Minden, ami eddig kiderült a Kósa-ügyről, és minden, ami nem

Minden, ami eddig kiderült a Kósa-ügyről, és minden, ami nem

Előfordul, hogy az ember jót akar, mégis olyan szörnyeteget szabadít a világra, ami a fejére nő, és amivel aztán maga is nehezen birkózik meg. Kezdjük mi is valahogy így érezni magunkat. Mióta ugyanis a Magyar Nemzet megírta Kósa Lajos fideszes politikus, a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős, tárca nélküli miniszter egészen elképesztő pénzösszeget érintő ügyét, a sztori egyre szövevényesebb és egyre fölfoghatatlanabb. Igyekezvén a lényegre koncentrálni, összeszedtük, mi derült ki eddig.

Az alapsztori: közjegyzői okirat bizonyítja, hogy Kósa Lajos miniszter, volt debreceni polgármester és fideszes exfrakcióvezető valami teljesen hihetetlenül mesés összeg, 4,3 milliárd (!) euró (!!!) fölött rendelkezhetett.Az 1300 milliárd forintnak megfelelő vagyon (nagyjából ennyit költ Magyarország egy évben egészségügyre) állítólagos tulajdonosa, bizonyos Szabó Gáborné azt állította, örökölte a pénzt, Kósától pedig annak befektetéséhez kért segítséget.A politikus magyar államkötvényeket és egyéb, „munkahelyteremtő beruházásokat” javasolt – egyébként nem kifejezetten szofisztikált pénzügyi ismeretekről tanúbizonyságot téve.Kósa Lajos és több prominens fideszes politikus, köztük Orbán Viktor miniszterelnök először mindent tagadott, majd a miniszter mégis elismerte a birtokunkba került iratok valódiságát, hozzátéve, hogy átverték, szélhámosság történt, pénz végül nem érkezett, ő semmiféle milliárdokat nem vett föl, nem kezelt.Arról is megállapodtak – ez szintén közjegyzői dokumentumból derül ki –, hogy Kósa Lajos édasanyja mintegy 800 millió forint ajándékot kap.Szabó Gáborné egy rokona azt állítja, valójában Kósa Lajos érdeklődött a mesés örökségről, amiről egy közös jogász ismerősüktől szerzett tudomást.Szabóék egyébként csengeri illetőségűek. A településen a botrány kipattanása óta több lap is járt, nekik a helybéliek arról beszéltek, a „milliárdos örökös” inkább kölcsönkérni szeretett mindenkitől, „fűnek-fának tartozott”.Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy a közjegyzői okirat elkészíttetése önmagában milliókba kerülhetett, ráadásul a család egy csengeri iskola jótékonysági báljának kiemelt támogatója is volt, nem mellesleg Kósa Lajossal együtt – 2017 végén.Ez utóbbi évszám azért érdekes, mert a politikus korábban azt mondta, 2016 végén már sejtette, hogy a nő szélhámos.A 168 óra szerint Szabó Gáborné éppen házi őrizetben van, férje pedig nemrég öngyilkos lett, nem tudni, miért.Kósa Lajos a szerdai sajtótájékoztatóján is csak azt ismételgette, hogy csalás történt, és hogy feljelentést tesz. Az nem derült ki, hogy eddig miért nem tett.A miniszter, aki egyben a Magyar Országos Korcsolyázószövetség elnöke, a phjongcshangi téli olimpián együtt szurkolt a csengeri nő üzlettársaival, Orendi Mihállyal és Fiák Istvánnal. Akik amúgy így vagy úgy, de Kósa Lajoshoz is kötődnek.Az ügyben a parlament nemzetbiztonsági bizottságát is összehívták jövő keddre.

A kérdés, ami azonnal fölvetődik: vajon életszerű-e, hogy a közgazdász végzettségű, élvonalbeli politikusnak számító Kósa Lajost, aki hosszú ideig vezette az ország második legnépesebb városát, tehát a pénzügyi nagyságrendekkel nyilván tisztában van, ilyen könnyedén átejti egy „nigériai herceg” színvonalú szélhámos? Ha ez sikerült neki,

a legkevesebb, amit kijelenthetünk, hogy a miniszter alkalmatlan pozíciójának betöltésére.

Hírdetés

Ha viszont valójában nem átverésről van szó, akkor miről?

Valamint: kinek jutna eszébe magától – akár csalóként – egy, a valóságtól ennyire elrugaszkodott összeget csak úgy kitalálni? Miért nem mond mondjuk százmillió forintot vagy egymilliárdot? Ha nagyon nem akarja elaprózni, százmilliárdot? No de 1300 milliárd, az fölfoghatatlanul óriási összeg. Majdnem ötször annyi, mint a leggazdagabb magyarként számontartott Csányi Sándornak, az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának az összvagyona. És miért éppen 4,3 milliárd euró – akkor már miért nem 4 vagy 4,5 milliárd? Már ha tényleg puszta fantáziálásról van szó.

És itt jön be a képbe egy újabb különös körülmény: a birtokunkban lévő dokumentumokba belefoglalták azt is, hogy a megbízó a kisrepülőket üzemeltető neves svájci cég, az Altenrhein Aviation AG részvényese. Ez pedig olyan kaliberű vállalat, aminek a sztoriba lépése révén már sokkal életszerűbbé válik a fenti összeg. Az viszont megint csak nem túl hihető, hogy egy egyszerű szélhámos a svájci üzleti lapokat böngészgetve véletlenül épp erre, az átlagember számára amúgy teljesen ismeretlen társaságra bökjön rá önnön szélhámosságának eszközéül.

http://mno.hu/

És akkor ezen a ponton, még a túlságosan messzemenő következtetések levonása előtt megállunk. Itt tart az ügy most, innentől kezdve azt kell földeríteni, tulajdonképpen ki keresett meg kit, milyen célból, és milyen szándékkal vágtak bele a felek a bizniszbe. Amely egyébként minden jel szerint – ki tudja, miért – végül meghiúsult.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »