Tisztelt Elnök Asszony!
Megvallom, akkor hallottan először az Ön nevét, amikor szóba került, hogy Önből lehet a Bizottság új elnöke. Kérem, ne csodálkozzon ezen, innen az én országomból (Magyarország), és az én falumból nehéz odáig ellátni, ahol korábban tevékenykedni tetszett. Most azonban, hogy az újabban vállára nehezedő terhek súlyával tisztában vagyok, tollat ragadtam, mert tájékozatlanságomban az a kényelmetlen érzésem támadt, hogy nem értem, mit miért tetszik tenni, és miért úgy – hacsak nem tájékozatlanságában.
Ha az ellenzék győz, nem jelentett volna be semmit
Jó, hogy nem egy nappal előbb, április 4-én tetszett bejelenteni ezt a nagyszerű hírt, mert az épp egybeesett volna a nappal, amit a Szovjetunió választott ki számunkra önmaga ünnepeltetésére („Magyarország felszabadításának napja” így volt ez anno a „felszabadulás ünnepe”). Így mégiscsak külön napunk lesz a Nagyságos Unió ünneplésére! Biztosan azt tetszene mondani persze, hogy azért ötödikén, mert előtte héten zajlottak hazámban a választások, és azokat a világért sem akarta befolyásolni. Ne haragudjon, nem hiszem! Fogadni mernék, ha az ellenzék győz, semmit sem jelentett volna be. Arra várt, hogy hárommilliomod-magammal megválasztom-e negyedszer is Orbánt. Tudja, mindig azok vannak útban, akik máshogy képzelik el. Ez már a szocializmusban is így volt.
Hogy el ne fejtsem, vasárnap mi győztünk! Három millió szavazattal! Volt-e már, hogy egy csendes estén megkérdezte magától: miért? Mivel „babonáz meg minket, választókat ez az Orbán?
Amint olvastam, tájékozatlanok és félrevezetettek vagyunk, és nincs jogunk a jogainkhoz. De a legnagyobb baj nálunk a korrupcióval van. Kicsit szebben mondja, hogy lopnak. Olyasmire gondolhat, mint 1980 és 2010 között történt: 242.000.000.000 (242 milliárd) dollárt loptak ki Magyarországról olyan országokba, mint Belgium és Németország – az Ön életének legfontosabb helyszínei. Nem tévesztettem el a számot! (1)
Önök a magyar ellenzéket hárommillió ember elé helyezik
Igen, tudom, hogy abban az időben nem Ön volt a Tekintetes Bizottság elnöke, de az én fejemben azért ott van ez a tény! Az érzés azonban, hogy kifosztottak, mégis elevenen él bennem és milliónyi honfitársam lelkében. Tetszik tudni, kik segítették hozzá annak idején Önöket ehhez az elegáns manőverhez? – a magyar ellenzék tagjai. Ők maguk, szüleik, nagyszüleik, barátaik és kiszolgálóik, azok, akiket Önök az elé a hárommillió magyar elé helyeznek, akik most újra megválasztották Orbán Viktort. A tudat pedig, hogy azokat látná szívesen, akiknél többet soha senki tőlünk nem lopott el, elég ambivalens érzeteket ébreszt bennünk! Rossz üzenet, Asszonyom!
Emlékszik, hogy hogyan jutott abba a székbe, amiben most kiadta a parancsot a megsarcolásunkra?! Orbán Viktor segítette oda. Tetszik emlékezni, amikor Orbán picit összekapott Weber úrral, aki azt találta mondani, hogy nem kell neki a magyarok szavazata. És ezzel nyílt ki Önnek a kapu. Emlékszem az első találkozására Orbánnal! Az udvarias és kedves mosolyra az Ön arcán. Két hétig tartott. Elég volt két hét, hogy elfelejtse a történteket. Két hét alatt megtanulta a leckét, és már pontosan tudta, hogy mit kell mondani. De mi itt nem felejtünk ilyen hamar, Von der Leyen asszony!
Kényszerítenek, hogy elfogadjuk, amit Önök jónak látnak
Amit Önök gyakorolnak: kényszer. Kényszerítenek bennünket, hogy elfogadjuk, amit Önök jónak látnak. Semennyire nincsenek tekintettel arra, mit gondolunk mi. Önök diktálják az „egyenlő” feltételeket. És ha nem fogadjuk el, elveszik a pénzünket! És mit tetszik gondolni, ha majd kevesebb lesz a pénz, ki jár rosszabbul? A vállalatvezetők? A képviselők? A miniszterek? Vagy a miniszterelnök? Kinek a zsebe ürül ki először? Ez a mesterterv? Hogy majd elfogy a pénzünk, és látjuk, hogy az Ön zsebében meg ott áll hegyekben, és majd meglobogtatja, és azt mondja: látjátok, milyen rosszul döntöttetek? És ettől mit vár? Hogy akkor mi meghunyászkodunk és négy (vagy nyolc) év után megdühödve leváltjuk Orbánt? Akkor majd dől a lé, és jól megtanuljuk, mi a jutalma annak, aki jól viselkedik?
Nálunk a kutyákat nevelik így, Asszonyom! Ez az európai érték, amiért lelkesednem kell? Ez a jogállamiság érvényesülése? Hát, nem szégyelli magát?! Nem szégyellik magukat? Ez, Asszonyom, közönséges kényszerítés! Hogy merészeli? És ami rosszabb: nem látja, hogy „oroszul” viselkedik? Vagy nem kényszerítik-e az oroszok épp ma az ukránokat önnön igazságuk elfogadására – pont, mint az Európai Unió minket? Vagy örüljek, hogy nem fegyverrel? Gyalázat!
Amit tesz, az nem felel meg a jogállamisági követelményeknek
Az is nagyon érdekes, hogy amikor elkészítette a kormány a helyreállítási alap felhasználásával kapcsolatos terveit, s Ön már az aláírására készült, egy pillanat alatt lépett vissza még a Magyarországra látogatásától is, a gyerekvédelmi törvény miatt. Azóta, asszonyom, 9 hónap telt el. Azalatt, azóta, semmit nem tudnak mondani arról, hogy miért nincs még aláírva semmi! Semmit! Még csak nem is hivatkoznak semmire. Ön szerint ez megfelel a jogállamisági követelményeknek? Ön a szerződések őre, nem?
Hogyhogy nem kaptuk még meg a pénzt? Ön szerint a covid okozta kárt mikor kell helyreállítani? Majd ha Orbánt leváltjuk? Senki a 27 országban – egyetlen fillért nem kapott volna, ha ez az Orbán ott nem bólint rá erre a tervre. De megtette. Önök meg nem fizetik ki – az én pénzemet. Ez, asszonyom, egészen aljas munka. – El tetszett lopni a pénzemet! Semmi korrupció – egyenesben lopta el, a szemem láttára, és még csak bele sem pirult.
Kicsit hezitáltam, hogy kimondjam-e ezeket a szavakat. Mert Ön mégiscsak egy nő – ha meg nem sértem ezzel – én meg férfi vagyok, akinek az apja is férfi volt, s az anyja nő. De ki kell, mert ha én nem mondom, nem fogja hallani senkitől, s a végén még úgy fogja érezni, hogy nincs is ezzel semmi baj. Ne érezze, mert az! Szívesen elfogadom Öntől a ruházkodási tanácsait, ha majd egyszer meghív egy fogadásra, mert abban Ön sokkal járatosabb nálam.
Saját magamról én szeretnék dönteni
De ragaszkodom hozzá, hogy én dönthessem el, hogy ki az, aki meglop engem, és kiben hiszek! Amint ahhoz is, hogy az általam megválasztott vezetőt és döntéseit ez a legitimáció ugyanolyan megkérdőjelezhetetlen tekintéllyé tegye, mint bárki mást Európában! Ragaszkodom hozzá, hogy én dönthessem el, hogy mi az a demokrácia, érvényesül-e az én országomban, és megfelel-e nekem! Ne Ön!
És én, mint az Európai Unió polgára, jogot formálok az egyenlő bánásmódra, felelős felnőttként kezelésemre, szabad akaratom érvényesülésére, az általam választott kormány rendelkezéseinek általam történő elbírálásra, választásom és a magyaroroszági választás eredményének tiszteletben tartására!
Ha egy csöpp ideje van, győződjön már meg tárgyilagosan is arról, amit hangoztat, hátha felébred a lelkiismerete. Mint, ahogy én is meggyőződtem arról, hátha Önnek van igaza. De nincs!
Micskó András
1 – https://www.taxjustice.net/cms/upload/pdf/The_Price_of_Offshore_Revisited_Presser_120722.pdf
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
