Négyezer évvel ezelőtt a mai Dél-Németország kora bronzkori földművesei közt nem volt egyetlen krónikás sem, aki feljegyezte volna házasságaikat, gondjaikat és családjuk sorsát. Egy új tanulmánynak köszönhetően azonban meglehetősen részletes kép alkotható társadalmuk felépítéséről: a DNS-ből, tárgyi leletekből, és az emberi maradványok fogazatából kinyerhető kémiai nyomok alapján egy interdiszciplináris kutatócsoport az emberi kapcsolatok és öröklési rendek több nemzedékre kivetülő mintáját fedezte fel az itteni birtokaikon eltemetett magas státusú családok körében.
Az eredmények közül a legszembeötlőbb éppen egy hiányosság volt: „Teljesen hiányoztak a felnőtt lánygyermekek” – mondta Alissa Mittnik, a bostoni Harvard Egyetem orvosi karának posztdoktori tanulmányokat végző kutatója.
A fiúgyermekek ezzel szemben szüleik birtokán maradtak, és a családban tartották a vagyont. „Ami leginkább meglepett, az az volt, hogy az embernek az összes lányát el kellett adnia idővel” – mondta a tanulmány társszerzője, Philipp Stockhammer, a müncheni Lajos–Miksa Egyetem és a Max Planck Intézet jénai Emberi Történettudományi Intézetének régésze.
Az ókori életmódba való ilyen betekintés „előteremtése nem lett volna lehetséges (…) e kutatási módszerek egyikével sem önmagában” – mondta Patrick Geary, a New Jersey-i Princetonban található Institute for Advanced Study nevű magánintézet történésze, aki nem volt a kutatás résztvevője.
A tanulmány szerzői több mint 20 éve előkerült emberi maradványokkal és tárgyi emlékekkel dolgoztak. Az Augsburgtól délre, a Lech folyó mentén fekvő terület lakóházakkal való beépítése során feltárt leletek radiokarbon kormeghatározása azt mutatta, az itt eltemetett földművesek ezelőtt 4750-3300 évvel élhettek.
Mittnik a Max Planck Intézet laboratóriumában Johannes Krause irányítása alatt vizsgálta meg kollégáival 104 ember DNS-ét, akik a hajdani birtokokon voltak eltemetve. A csapat arra keresett bizonyítékokat, hogy a földművesek milyen neműek voltak, illetve milyen rokonságban álltak egymással.
A vizsgálat során a kutatók modernebb eljárásokkal pontosítani tudtak az eredeti radiokarbon kormeghatározáson, akár 200 évre is szűkítve azt egyes esetekben. Ebben az időintervallumban öt nemzedéket azonosítottak, amelyek egymástól származtak.
A legkorábbi telepesek közül egyesek a neolit kori, úgynevezett harangedényes kultúra tagjai voltak, az ő génjeiket öröklő későbbi leszármazottak az itteni társadalom elitjéhez tartoztak – bronz és réz tőrökkel, baltákkal és vésőkkel temették el őket. E férfiak olyan Y-kromoszómavariánst hordoztak, amely ma is gyakori Európában.
Velük szemben a szegényesebb melléklettel eltemetett férfiak másfajta Y-kromoszómavariánst hordoztak, tehát apai ágon máshonnan származtak. Mindez azt sugallja, hogy a harangedényes kultúra tagjainak leszármazottai gazdagabbak voltak, és több fiúgyermekük volt, akiknek génjei a mai napig megtalálhatók a földrészen.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
