1994. szeptember 15-én a Guardian, majd 16-án a The Times közölte le a hírt, miszerint Nicholas Allen professzor szerint a torinói lepel valójában egy fényképmásolat. Ezt az említett egyetemi professzornak sikerült is rekonstruálnia, vagyis tulajdonképpen lemásolnia.
A világ alapvetően három részre oszlik a torinói lepellel kapcsolatban: vannak, akik hisznek az eredetiségében és vannak, akik nem. A harmadik szekciót nem érdekli ez a téma. Ezúttal közelítsük meg a hamisítás oldaláról a kérdést.
Mit mond a radiokarbonos kormeghatározás?
Mielőtt a kérdésre konkrétan válaszolnánk, tisztázzuk pár szóban, mit is takar ez az eljárás.
A radiokarbonos kormeghatározás a radiometrikus kormeghatározás módszere, amely a természetben előforduló C-14 (szén-14) izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására. Willard Frank Libby 1949-ben dolgozta ki ezt a módszert kollégáival a Chicagói Egyetemen, majd 1960-ban kémiai Nobel-díjat kapott érte.
Ezzel az eljárással 50-60 000 évre visszamenőleg lehet megbecsülni a kort. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a 35-37 000 évesnél régebbi minták esetében már a mérési adatokba belejátszik a természetes háttérsugárzás is.
Mivel egyelőre nem áll rendelkezésre túl sok jobb módszer, a régészet feltétel nélkül elfogadja a radiokarbonos kormeghatározás metódusát az egyes szerves anyagok esetében.
1988-ban a római katolikus egyház hozzájárult a torinói lepel C14-es vizsgálatához, megmutatván, hogy nem csak Isten, hanem a tudomány eredményei előtt is fejet hajtanak. Ez nem szarkazmus akart lenni, hanem csak arra tett utalás, hogy az egyház palástja borítja be számos katolikus-tudós vállát.
Szóval, a teszt úgy történt, hogy minden egyes laboratórium három darab számozott mintát kapott. Ezt hívják vak tesztnek, hiszen a számok alapján a kutatók nem tudhatják, melyik származik az eredetiből és melyik a kakukktojás.
A leplen Oxfordban, Zürichben és Arizonában végezték el a teszteket. A végeredmények mindhárom esetben egybevágtak. Ezek értelmében a megfelelő minták mindegyike i. sz. 1260 és 1300 táján keletkezhetett. Konkrétan Oxford 1200-ra, Zürich 1274-re, Arizona 1304-re hozta ki az eredményeket. A hibahatárok is rendben voltak, tehát a kormeghatározást egzakt eredménynek fogadhatjuk el és ezzel kivehetjük a kérdések sorából. Legalábbis annak a mintának az esetében, amit a laborok kaptak. (Ettől merőben eltérő végkövetkeztetésre jutott egy másik olasz kutatóintézet, amely szerint a legfejlettebb technológiával sem lehet a szakrális leplet előállítani, de ezt a konklúziót majd később fejtem ki, egy másik kontextusban.)
Egyelőre ott tartunk, hogy a pártatlan laboratóriumban a vaktesztek során végzett C-14-es izotópos vizsgálata kimutatta, hogy a lepelből vett minta Jézus születése után 1260–1350 évvel készülhetett.
Ezután jött Nicholas Allen, aki a 13-14. századi korban már elérhető, hozzáférhető vegyületekkel és technikákkal dolgozva megkísérelte rekonstruálni a torinói leplet. Miért? Nicholas Allen professzor logikája azon alapult, hogy feltűnt neki a lepel ábrájának fényképszerűsége. Nem hamisítani akart, hanem azt bizonyítani, hogy valaki a középkorban képes lehetett fényképszerűséget előállítani.
Az eljárás slágvortokban a következő:
egy vászondarabot ezüst-nitráttal vagy ezüst-szulfáttal kell bevonni (ezt már akkoriban ismerték)ki kell függeszteni egy csűrben, amelynek a falába egy lyukat vájtunk (ez a camera obscura módszere)a lyuk előtt fel kell lógatni egy ember alakú figurát (öntvényt)az erőteljes napsugárzás a modell képmását a csűrben lévő vászonra süti (pontosabban a negatívját)a folyamat nem túl gyors, kb. 3 napot vesz igénybeammóniával fixálni kell a képet (lehet vizelettel is)az eredmény látszatra éppen olyan lesz, mint a torinói lepel
A kutató idő és energiát nem kímélve csapott bele a nagy port kavaró bizonyításba. Vállalkozását siker koronázta. Így született meg a lepel képmásának talán legtökéletesebb másolata. Azonban, a technikai részletek kidolgozásán és újra feltalálásán túl a mai napig senki sem tudta minden kétséget kizáróan megállapítani a lepel konstruktőrének a kilétét. Ami pedig roppant fontos, hiszen ha már egyszer megdönteni igyekszik valaki egy ilyen közismertnek számító kultikus tárgyra vonatkozó mítoszt, akkor a teóriáját le kell kerekíteni valamilyen konkrétummal.
A sors iróniája, hogy Nicholas kísérleteivel párhuzamosan lényegében ugyanezt a fényképteóriát igazoló sorozatot csinálta végig Lynn Picknett és Clive Prince alkotta páros, csak éppen sokkal szerényebb eszközökkel. Mi több, az eredményeik rendre megegyeztek a dél-afrikai professzoréval.
Nicholas úgy vélte, hogy egy 13. századi arab személyt tisztelhetünk a lepel készítőjeként, mások úgy vélik maga Leonardo da Vinci követte el a torinói leplen szereplő képmást. Előbbi elmélet mellett szól a tudományos kormeghatározás, vagyis, hogy jóval Leonardo korát megelőzően készülhetett maga a lepel. Miként az az érv is ezt erősíti, hogy az arab tudomány meglehetősen fejlett volt akkortájt, sőt az arab uralkodók kifejezetten támogatták azt, ami nem minden esetben mondható el a Vatikánról.
Van azonban egy olyan körülmény, ami mégis csak igazolhatja a Leonardo-hipotézist, s amely mellett nem mehetünk el könnyedén. Picknett és Prince rámutat arra, hogy a leplen található képmás feje jóval kisebb, mint az várható lenne, s ez az aránytalanság nem csupán optikai malőr, vagy természetes mellékhatás, hanem álláspontjuk szerint az arc további meghatározó tulajdonságai – a sötétebb tónusa és az élessége – azt támasztja alá, hogy másik időpontban készülhetett, mint a test. Továbbá nem csak, hogy későbbi időpontban készülhetett, hanem jóval nagyobb műgonddal is. (Itt most nem térek ki az alak magasságára, valamint a vérfolyások problematikájára, viszont kardinális kérdés a fej elhelyezkedése, tudniillik tény, hogy a fej elválik, elválasztódik a testtől.)
A torinói lepellel valójában az is probléma, hogy a dokumentáltnak nevezett története sem egészen az, aminek látszik. 1389 óta ugyan hivatalosan létezik már az ereklye, de semmilyen közvetlen bizonyíték nem igazolja ezt. A gondot főleg az okozza, hogy egyes 1357-es dokumentumokban találkozunk egy bizonyos lepellel, amelyet a Champagne grófságbéli Lireyben állítottak ki. Még korábbra utal, hogy Pierre d’Arcis Troyes püspöke megemlíti, hogy már három évtizeddel korábban is kiállították. Most jön a fő probléma: nem bizonyított, hogy a Lirey-ben található lepel és a torinói egy és ugyanaz volna.
Ha teljesen elfogulatlanok akarunk lenni, akkor ki merjük mondani, hogy nem állnak rendelkezésre meggyőző bizonyítékok a lepel mitikus történetének igazolására, kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy eddig nem kerültek elő 1516 előtti ábrázolások a lepelről, tehát a közvetett bizonyítékok is gyérek e tekintetben.
Boldog napot!
The post Mikor és hogyan készülhetett a torinói lepel? appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
