Tóth Lívia (Zenta)
A szerző a vásári kikiáltó modorában és stílusában – ironikusan utalva a jeles napok, de különösen a szeretet ünnepe táján jelentkező bevásárlási őrületre – biztat mindenkit a költekezésre. Arra unszol, hogy vegyünk díszes fenyőfákat, kis Jézuskát, „ne is egyet, hármat”, aztán három királyokat, Szűzanyát, Szent Józsefet, narancslekvárt, rumos meggyet, aranyzsinórt, kétpúpú tevét… És mindebből sokat, mert olcsón, akciós áron kapható, hiszen „ebben az üzletben nincsen, ami nincsen”.
Tárgyak. Amelyek talán nem feleslegesek, és bizonyára örül is nekik a megajándékozott, de nem helyettesíthetik, pótolhatják az érzelmeket. A tiszteletet, a törődést, a türelmet. A beszélgetést, a mosolyt, a simogatást, a gyöngédséget. Mindazt, amit pénz nélkül, önmagunkból adhatunk a szeretteinknek.
Aztán a vers végén, miközben látjuk magunk előtt a szatyrokkal, csomagokkal felpakolt, rohanó, loholó, idegeskedő, a karácsonyi beszerzésbe belefáradt vásárlót – talán saját magunkat? – a költőbe bújt kufár szinte utálkozva kiált fel: „Már megint egy koldus! Takarodj el innen!” Mert: „Karácsony tájékán legolcsóbb az Isten”.
Tóth Lívia (Zenta)
A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által kiadott Gúnyhatár – Léphaft-karikatúrák körülírva című kötetből (Illyefalva, 2021, szerk. Ambrus Attila). A könyv kapható a Háromszék lapterjesztő standjain.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
