Mikor mászik ki Szlovákia a pöcegödörből? Másfél millióan várnak még mindig a csatornázásra Kacsinecz Krisztián2025. 06. 04., sze – 17:05
Szlovákia a vízközmű-infrastruktúra kiépítettsége terén messze elmarad az uniós átlagtól, a csatornázás pedig továbbra is csigalassúsággal folyik, becslések szerint az egész országban csak az évszázad második felére készülhet el. Egyelőre az sem tisztázott, hogy kinek a feladata a hiányzó vízvezeték- és csatornahálózat kiépítése, és hogy miből lesznek finanszírozva a projektek. A környezetvédelmi minisztérium igyekszik a felelősséget a vízműtársaságokra hárítani, amelyek pedig az államra mutogatnak.
Jelenleg a parlament előtt van a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény módosítása, melyet a környezetvédelmi minisztérium készített elő, és amelyről csütörtökön tárgyalnak második olvasatban a képviselők.
Az ellenzék szerint a javaslat újabb konfliktushoz vezethet a koalíción belül. Michal Sabo és Jana Hanuliaková, a Progresszív Szlovákia (PS) képviselői azt állítják, hogy ha a második olvasatban a jogszabályt a Hlas módosító javaslataival együtt fogadják el, az hatástalanná válik, és nem fogja beteljesíteni eredeti célkitűzését.
Tíz milliárdos adósság
Tomáš Taraba (SNS-jelölt) tárcája az eredeti törvénytervezettel azt akarta elérni, hogy a nem állami vízművállalatok a szabályozott tevékenységükből származó nyereségüket kizárólag a víziközmű-infrastruktúra karbantartására és fejlesztésére fordíthassák. Korábban ugyanis az Állami Számvevőszék (NKÚ) felrótta a vízműveknek, hogy nem költenek eleget karbantartásra, miközben túl sok pénzt fordítanak szponzorációs és marketing célokra. A vízművek tulajdonosai jellemzően az önkormányzatok, de bizonyos esetekben vállalkozói körök állnak mögöttük.
A PS szerint ugyanakkor a Hlas képviselői, Peter Kalivoda és Igor Šimko által beterjesztett módosító javaslat célja éppen az, hogy a szolgáltatók folytathassák a kritizált gyakorlatot, vagyis hogy a nyereséget ún. kiegészítő tevékenységekre is felhasználhassák – ami az ellenzék szerint simán lehet marketingtevékenység vagy mondjuk sportpálya építése is.
Hanuliaková rámutatott:
a törvényt azért is fontos lenne az eredeti célkitűzés megtartásával elfogadni, tehát kötelezni a szolgáltatókat arra, hogy a befolyó összegeket valóban a vízközmű-infrastruktúra fejlesztésére fordítsák, mert másfélmillió lakosnak még mindig nincs hozzáférése a csatornahálózathoz, félmillió lakosnak pedig a vezetékes ivóvízhez sem. Szlovákia ún. befektetései adóssága a kritikus infrastruktúra terén ráadásul mintegy 10 milliárd euróra rúg.
A PS közölte: Taraba tervezetét első olvasatban támogatták, de a Hlas módosító javaslatait határozottan elutasítják. Most saját módosító javaslatot nyújtanak be, amely azonban a törvény lényegi részét, vagyis a nyereség infrastruktúrafejlesztésre való visszaforgatásának kötelezettségét nem érinti.
Taraba államosítana
A javasolt törvénymódosítást még az első olvasatban való elfogadása előtt ugyanakkor több szervezet is bírálta. Stanislav Hreha, a vízműtársaságok szövetségének elnöke arra figyelmeztetett, hogy a módosítás értelmében tilos lenne a szennyvízgödrökből származó szennyvizet a vízműtársaságok tisztítótelepein kezelni, ez pedig különösen negatívan érintené azt az 1700 települést, ahol még mindig nincs kiépítve a csatornahálózat. Hozzátette: ezek a községek más módon nem tudják kezelni a szennyvizet, így fennáll a veszélye, hogy az illegálisan és környezetszennyező módon a természetes vizekbe kerülne.
Bírálta a tervezetet Jozef Božik, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának (ZMOS) elnöke is, aki szerint az közegészségügyi vészhelyzethez vezethet, és másfél millió ember életminőségét veszélyeztetheti.
Taraba ezeket az állításokat cáfolta, rámutatva, hogy a szennyvízgödrök ürítése nem szabályozott tevékenység, már most is külön kell fizetni érte. A miniszter egyben felvetette, hogy
mivel a vízműtársaságok hosszú ideje képtelenek teljesíteni a vízközmű-infrastruktúra kiépítésével és karbantartásával járó feladataikat, „talán eljött az ideje annak, hogy az állam visszavegye az irányítást a vízművek felett”.
Hreha a miniszter törekvéseire reagálva emlékeztetett, hogy a vízművek voltak már állami kézben. „Nem végződött jól, ezért 2002 és 2003 között végbement egy átalakítás, amely során a vízműveket az önkormányzatokhoz rendelték” – mutatott rá a szövetség elnöke, aki szerint az akkori állami vízművek gazdasági eredményeiből világosan látszik, hogy az állam nem volt képes ezeket a vállalatokat hatékonyan irányítani.
Egyben rámutatott, hogy a törvény értelmében a vízművek nem kötelesek új infrastruktúrát kiépíteni, ez az állam feladata lenne.
A V4-ek között is a legrosszabb helyen állunk
Szlovákia már az Európai Unióhoz való csatlakozásakor kötelezettséget vállalt arra, hogy záros határidőn belül befejezi a vízközmű-infrastruktúra kiépítését, ami a mai napig nem történt meg, a háztartások csatornahálózatra való rákötése továbbra is rendkívül lassan halad. A Környezetpolitikai Intézet (IEP) elemzői szerint a mostani ütem mellett Szlovákia teljes csatornázása csak 2057 körül valósulhat meg. Jelenleg csak a települések alig több mint 41%-a csatornázott. Az ország a V4-ek közül a legrosszabb helyen áll e tekintetben, és az EU-átlag alatt teljesít, emiatt pedig több tízmillió eurós bírságok fenyegetik Szlovákiát – mutatott rá az euractiv.sk portál.
Ahogy pedig arra a Magyar Szövetség az utóbbi években többször is felhívta a figyelmet,
a szennyvízelvezetés, vagyis a csatornahálózat és a szennyvíztisztító-állomások hiánya sokkal jobban érinti a déli régiókat, sok településen még vezetékes ivóvíz sincs.
Kapcsolódó cikkünk
A kormány szerdai ülésén elfogadta a környezetvédelmi minisztérium javaslatát, amely kilátásba helyezi a hiányzó csatorna- és vízvezeték-hálózatok kiépítését a Lévai és Nagykürtösi járás „kritikus helyzetben” lévő településein. Hogy pontosan mely községek pályázhatnak majd a Környezetvédelmi Alaptól, és mekkora keretösszeget fordít a tárca erre a projektre, egyelőre csak találgatni lehet.
„A kabinet kötelezte Tomáš Taraba környezetvédelmi minisztert (SNS-jelölt), hogy a Környezetvédelmi Alapon keresztül az év végéig biztosítsa a közműves vízellátás kiépítésére, valamint a szennyvíztisztító telepek létesítésére, bővítésére, felújítására, kapacitásnövelésére, továbbá a közcsatorna-hálózatok létesítésére irányuló projektek finanszírozását a két említett járásban” – tájékoztatott a kormányhivatal, hozzátéve: ez a 2000 lakosegyenérték feletti településekre vagy önkormányzati társulásokra is vonatkozik.
A dél-szlovákiai vízvezeték- és csatornahálózat kiépítésének koordinálásáért jelenleg Gyimesi György, az OĽaNO volt képviselője felel, aki kizárásáig a Magyar Szövetségben is politizált. A politikus 2024 novemberétől Taraba tanácsadójaként tevékenykedik.
Az Új Szónak nyilatkozva már tavaly kilátásba helyezte, hogy a csatornázást illetően a magyarok lakta régiók közül a Lévai járás déli részét fogja prioritásként kezelni. Elmondta akkor, hogy egyfajta közvetítőként fog működni az önkormányzatok és a környezetvédelmi minisztérium között, és segíteni fog a megfelelő modell beállításában.
Sok községben még az ivóvíz-ellátás is hiányzik
Ahogy arra a Szövetség az utóbbi években többször is rámutatott, a szennyvízelvezetés, vagyis a csatornahálózat és a szennyvíztisztító-állomások hiánya sokkal jobban érinti a déli régiókat, sok településen még vezetékes ivóvíz sincs. Farkas Iván, a párt szakpolitikusa lapunknak elmondta: ilyen szempontból a Lévai járásban, különösen Ipolyság és Zselíz környékén valóban aggasztó a helyzet továbbra is. Nagyságrendileg még mindig 20 olyan község van ebben a körzetben, ahol az ívóvíz-ellátás sem megoldott, vagyis a vízvezeték sincs kiépítve.
A lakosok itt saját kútból nyerik a vizet, ez azonban gyakran nem ivóvíz-minőségű, így kénytelenek boltban vásárolni a palackozott vizet. Ez utóbbi azonban nagyságrendekkel drágább, mint a vezetékes ivóvíz
– mutatott rá Farkas. Hozzátette: ami a csatornahálózatot illeti, nagyon rosszul áll a párkányi régió is. Bár Párkánynak van egy nagyon korszerű szennyvíztisztítója, amire rá lehetne kötni a környező településeket is, mintegy húsz községben továbbra sincs lefektetve egyetlen méter szennyvízcsatorna sem.
A probléma ugyanakkor a nyugati régiókban sem ismeretlen. Farkas korábban úgy nyilatkozott, megdöbbentőnek tartja, hogy még a csallóközi vízkészletet sem védi megfelelően a kormány, hiszen a csatornázott települések arányát tekintve a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás is jóval az országos átlag alatt marad.
Több tízmilliós támogatásról lehet szó
A kormány által szerdán elfogadott javaslattal kapcsolatban megkerestük a környezetvédelmi minisztériumot és Gyimesi Györgyöt is. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy mely települések, és milyen feltételekkel pályázhatnak majd a Környezetvédelmi Alaptól támogatásra, és mekkora lesz az erre szánt keretösszeg. Taraba tanácsadója jövő hét elejére ígért bővebb információkat, azt mondta, sajtótájékoztatót is tartanak a témában. Most csak annyit árult el, hogy az új pályázati kiírás az “árvai modellt” fogja követni.
A zöldtárca 2024 szeptemberében hirdetett meg egy pályázati felhívást az árvai települések csatornázásának, illetve a vízközmű-infrastruktúra kiépítésének, bővítésének és felújításának támogatására. Mindezeken túl a projektdokumentáció elkészítési költségének 10 %-ára is lehetett pályázni. Egy település legfeljebb 3 millió eurót igényelhetett. A pályázati eljárás néhány hónapon belül lezárult, a szaktárca tájékoztatása szerint összesen 14 árvai község között több mint 25 millió eurót osztottak szét.
Hogy ez sok vagy kevés, arra a Farkas Iván által közölt adatok fényében lehet némi rálátásunk.
Eszerint csak a Nyugat-szlovákiai Vízművekhez tartozó területen mintegy 3 milliárd euróba kerülne az összes hiányzó csatornahálózat kiépítése, és további 100 millió euróba a vízvezetékhálózaté.
„És ez csak a nyugat-szlovákiai térség, ezen kívül még van négy nagy vízmű Szlovákiában” – tette hozzá. A szakpolitikus arra is felhívta a figyelmet, hogy az ilyen infrastruktúra kiépítésére uniós pénzeket a Kohéziós Alapból meríthetünk, de csak 2027-ig, az aktuális programidőszak végéig.
Farkas Iván, a párt szakpolitikusa lapunknak korábban elmondta: különösen aggasztó a helyzet például a Lévai járásban, de a probléma a Csallóközben sem ismeretlen. Farkas korábban úgy nyilatkozott, megdöbbentőnek tartja, hogy még a csallóközi vízkészletet sem védi megfelelően a kormány, hiszen a csatornázott települések arányát tekintve a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás is jóval az országos átlag alatt marad.
A szakpolitikus arra is felhívta a figyelmet, hogy az ilyen infrastruktúra kiépítésére uniós pénzeket a Kohéziós Alapból meríthetünk, de csak 2027-ig, az aktuális programidőszak végéig. A vízközmű-infrastruktúra kiépítését támogatja a Környezetvédelmi Alap is, ezek a források azonban korlátozottan állnak a községek rendelkezésére.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
