Március 23-án sajtótájékoztatót tartott Budapesten, a Katolikus Karitász az országos központjában Zagyva Richárd, a szervezet országos igazgatója, Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, Fehér Ferenc, a Kárpátaljai Szent Márton Karitász igazgatója és Szkoropádszky Péter, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyei Karitász igazgatója.
A keresztények megsegítik a bajban lévőt
Az orosz–ukrán háború kitörésének negyedik évfordulóján országos gyűjtésre hívott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. 133 millió forint gyűlt össze a háború kárpátaljai károsultjainak megsegítésére.
Székely János beszédében rámutatott, a szegény, bajban lévő szenvedő megsegítése mindig ott volt a kereszténység szívében. Erre tanít Jézus az irgalmas szamaritánius történetében, sőt, azt is mondja, az életünk végén azt fogják kérdezni tőlünk: éheztem, adtál-e ennem; szomjaztam, adtál-e innom; vándor voltam, befogadtál-e; börtönben voltam, meglátogattál-e?
A püspök idézte Ferenc pápa gondolatait:
A kereszténység indulásakor a jeruzsálemi keresztény közösség szárazsággal és éhínséggel szembesült. Pál apostol első gondolata volt egy nagy gyűjtés, melynek adományait maga vitte Jeruzsálembe.
Egyiptomban erőszakkal sorozták a katonákat, sokan bekerültek az összefogdosott emberek közé. Rengeteget szenvedtek, sokan meghaltak, nem volt kötszer, étel. Amikor a Níluson kikötöttek, vadidegenek odajöttek hozzájuk, és enni-inni adtak nekik, bekötötték a sebeiket. Pakhomiosz ámulva kérdezte, miért segítenek nekik, mire csak ennyit válaszoltak: keresztények vagyunk. Pakhomiosz évekkel később – szabadulva a hadseregtől – megkereste a keresztényeket, megkeresztelkedett. Ő lett az egyiptomi szerzetesség ősatyja.
A solferinói csata után 40 ezer sebesült maradt ápolás nélkül, akiken a kamilliánus szerzetesek segítettek. A ruhájukon lévő nagy vörös kereszt lett a segítségnyújtás szimbóluma.
Székely János hangsúlyozta, az MKPK-t is ez indította, hogy az országos gyűjtést meghirdesse. Az ukrajnai háború következményei miatt szenvedők millióinak szerettek volna egy apró segítséget nyújtani a római katolikus, a görögkatolikus és a ferences karitászon keresztül. E szervezetek nemcsak a kárpátaljai magyarokat segítik, hanem a belső-ukrajnai menekülteket és a Belső-Ukrajnában élőket is.
A püspök köszönetet mondott azoknak, akiknek a szívében jó talajra talált ez a kérés, meghallották az Ukrajnában élő százezrek, milliók kiáltását. Mint mondta,
Kitért arra is, hogy a Katolikus Egyház folyamatosan segít: a ferences rend alapítványain keresztül támogatja a rászorulókat, a Háló mozgalom generátorokat küldött, a Katolikus Karitász élelmiszerrel, ruhával, gyógyszerrel látja el őket.
„Ez a segítség csepp a tengerben a szükséghez képest. De ennek is fontos üzenete van, ami sokat jelent a kint élőknek. Valahogy úgy, mint Veronika kendője Jézusnak: nem sok, mégis végtelenül hálás érte. Vagy egy levél a fronton kint lévő katonának… Fizikai segítséget nem ad, de sokat jelent a tudat, hogy gondolnak rá, együttéreznek vele” – fogalmazott.
A püspök beszámolt arról, hogy Varsóban a Lengyel Katolikus Püspöki Konferencia általános ülésén találkozott ukrajnai római és görögkatolikus püspökökkel. Odajöttek hozzá, és megköszönték, hogy Magyarországon sok ember együtt érez velük, és ezt meg is mutatják az országos gyűjtésben, amiért nagyon hálásak.
Végül idézte a Bibliából a jövendölést a békéről: a sarlókból ekevasat kovácsolnak, a lándzsákból szőlőmetsző késeket készítenek. A földet elborítja a béke, ahogyan a vizek betöltik a tengert, sehol nem ártanak, nem pusztítanak.
Nem felejtik el ezt a nagy segítséget
Fehér Ferencet online kapcsolták Kárpátaljáról. Mint mondta, 27 éve alakult meg az egyházmegyei Szent Márton-karitász. 14 ingyenkonyha, 15 óvoda, három rehabilitációs központ, egy líceum tartozik hozzájuk. „Cigánypasztorációval is foglalkozunk, sérült emberek részére pedig gyertyaöntő műhelyeket hoztunk létre.
Az ukrán állam jelképesen, szinte néha semmivel nem tud hozzájárulni a munkánkhoz – magyarázta. – Külföldi adományokból tartjuk fenn az intézményeinket, működtetjük a programjainkat. Nehéz szavakba önteni, mit jelent számunkra ez a nagy segítség, amit most kaptunk. Sok aktuális problémát, de évek óta fennálló nehézségeket is meg tudunk oldani belőle.”
Mint mondta, az ingyenkonyhákon keresztül 1170 ember számára adnak ételt a hét öt napján, ebből 350 nehéz sorból származó gyermek. Szociális étkezést támogatnak öregotthonban és líceumban is. A logisztikai kapacitásokat is fejleszteni szeretnék, targoncákat vásárolnak. Ukrajnában nincs társadalombiztosítás, hivatalosan ingyenes az egészségügyi ellátás, de gyakorlatilag fizetni kell a kezelésekért, műtétekért, amit nem mindenki tud megtenni, így a betegeket is fogják támogatni. Mentálhigiénés képzésékre is fordítanak az adományból, mellyel a háborúból hazatért katonák jobb megértését, problémáik kezelését segítik, de nem felejtkeznek el a frontközeli területeken nyomorúságos helyzetben élőkről sem.
– mondta végül.
Családfenntartó nélkül, hátramaradt idősként, veszteségekben
Szkoropádszky Péter atya, a munkácsi görögkatolikus karitász igazgatója személyesen el tudott jönni a sajtótájékoztatóra. Elmondta, hálával érkezett, hogy négy év után sem engedik el a kezüket és rajtuk keresztül azokét, akiket az egyházmegyéjük támogat. Hozzátette:
A munkácsi görögkatolikus karitász 300 olyan családnak nyújt rendszeres materiális, mentális és pszichológiai, illetve jogi támogatást, akik veszteséget szenvedtek el.
„Nemcsak azoknak a családjáról van szó, akiket hősként temettek el (több ezer főt Kárpátalja-szerte), hanem azoknak a katonáknak a családjairól is, akiket eltűnként tartanak nyilván.
Nem felejtkezhetünk el a vidékre menekült családok tízezreiről sem – folytatta. – Nyáron próbáljuk színesíteni a gyerekek programjait, és segítjük őket a sebeik gyógyulásában, amiket otthonuk elhagyása okozott. Nem felejtkezhetünk el a helyben maradottakról, az idősekről sem. A háború kitörése előtt még voltak családtagjaik, akik gondoskodni tudtak róluk, de nagyon sokan elmentek a fiatal generációból. Az idősek számára szociális központot alakítunk ki Beregszászban. Ez már részben elkészült, és bízunk benne, hogy folytatni tudjuk a munkálatokat, hiszen nagy az igény a bentlakásos szociális ellátásra.
Krízisellátás, integráció és segélyszállítmányok
Zagyva Richárd képes beszámolójával bemutatta a Katolikus Karitász elmúlt négy éves tevékenységét, mellyel Kárpátalja és Ukrajna rászorulóit segítette. Mint mondta, világháborúnyi idő ez a négy év, nagyon sok szenvedéssel járt, melyeket próbáltak orvosolni. Ebbe kapcsolódik bele ez a mostani egyházi összefogás is.
Amikor kitört a háború, menekültek tízezrei érkeztek naponta – ismertette. – A Karitász feladata is volt a krízisellátás: az érkezők étkeztetése, szállásbiztosítása, szállításban és továbbutazásban való támogatása és a mentálhigiénés segítségnyújtás. Segítő Pontok jöttek létre a határ mentén – Barabáson volt a Katolikus Karitászé –, de munkatársaikkal, önkénteseikkel jelen voltak budapesti és vidéki nagy pályaudvarokon, valamint a BOK-csarnokban is.
Már akkor látható volt, hogy az integráció elősegítésére, a Magyarországra érkező menekültek hosszú távú ellátására is szükség van. Gyermekeik iskoláztatásán, valamint egészségügyi, munkahelyi, pályaorientációs segítségnyújtáson túl gondot fordítottak az ukrajnai menekültek nyelvi képzésére is a gyors beilleszkedés érdekében. Az igazgató hozzátette: „Ebben a teremben is magyar nyelvórák zajlanak. Az épületünkben működő integrációs központ segíti az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, interkulturális workshopokat tart, közösséget épít.”
A harmadik nagy feladat az ottmaradtak segítése segélyszállítmányokkal. „A közelség és a magyar lakosság miatt Kárpátalja közel áll a szívünkhöz, de belső-ukrajnai területekre is szervezünk szállítmányokat. Kapcsolatban vagyunk a görögkatolikus és a római katolikus országos karitásszal, de elsősorban az itt jelenlévő két egyházmegyei karitász a partnerünk.” Zagyva Richárd hozzátette: Ez a mostani támogatás is főként a két kárpátaljai partnerszervezeten keresztül valósul meg, de kisebb részben eljut a belső-ukrajnai területekhez is. Általában áramfejlesztőket, fűtőberendezéseket, babágyakat, babakocsikat, tárgyi eszközöket visznek ki a segélyszállítmányokkal, vagy élelmiszereket juttatnak el a népkonyhákhoz.
Mint mondta,
A szervezet országos igazgatója köszönetet mondott a két kárpátaljai karitász képviselőjének és mindenkinek, aki közreműködött a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett nagyböjti adománygyűjtésben.
– zárta beszédét.
A 705. szállítmány indult el a Katolikus Karitásztól
Zagyva Richárd kérdésünkre elmondta, a mostani felhívásban, mivel az templomi gyűjtés is volt, nagy számban a hívők mozdultak meg, méghozzá nagylelkűen. A Katolikus Karitászhoz magánadományozók és cégek is juttattak adományokat, 100-200 ezer forinttal vagy akár nagyobb összeggel is, széles körű összefogás valósult meg. Kifejezetten a háború károsultjainak támogatására még nem volt országos templomi gyűjtés, de a két évvel ez előtti Szent Erzsébet-napi templomi gyűjtésből befolyó összeg feléről úgy rendelkezett a püspöki konferencia, hogy azzal őket támogatja.
A karitászhoz folyamatosan érkeztek ukrajnai célú támogatások, de ezeknek az összege folyamatosan csökkent. „Segélyszállítmányok szervezésében, eljuttatásban részt vesznek munkatársaink és önkéntesek, nemzetközi partnerszervezetek.
Belefáradtak a háborúba, de odaállnak egymás mellé a bajban
Szkoropádszky Péter Ungvárról érkezett. Elmondta, általános fáradtság jellemző most odakint, a segítők és a családok is belefáradtak már a négy éve tartó háborúba. „Mindig reagálni kell egy-egy helyzetre, akár az áramszünetre, a fokozódó sorozásra, a határon való átkelésre, a mindennapi megélhetésre, egy hidegebb télre, mint amilyen az utóbbi is volt. Ezek az embert kimerítik.
Rajtunk keresztül tudja segíteni a Magyar Katolikus Egyház a kint lévő rászorulókat, akik megtapasztalják, nincsenek egyedül, valaki odaáll melléjük.
A görögkatolikus pap elmondta, hogy egyházközségben is szolgál. „Amikor elvitték novemberben Kolbász Miklóst, akinek 18 éves lett a legnagyobb lánya, és összesen öt gyermeket nevelt, a felesége felhívott, imádkozzunk együtt, kérjük a Jóistent, hogy jól alakuljon a helyzet. Biztattam őket, hogy minden rendben lesz. De nem lett minden rendben. A kéthónapos kiképzés után Miklós kikerült a frontra, ahol egy hetet töltött. Megsebesült. Miközben próbálták evakuálni, egy dróntámadás következtében elhunyt. Borzasztó dolog ilyenkor bármit is mondani egy családnak! Úgy látom, azt tudom tenni, hogy ott állok mellettük és velük vagyok. Nem próbálok nagy okos dolgokat mondani, magyarázatot találni a történtekre. A megrázó képek engem is kísérnek, például amikor hazahozták a holttestét. Látni a fia arcát, aki most lesz 18 éves, és elveszítette az édesapját… Ez csak egy példa a sok-sok száz és ezer között. Mi is vigyázunk a saját mentális egészségünkre, hogy tudjuk segíteni ezeket a családokat. A hitbe kapaszkodhatunk.”
A görögkatolikus pap elmondta, keresztapja is kint van a fronton. „A félelem mindent betölt. A katonák három napot vannak kint frontszolgálaton, majd három napot pihennek. Mindig nézzük, hogy keresztapám online van-e, mert amíg kint van, nincs vele semmilyen kapcsolat. Már az is öröm, ha vonalban van, mert abból tudjuk, hogy él.”
Fotó: Vermes Tibor
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
