Az első egyházmegyei búcsúra is készültek lélekben a fiatalok május 27-én az Enyhe világossága elnevezésű ifjúsági imaesttel, melyet immár negyedik alkalommal rendezett meg a Nyíregyházi Egyházmegye ifjúságpasztorációs csapata. Ezúttal Máriapócs volt a helyszín, az elcsendesedést és Istenre figyelést az elmélkedések és a taizéi énekek mellett éjszakai zarándoklat is segítette.
A közös étkezés után a megjelent nyolcvan fiatalt Grunda Dávid atya, a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium lelki igazgatója ismerkedős játékaival hozta oldottabb hangulatba, majd a lemenő nap által megvilágított kegytemplom árnyékában óriás körbe állva imádkoztak, és Szocska A. Ábel megyéspüspök atya áldásával indultak el a Boldogságok útjának majdnem nyolc kilométeres szakaszán.
A főpásztor maga is a fiatal zarándokok közé állt, és az út során rendelkezésére állt bárkinek, aki lelki beszélgetésre megszólította őt.
Az erdőkön, mezőkön keresztül vezető út hat állomása során négy elmélkedést is hallhattak a jelenlévők: Erdei Tamás vásárosnaményi parókus, Kocsis Dániel ifjúságpasztorációs referens atya gondolatait és az egyik vásárosnaményi fiatal tanúságtételét az egyes erdei állomásokon; Sütőné Görgényi Mónika mentálhigiénés szakember szavait a megérkezés után, a kegytemplomban.
A zarándokok alkonyi derengésben és kellemes időben kezdték meg fáklyás-lámpás gyaloglásukat, és éjjeli sötétségben, viharos széllökésekkel kísérve léptek be a bazilikába.
Az erdei utak sötétjében mécsestől mécsesig járva „keresték” Istent az imaest mottójából, a „Mikor?” kérdésből kiindulva.
Az eddigi egyházmegyei imaestek témáiban egy-egy kérdőszó volt a mozgatórugó: a miért, kivel, hogyan kérdésekre az Istennel való kapcsolatra, az imádkozásra, a hitre és a vallásosságra vonatkozóan keresték a választ.
Erdei Tamás atya május 27-én a „mikor” kérdésre hat válaszlehetőséggel állt elő a fiatalok számára. Megvizsgálta az elodázó választ: később, hiszen fiatalokként azt hihetjük, ráérünk. Beszélt a lehetőségeket eltaszító „sohákról”, valamint arról, mi történik, amikor nagy baj ér minket, vagy hogyan viselkedünk, amikor „jól megy a szekér”.
„Vallásosság, hit, ima – mikor? – Mindig. Egy válasz, mely az Egyháznak az ősi tanítása is. Szüntelenül imádkozzatok” – idézte fel Jézus szavait a lelkipásztor.
A legmegfelelőbb válasz a kérdésre mégsem ez, hanem a „most”, hiszen ebben a pillanatban hív az Isten.
A kegytemplomban a könnyező Szűzanya képe előtt mécsesekkel megvilágított Krisztus-ikon köré telepedtek le a zarándokok, ahol a Korányi Frigyes-gimnázium tanulói, kiegészülve Mosolygó Tamás atyával zenei szolgálatot végeztek.
A meditatív taizéi énekek közötti szünetekben Sütőné Görgényi Mónika beszélt.
Az életvezetés veszélyes csapdája, hogy külső tényezőktől várjuk problémáinkra a megoldást, miközben a jelen a legvalóságosabb része az életünknek. Jelenünk néha nagyon nehéz, küzdelmes, és néha szép, boldog, vagy egyszerre mindkettő – ez is rendben van. Isten olykor az általunk nem épp ideálisnak tartott körülmények között teszi a csodáit, hiszen ő maga is egy sötét barlangistállóban született, nem fényes palotában – magyarázta a jelenlévőknek. Ez volt az a pillanat, amikor a templom falain kívül tomboló szélvihar miatt elsötétült az utca, a kegytemplom minden világítóteste. A sötét barlangistállóvá változott kegytemplomban már csak a Krisztus-ikon hangulatmécsesei világítottak, átvéve azt a feladatot, hogy fényt adjanak a sötétben. A történtek különös egybeesése minden jelenlévőt megérintett.
Isteni csoda? A jelenvaló küzdelme? A lélek csöndje és sötétje Krisztus lámpásaival? – Az imaest után megmaradó élményekre és az azokból formálódó kérdésekre a jelenlévők közül immár ki-ki maga keresheti tovább a válaszokat.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
