Mi a Beneš-dekrétumok mai öröksége? – teszi fel a kérdést Kovács Balázs abban a szerkesztőségünkhöz eljuttatott videóban, amelynek központi témája a csehszlovákiai magyarok második világháborút követő jogfosztása.
Kovács azt mondja, téves az az álláspont, miszerint a dekrétumok sérelmezése a második világháború újrajátszásáról vagy a határok el nem ismeréséről szólna. A cél sokkal inkább az, hogy “szlovákiai magyarként a szlovákokkal való együttműködést olyan alapokra akarjuk helyezni, ami tényleg az egyenlőségről szól.”
Mint az köztudott, Beneš csehszlovák köztársasági elnök 1945. áprilisa és októbere között összesen 98 dekrétumot bocsátott ki, melyek közül 13 vonatkozott a német és a magyar kisebbségre.
Ezek rögzítették a kisebbségek kollektív bűnösségét, vagyis azt, hogy állami szempontból megbízhatatlannak kell tekinteni a német vagy magyar nemzetiségű személyeket. A cél egy németek és magyarok nélküli szláv nemzetállam megteremtése volt, de amíg a németek kitelepítését a nyugati győztes hatalmak is szükségesnek tartották, addig a magyarok más megítélés alá estek. A potsdami konferencián Csehszlovákia nem kapott felhatalmazás a szlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítésére, ezt követően került sor a csehországi kényszermunkára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére, valamint a magyar nyelv és iskolák betiltására. A dekrétumok egy részét később hatálytalanították, más részük azonban érvényben maradt. A vagyonuktól megfosztottak kártérítésére például azóta sem került sor, sőt, az elmúlt időszakban több olyan hír is napvilágot látott, miszerint az állam földtulajdont kobzott el a tulajdonosok magyar nemzetisége miatt. Jelen helyzettel kapcsolatban a videó megállapítja, hogy
az államnak kutya kötelessége elismerni, hogy ma már nem a kollektív bűnösség elve alapján tekint a magyarokra, akiknek jelenléte nem ellentétes az állam érdekeivel.”
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
