Lehet, hogy az utóbbi időben sok emberben felmerült a kétely és elbizonytalanodott, talán a kétségbeesés is megkörnyékezett egy-két labilisabb idegzetű embert, vajon páriái vagyunk-e a világnak, mi, magyarok, hogy ennyi támadás ér bennünket? Akad-e még nép, amelynek választott vezetője kénytelen lenne elviselni ennyi mocskolódást?
Mert hiába kényszerítette térdre a világot a kínai csodalámpából kieresztett vírus, a jólétben fulladozó nyugati elitnek a szolidaritásnál és az emberéletnél is fontosabb a magyarok sározása. Lehet, hogy valami baj mégiscsak van velünk, ha mindenki ellenünk fordul, és a világsajtó nagy része minket csepül?
Meg kell nyugtatnom mindenkit. Ne rémüldözzünk, és főleg ne szórjunk hamut a fejünkre a magyarságunkért. A rágalomhadjárat nem tegnap, nem is tíz éve kezdődött. A történelemből tudjuk, még csak nem is a Nagy-Trianon-palotában volt az első kicsúcsosodása a magyarság földbe döngölésének. Ez a kiszorítósdi tulajdonképpen a pozsonyi csata óta folyik, egy évezrede. Idegen test vagyunk Európa közepében, ráadásul igen vonzó természeti környezetben (amit nem kevés munkával éppen mi tettünk azzá), amire másoknak is fáj a foga.
De azért csak félrerándul az ember szája, amikor Orbán Viktor miniszterelnököt Hannibal Lecterként tálalja a magát függetlennek hazudó ZDF balliberális német televízió, vagy összepusmog 17 liberális tulajdonú (természetesen független) sajtótermék, és egyszerre fröcsköli a mocskát a magyar nép akaratából kormányzó demokratikus kormányra. Arról nem is szólva, hogy az egy-két képviselőt számláló „gigapártok” szeretnék kizárni a Fideszt az Európai Néppártból. (Bár ez utóbbi inkább a vicc kategóriája.) De az erdélyi szászok is foroghatnak a sírjukban. Kései maradékuk, aki – érdemtelenül, sok erdélyi magyar bizalmát is megszerezve – Románia elnöke lett, a minap azt a kezet köpte le, amely annak idején befogadta őket, és évszázadokon keresztül kiváltságokat biztosított nekik. A Magyar Királyságba betelepült dolgos szászok a Kárpát-hazában boldogulást találtak, és most – miután a Ceaușescu-rezsim csaknem az utolsó darabig eladta őket a németeknek – hálásan megköszönik a magyar vendégszeretetet és a közös otthont.
Iohannis elnök személyében ráadásul egy kisebbségi ember gyalázza a másik kisebbséget. Lehet, hogy ez is belefér az európai értékekbe?
Szerencsére növekszik azoknak az európai polgároknak a tábora, akik ha tehetnék, a vállukra emelnék Orbán Viktort. Igaz, ettől nem hangos a világsajtó, ez „csak” az európai választópolgárok véleménye. Az pedig Brüsszelben nem sokat nyom a latban. Amerikai történész nyilatkozta röviddel a járvány előtt: bizony, nekik is elkelne egy Orbán Viktor Amerikában, hogy ne jussanak el a puha diktatúra állapotába.
Szóval nem velünk van a baj, kedves magyarok, hanem azokkal a telhetetlen, a harácsolásba és a hatalomvágyba beleőrült társasággal, amelynek semmi se drága. S amelyet a tények sosem zavartak. Hiába jelentette ki Jourová EB-alelnök, hogy sokáig tévedett, a sakálok idegesen felvonítanak, mert az nem lehet, hogy ne nekik legyen igazuk. Kézeletbeli bíróságuk úgy működik, hogy vádakat koholnak bizonyítékok nélkül. Szerintük ez is belefér az európai értékekbe.
Megfelelési kényszer és gyávaság. Más jelzőkkel aligha lehet illetni azokat a politikai vezetőket, akiknek teli a gatyájuk, ha olyan döntést kellene hozniuk, ami nem felel meg a balliberális (szigorúan független) sajtó ízlésének. Ezek a függőségben levő demokraták egy módon tudják ezt elkerülni: nem hoznak olyan döntéseket. Mire gondolhat az ember, ha például az Európai Bizottság többórás videókonferenciája nem a problémák megoldásával, hanem a közös nyilatkozat megfogalmazásával foglalkozik, mert ugye a sajtó azt várja. A sajtó mögött pedig a (természetesen nem létező) háttérhatalom, amely irányítja őket.
Úgyhogy, kedves magyarok, ne eresszük búnak a fejünket, nem bennünk van a baj.
Ezeknek megbízásuk van: rombolni az évezredes értékeket, szétzilálni és lerontani a nemzeteket, hogy a konzumidiótává züllesztett embernyáj fölött uralkodhassanak. Ezt szolgálja a globalista „értékek” erőltetése, amiket hadd ne soroljak, mert estig tartana. Ezért ne is reméljük, hogy a koronavírus tobzódása után a mocskolódók elnézést kérnek Orbán Viktortól, vagy például az olasz néptől, amelyet hősiesen magára hagytak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
