciójának. A békesség és a szeretet szellemében törekedett a különböző egyházak közötti egyetértésre.
*
Unokahúgához, Nyáry Éva festőművészhez írt egyik levelében így fogalmazott: „Úgy tűnik nekem, hogy egy gondolat szövi keresztül családunk és rokonságunk történetét: mindenhová elkísér minket az isteni Gondviselés. Az a sok jóság, amivel környezetünkben találkozunk, csak azt bizonyítja, hogy van egy közös kötelék, ami mindnyájunkat összetart, és amit a halál sem tud elszakítani, és ez a Szeretet.”
Nyáry Éva megírta nagybátyja kalandokban és fordulatokban gazdag életrajzát, Egy pillanat az örökkévalóságból – Nyáry Ernő bagdadi érsek élete címmel, a kötet az Xlibris Kiadónál jelent meg, 2018-ban. A kiadványhoz III. Gregorius, Antiochia és az egész Kelet, Alexandria és Jeruzsálem korábbi pátriárkája írt előszót, idézve Nyáry érseket, aki szerint a háborúk Isten tagadásának bizonyítékai a világtörténelemben: „Az emberiség sohasem fog megélni és önmagát megtalálni Isten és erkölcsi rend nélkül!”
III. Gregorius kívánsága: „Bárcsak ennek a magyar kármelitának a példája segítene a mai muzulmánoknak, keresztényeknek és más irakiaknak, hogy békés életet találjanak együtt szülőföldjükön, ami nagyban hozzájárulna az oly nagyon szükséges békéhez az egész Közel-Keleten. Imádkozzunk ezért!” Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: Ámen.
Fotó: Merényi Zita; Nyáry Éva
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
