Aki alternatív világértelmezési keretet és fogalom-készletet merészel használni, azt egész egyszerűen kitiltják minden létező platformról, és ezzel volt valóság, nincs valóság, egy gonddal kevesebb.
Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata párti elnöke úgy fogalmazott, hogy „sajnos az Egyesült Államok végrehajtó hatalmának élén egy tébolyodott és veszélyes elnök áll. Már csak néhány nap választ el attól, hogy ne fenyegessen minket tovább, viszont az elnök olyan súlyos dolgot követett el, amely miatt felelősségre kell őt vonni.” Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Gondola.
Az elnök
– Professzor úr, elképzelhető-e, hogy az USA képviselőházi demokrata elnöke elszólta magát? Kikotyogta, Trump veszélyes. Elárulta, hogy politikai ellenfelei félnek a velük szembenálló embertől. Azaz nem gúnyolódott vele, nem próbálta nevetségessé tenni, hanem bevallotta, hogy retteg. Erre miért kell az óceánon innenről fölfigyelnünk?
– Mivel itt egy színjátékról van szó, mint ahogy a politika egész világa is csupán egy mutatványosbódé bábfiguráinak vásári komédia szintű csetepatéja, e bábfigurák mesterségesen elállított „érzelmeinek” nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani. Van persze itt igazi dráma is, de a mutatványosbódék világának éppen az a legfőbb feladata, hogy ezt a drámát elfedje. Sajnos szomorúan kell megállapítanunk, hogy e dráma lényegét egyik szereplő sem képes átlátni, és ebbe Donald Trump elnököt is bele kell értenünk. Ő inkább egy accidental hero, ahogy az angol mondja, olyan „véletlenül lett” hős, aki egyáltalán nem akart hőssé válni, aki csupán egy sikeres és ambíciózus nagyvállalkozó, aki erre a sikeres életére akarta feltenni a koronát az elnökké választásával. Tragikus hőssé, mondhatni történelmi személyiséggé az a nagyon is valóságos tragédia teszi majd, ami igazából csak most kezdődik el. E tragédia, stílszerűen fogalmazva „Amerikai tragédia” lényegét érdekes módon mi innen kellő távolságból sokkal jobban látjuk, mint Amerika jobb sorsra érdemes népe. Amely nép egyelőre inkább csak sejti ezt a most kiteljesedő történelmi tragédiát, ami most már megállíthatatlanul halad a végzet beteljesedése felé. Donald Trump csak azt sejtette meg ösztönösen, hogy Amerika bajban van, nagy bajban, és egy olyan hősre vár, aki elbeszéli neki ezt a bajt, és egyúttal segít is kikeveredni ebből a bajból. Vegyük észre, hogy azért ebben a kedves, de naiv és gyermeteg amerikai népnek az a vágyakozása nyilvánul meg, amit talán úgy írhatnánk le, hogy jöjjön már valaki, és csináljon már valamit. Hát jött és csinált! Lássuk, hogy mit! Az amerikai társadalom, ez a máig is feltáratlan múltra, hamis történelmi feltevésekre épülő mesterségesen összetákolt konstrukció, ami soha nem volt, és most már egészen biztosan soha nem is lesz nemzet, mindig is képtelen volt arra, hogy reflexív viszonya legyen önmagához, hogy képes legyen szemügyre venni önmagát a történelemben. (Időnként azért használom mégis a nemzetállami Amerika megnevezést, mert nem nagyon lehet másként említeni a birodalom által alávetett és kifosztott Amerikát.). Az önreflexió kialakulását tragikomikus módon először az akadályozta meg, hogy látványosan, mondhatni gyanúsan „jól tartották” a konstruktőrei, az utóbbi évtizedek során meg az, hogy brutálisan egy általa átláthatatlan lepusztulási lejtőre lökték gazdái. Ez az a történelmi dráma, amelynek során az amerikai álom rémálommá változott. Ennek az alapvető oka az, hogy volt egy időszak, amikor az amerikai birodalom számára lényegében szinte korlátlan globális erőforrás-folyam állt a rendelkezésére, és érdekelt is volt abban, hogy az amerikai társadalmat látványosan jól tartsa, mintegy kirakatként használja birodalmi céljai elérése érdekében. Nem bántásként mondom, de akkor persze nem kérdezte meg az amerikai munkás, hogy ugyanazért a munkáért miért kap kétszer akkora bért, mint angol vagy francia kollégája.
Ovális terem
Most, hogy alig több, mint felét kapja, érthető módon egyre több benne a frusztrált kérdezhetnék. A drámai változás oka viszonylag egyszerű, a birodalmi elitek egyre inkább gátlástalan és cinikus élősködövé váltak, és degenerálódásuk nyomán egyre kevesebb erőforrást tudnak elszívni a világtól miközben fajlagos üzemeltetési költségeik meredeken emelkednek. Az ennek nyomán egyre gyorsabban növekvő deficit részben soha nem látott magasságokba emelkedő adósságokhoz, részben pedig a nemzetállami talapzat egyre durvább kifosztásához vezet. Ráadásul a globális Amerikának most már nincs semmiféle érdekeltsége abban, hogy az „amerikai álom” kirakat világát fenntartsa. És mivel egyre több jel utal arra, hogy az amerikai világbirodalom egy-két évtizeden belül összeomlik, félő, hogy az amerikai társadalom e romok alatt leli halálát. Donald Trump szellemi segítői ezt a sors-tragédiát ismerték fel, és vélték úgy, nem egészen alaptalanul, hogy elnökként alkalmas lehet arra, hogy az amerikai társadalmat „kimentse” az összeomló birodalom romjai alól. Ám a birodalom, és az amerikai adminisztrációba beleépített magánállama, a deep state már Donald Trump 2017-es beiktatása előtt elszakította a megválasztott elnököt segítőitől, így a magára maradt „hős” kiszolgáltatott helyzetbe kerül. És bár derekasan végig küzdötte ezt a négy évet, de eredetileg eltervezett stratégiája megvalósíthatatlanná vált. „Veszélyességét” az adja mégis, hogy visszavonhatatlanul meghasította a hazug, hamis beszédteret, és nyilvánvalóvá tette a globális média véleményhatalmi diktatúrájának hamis valóság-gyárainak fenyegető pusztítását. Ezért kellett mindenképpen megakadályozni, hogy elnök maradhasson.
Elköszönés – meddig?
Felmerül persze a kérdés, hogy ha ez így van, akkor miért nem akadályozták meg már 2016-ban is a győzelmét, hisz ahogy most, úgy akkor is minden eszközük meg lett volna. Biztos válasz nem nagyon van erre a nem jelentéktelen kérdésre, de talán az a legvalószínűbb, hogy egyfelől úgy vélték, hogy segítők nélkül tehetetlen báb lesz, akivel bármit végre hajtathatnak, és ez sajnos részben így is volt. Másfelől úgy vélhették, hogy látványos „kivégzésével”, mintegy példát statuálva elrettenthetnek másokat a példa követésétől. De a most zajló színjáték már nem róla és nem neki szól, hanem azoknak, akik, akár csak ő, szembeszállnak az uralkodó elbeszélési móddal.
– Trumpra nem a választói tömeg, hanem egy félig rejtett, félig nyílt gépezet mért vereséget. Némi harc után elismerte. Ám a „győztesek” még teljesebben akarják megsemmisíteni, lehetetlenné akarják tenni, hogy 4 év múlva újra induljon az elnöki posztért. Ezt az immár hisztérikussá fajult félelmet mi válthatta ki?
– Az a gigantikus örvénylés, amelyben a világ most van nem hogy négy évre, de négy hónapra sem nagyon ad esélyt a prognózisokra, így ez ebben a formában nem valószínű, ám az igaz, hogy minden létező megtorlási formát kipróbálnak most rajta.
Örvénylés – a felszínen…
De nem ő már az igazi ellenfél, hanem a „trumpizmus” mint lelki, erkölcsi, szellemi örökség. Azt akarják, a szó szoros értelmében bármilyen áron megakadályozni, hogy ez a szellemi örökség folytatható legyen, akár Amerikában, akár a világ bármely pontján. A fő ellenfél valójában a múlt, a hagyomány, a hagyományok kulturális talpazatára épülő önazonosság. Attól kell most látványos megtorlások közepette elvenni mindenkinek a kedvét, hogy folytatni merészelje a birodalom uralkodó narratívájával való bátor szembe fordulást. Az amerikai birodalom és az ezt mozgató globális hatalmi szuperstruktúra urainak ráadásul nemcsak az a problémája, hogy egy évszázad elteltével ez a birodalom is összeomlik most, és akárcsak az elmúlt ötszáz év során, új birodalomra kell ráruházni a világ irányítását. Bár ez is éppen elég súlyos kihívás volna, de van egy még ettől is sokkal mélyebb és súlyosabb kihívás is. Ennek megértéshez azt kell látnunk, hogy bár a globális kapitalizmus mai kísérlete nagyjából ötszáz éve zajlik, de az ezt mozgató „láthatatlan” szuperstruktúra már több mint háromezer éve határozza meg annak a létmódnak az alapjait, ami egyre inkább folytathatatlanná válni látszik. Nem zárható ki tehát annak a lehetősége, hogy nem egyszerűen egy újabb birodalmat kell találni egy újabb évszázadra, hanem egy újabb több ezeréves ciklus születésének tektonikus energia-örvénylései sejlenek fel a történések mögött. Ha valóban erről van szó, akkor válik igazán érthetővé, és logikailag teljesen indokolhatóvá a düh és a hisztéria. E háromezer éves birodalom urainak ugyanis eddig mindig megvoltak azok az eljárás-módjai, amelyekkel csírájában tudott elfojtani minden olyan szellemi mozgást, ami létszerveződési módját bármilyen formában veszélyeztette volna. Van azonban egy olyan mozzanat, ami eddig nem létezett az emberiség történetében, és ez a világháló. A világháló ugyanis létrehozta az emberi létezés komplexitásának egy olyan, eddig elképzelhetetlen szintjét, ahol akár az emberiség egésze egyidejű interaktív kapcsolatba léphet egymással. Ma már tudjuk, hogy az ilyen rendkívül magas komplexitású rendszerekben egy apró és jelentéktelen mozzanat is hihetetlenül rövid időn belül alapvető és visszafordíthatatlan változásokat indíthat el. A háromezer éves birodalom urai tehát most attól tartanak, és tegyük hozzá, joggal, hogy egy olyan ellenféllel állnak szembe, ami valóban legyőzhetetlen, és ez a komplexitás.
A „nem létezők”…
Nagyon fontos látnunk, hogy ez nem azért van, mert nem elég ügyesek és okosak, vagy mert nincs elég jó szoftverjük, hanem azért, mert ilyen a létezés természete. Háromezer év óta most először fenyegeti őket az a veszély, hogy elvesztik az évezredek óta nagy műgonddal építgetett létmódjuk feletti ellenőrzést. Két lehetőségük van, az egyik, hogy tudomásul veszik végleges vereségüket és sorsára hagyják a világot, végleg feladják háromezer éves birodalom-építő ambíciójukat, ez nem látszik valószínűnek. A másik lehetőség, hogy mesterségesen „visszabontják” a komplexitást, hogy ilyen módon szerezzék vissza a létszerveződési rendszerük feletti ellenőrzést. Ez azonban csak a lehető legkíméletlenebb és következetes globális diktatúrával válhat lehetségessé, ahol minden alternatív világértelmezési módot brutálisan el kell fojtani. Vagyis tökéletesen az ellenőrzésük alá kell vonni a globális média „valóság-gyárait”, hogy semmilyen az övékétől eltérő logika ne nyilvánulhasson meg. Donald Trump megbuktatása és az ellene irányuló hajsza azért zajlik, hogy kizárhassák a „folytathatóságot”, mert minden ilyen kísérlet romba döntheti a komplexitás csökkentő tervüket
– Kiderült, hogy azt a tiltakozási akciót, amely miatt most az elnököt támadják, rejtett struktúra tervezte meg, provokálta és vezette. Ez a gátlástalan manipuláció azt érzékelteti, hogy innen már nincs tovább, illetve a tovább már a szembenálló politikus fizikai semlegesítése lenne. Ezt a valóban félelmetes folyamatot látva mi, Közép-Európaiak is rettegjünk-e, mint Pelosi, vagy kitalálhatunk módszert, az ellencsapásra?
– Ha van értelmetlen dolog ebben a helyzetben, az bárkinek a fizikai megsemmisítése. A birodalom legfőbb stratégiai célja most pontosan ennek az ellenkezője, vagyis az, hogy ne a valóságos valóság, hanem az általuk konstruált mesterséges valóság uralja a világ értelmezési tereit. A halál, pláne a gyilkosság a valóságos valóság hús-vér fizikai világába vezetne vissza, így ezt a „megoldást” most biztos, hogy nem fogják alkalmazni a birodalom urai. Most éppen azt kell világossá tenniük, hogy aki vagy ami nincs benne az általuk konstruált virtuális valóságban, az egész egyszerűen nincs. És aki nincs, azt nem kell fizikailag megsemmisíteni, hisz az már eleve semmi. Lássuk be, az utóbbi napokban éppen az derült ki, hogy számukra ez az egyetlen kiút ebből önmaguk által létrehozott csapdából, és láthatólag kíméletlenül élnek is a lehetőséggel. Mármint azzal a lehetőséggel, hogy aki alternatív világértelmezési keretet és fogalom-készletet merészel használni, azt egész egyszerűen kitiltják minden létező platformról, és ezzel volt valóság, nincs valóság, egy gonddal kevesebb. Le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy ezek a mindent meghatározó globális platformok már csak a hatalmas profit miatt is, kelletlenül bár, de mindent és mindenkit kénytelenek „felengedni”, akinek van „nézettsége”, magyarul, aki pénzt hoz számukra. Be kell látni, hogy tévedtünk, a Twitter sok milliárd dollárt veszített néhány nap alatt Donald Trump kitiltásával, és ez csak egyetlen példa. Ráadásul az is kiderült, hogy nemcsak a kitiltás fegyverét használják gátlástalan kegyetlenséggel, hanem az ennek nyomán kényszerűen létrehozott alternatív platformokat is képesek és hajlandók is megsemmisíteni. És ezzel a narratívák globális háborúja kritikus elágazási ponthoz érkezett. Amerikában, az Európai Unióban és sajnos Magyarországon is a társadalmi valóság rohamos gyorsaságú összeomlásának, pontosabban tudatos megsemmisítési kísérletének lehetünk tanúi. Nincs társadalmi valóság, csak elbeszélési módok vannak, és a győztes mindent visz. És a győztes evidens módon az, akinek a mesterséges valóság legyártására képes médiarendszere erősebb, mint az ellenfélé. Lássuk be, nem állunk túl jól e mindent eldöntő globális háború egyik frontvonalán sem. Most legelőször is pontosan értelmeznünk kellene a helyzetet. A világot évezredek óta uraló erő most először kényszerül arra, hogy szándékosan és tudatosan visszabontsa az általa felépített világszerveződési rendszert, és ezt csak úgy tudja elérni, ha ebben semmi nem gátolja. Ennek alapvető feltétele, hogy az általa konstruált hamis valóságértelmezésen kívül semmi más ne létezhessen, és e törekvését láthatólag kíméletlenül véghez is viszi. Az amerikai elnökválasztás, Donald Trump sorstragédiája csak egy tanulságos epizód, és nekünk most nem elsősorban ennek az epizódnak a látványtechnikai felszínével kellene foglalkoznunk, mert az éppen arra való, hogy a lényegről elterelje a figyelmet. Hogy bevigyen minket a jelenség-világ sűrű sötét erdőjébe, ahonnan aztán nincs kiút. A jelenség mögötti lényeget kellene látnunk, és e lényeg megértése nyomán kellene olyan stratégiát felépíteni, ami lehetővé teszi az ellenállást ebben a most már mindent meghatározó globális háborúban.
Bogár László
Bár a legjobb védekezés a támadás, de most erre aligha van lehetőségünk, sőt meg kell fordítanunk ezt a logikát, és belátni, hogy a legjobb támadás most a sikeres védekezés. Az, hogy meg tudjuk védeni az önazonosságunkat, és ebben a virtuális térben zajló mindent eldöntő globális háborúban bátran helytálljunk. Hamvas Béla mondja, hogy az élet akkor kezdődik, ha nem tudod mi lesz. Hát akkor most úgy látszik, hogy elkezdődik az élet, mert ha valamikor, most valóban nem tudjuk mi lesz. Az élet azoké, akik megvédik azt.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
