Minden megy tovább

Ma, két nappal a választás után, ugyan fel lehetne tenni még jónéhány ”mi lett volna ha” típusú kérdést, de azt hiszem, ennek már semmi jelentősége nincs. Magyarország döntött, ahogy döntött. Ergo, minden ugyanúgy megy tovább, mint ahogy az négy éve, a narancsos korszakkal elkezdődött.

Persze lehet a szavazatszámokat, a választási adatokat elemezgetni és okosabbnál okosabb összefüggéseket találni, de ettől a lényeg mit sem változik. 2014-ben pontosan ugyanaz történt, mint 2010-ben. És nemhogy a végeredmény nem, de még csak a szereplők sem változtak. Ugyanazok nyertek és ugyanazok vesztettek.

A balliberált oldalról és ugyan jóval halkabban, de a radikális oldalról is sokan a választási törvény fideszre szabását, az új választási törvény teremtette helyzet egyenlőtlen feltételeit teszik meg bűnbakként a vártnál gyengébb eredmény, a fidesz várható kétharmados győzelme okaként. Nem kérdés, hogy ebben van igazság, nem kérdés, hogy a választási kerületek úgy lettek kialakítva, ahogy az a kormánypártok számára a legkedvezőbb volt. De ha nem akarjuk becsapni magunkat, akkor nézzük meg a listás szavazatokat is, mert ott egyértelműen látszik a helyzet, ott jól kiolvashatóak a mai erőviszonyok. Az urnákhoz járulók egyértelműen OV kormányára tették le a voksukat, és ezzel a ténnyel nehezen lehet érdemben vitatkozni. És ez még igaz akkor is, ha a narancsosokra most cirka 650 ezerrel kevesebben szavaztak, mint 2010-ben.

Az hogy mi volt eddig, ma már nem nagyon érdekes. Holnap, holnapután pedig méginkább érdektelenné válik. A kialakult helyzetből, a kialakult erőviszonyokból kell most továbblépni, ami nemzeti radikális szempontból azért messze nem olyan tragikus, mint ahogy azt az első hivatalos pártnyilatkozatok lefestették. A Jobbik lényegében Magyarország második legnagyobb pártjává vált, ami ha minden így marad, az európai parlamenti választásokon ténylegesen meg is fog mutatkozni, hisz ott már a baloldali összeomlás pártjai külön-külön méretik meg magukat, aminek következtében az MSZP önállóan szinte biztosan 20 százalék alá csúszik.

Itt tartunk ma.

Most ismét jön négy év, parlamenti tagsággal és nem utolsó sorban biztos anyagi háttérrel. Vasárnap mi, innen az utcáról a szavazatainkkal ismét teremtettünk egy lehetőséget arra, hogy a Jobbik továbblépjen, hogy újraépítse, és persze bővítse is azt a civil társadalmi bázist, ami az elmúlt években – mondjuk ki – a belső nézeteltérések miatt jelentősen meggyengült. Mindannyian tudjuk, hogy előbb-utóbb valamiféle belső kiegyezés kell, valami mindenki által elfogadható kompromisszum, még akkor is, ha egyébként mindenütt vannak valós sérelmek.

Reméljük értik ezt azok is, akik most fent vannak és azok is, akik lentebb…

Adjon az Isten!

Szebb jövőt!


Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »