Beszámoltunk róla, hogy az Érsekújvárban kialakult tűrhetetlen migránshelyzet miatt a közelmúltban összehívták a válságstábot a határvédelem, az idegenrendészet, a kerületi rendőrkapitányság, a tűzoltó és műszaki mentőszolgálat, a polgárvédelem, valamint a városi önkormányzat és a járási hivatal képviselőinek részvételével. Ezen az ülésen határoztak arról, hogy egy új, talán ideiglenes idegenrendészeti központot hoznak létre távolabb a városközponttól annak érdekében, hogy az egyre erősebb migránsnyomás kikerüljön a város perifériájára.
A határozat azóta testet öltött, a Komáromi úton lévő Tűzoltó és Műszaki Mentőszolgálat Érsekújvári Járási Parancsnokságának épületében helyezték el az idegenrendészeti központot, és itt gyűjtik össze a városba tömegesen érkező migránsokat is. Persze nekik nem az a céljuk, hogy összezsúfolva, kezdetleges körülmények között ebben az épületben maradjanak, hanem a regisztrációjukat követően, a tovább haladásukhoz szükséges okmányok birtokbavétele után elinduljanak valamelyik nyugat-európai ország irányába. Viszont, ha ott valamit kivégeznek, egyből visszatoloncolják őket oda, ahol regisztrálták őket.
De az út álmaik országába számtalan veszélyt rejt magában! Érsekújvárban az egyiket elkerülendő, a Bajcs irányába vezető úton sebességkorlátozást vezettek be mind a kifelé, mind a városba bevezető szakaszon. Az eddigi megengedett 70 km/ó helyett a biztonságosabb gyalogos közlekedés érdekében azon a szakaszon már csak 50 km/órával haladhatnak a járművek.
Ez a térség nem a város legfrekventáltabb sétálóövezete, a migránsinvázió előtt nagyon csekély volt itt a gyalogosforgalom. Most viszont sűrűbb lett, és nem csak a gyűjtőhelyről a sikeres regisztrációt követően távozók miatt, hanem folyik az élet már előtte is, az élelemért, dohányárúért, italért a városközpont felé igyekvő menekültek jóvoltából. A hazai gépjárművezetők nagy része megszokásból vezet ezen az útszakaszon, nem igazán regisztrálják a migránsbiztonsági okokból bevezetett sebességkorlátozást, ezért várhatók lesznek a közeljövőben a rendőrségi eljárásokat követő pénzbüntetések.
Más! Boldogult budapesti egyetemista koromban az ELTE Budaőrsi úti kollégiumában laktam évekig. Kezdetben a kollégiumnál csak gyalogos átjáró (zebra) vezetett át a forgalmas és széles úton, így főleg a jóval kisebb forgalomhoz szokott vendégdiákok, a vietnamiak, laosziak és koreaiak gyakran szenvedtek balesetet. Az ELTE kollégiuma mellett volt a Nemzetközi Előkészítő Intézet (NEI) és kollégiuma is, ahol még több diák tartózkodott ösztöndíjasként a fejlődő országokból.
Aztán hamarosan elkészült a gyalogos felüljáró, biztonságban futkoshattak lépcsőin a kis ázsiaiak, akik közül tanulmányaik befejezése után elég sokan maradtak Magyarországon. De addigra megszokták a nagyobb forgalmat és a budapesti életet is. Vajon az érsekújvári migránsoknak lesz-e idejük megszokni a Komáromi út forgalmát? Addig is segítsük őket, ahogy tudjuk!
Másik diákkori történetem! Kollégiumi magyarországi barátom szobatársa egy Sukri névre hallgató tőlünk időseb, kiemelt ösztöndíjban részesülő palesztin szociológia szakos egyetemista volt, aki előtte (és néha közben is) hivatásos katonatisztként működött. Valószínűleg katonai érdemei elismeréséért küldték a magyar fővárosba. A hálózatnak továbbra is tagja lehetett, itt-ott talán robbantott is, mert néha eltűnt hosszabb időre a kollégiumból. Visszatértével tele lett a szekrénye whiskyvel és markáns dohánytermékekkel. Mondta az egyik ilyen visszatérése után, hogy megnősült otthon, aztán másodszor pedig elszólta magát, hogy már el is váltak. De miért?
Számunkra kissé fura ok miatt. Elmesélte nekünk tört magyarsággal, hogy egy alkalommal egész nap harcolt, aztán hazament, és nem volt otthon meleg vacsora. Biztos véletlenül, gondolta még ekkor. Aztán amikor ez másodszor, sőt harmadszor is előfordult, hogy a harc (neki munka) után fáradtan hazatért, és nem főzött semmit a felesége, elzavarta az asszonyt.
Napjainknak szóló tanulsága a történeteknek? Az Európába érkező migránsoknak nem csak az európai forgalom tűnhet másnak, hanem az európai kultúra is. Nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk előbb sebességkorlátozással, majd értsük meg azt is, hogy nekik a harc ugyanolyan mindennapi munkát jelent, mint nekünk például az építkezés?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
