Ahogyan arról hírt adtunk, a CEU Demokrácia Intézet és a Bibó István szabadegyetem rendezésében egy vitaesten ütköztették érveiket egymással a feministák és a férfijogi aktivisták. A vitáról készült videófelvételt lásd ebben a cikkben. A következőkben egy cikksorozatban fogom bemutatni ennek a vitának az érveit és tanulságait. A vitaest tematikáját követve vegyük sorra az első felmerülő kérdést, miszerint “Rontja-e a nők helyzetét a férfijogi mozgalom?” Bármilyen meghökkentő, Nógrádi Noá, A PATENT és a NANE nőjogi szakértője jó ötletnek tartotta, hogy azt bizonygassa, hogy a férfimozgalom léte káros, sőt egyenesen veszélyes a nőkre nézve. A következőket mondta:
Majd ezt követően egy elhíresült ámokfutó gyilkosra, Eliot Rogers-re hivatkozott, aki állítása szerint a férfimozgalmak által felbujtott nőgyűlölők mintaesete. Csakhogy Nógrádi Nóá már abban sem mond igazat, hogy Eliot Rogers kifejezetten nőket gyűlölt és gyilkolt volna meg, mert valójában Eliot Rogers minden szexuálisan aktív, boldog embert gyűlölt, és ámokfutó bűncselekménye során több férfit ölt meg, mint nőt, mindenféle feminista hazugságokkal szemben. Mi több, Eliot Rogers a gyilkosság előtti napon készített videójának utolsó mondata pont az volt, hogy “Gyűlöllek, gyűlöllek titeket, szexuálisan aktív férfiak, és alig várom, hogy elpusztítsalak benneteket, mert mindannyian ezt érdemlitek.” – És aztán pontosan így is tett, azzal kezdte fegyveres ámokfutását, hogy három férfit késelt meg módszeresen, sorban, egyiket a másik után. Ezt a minden szexuálisan aktív ember ellen irányuló ámokfutást nevezték ki végül a férfimozgalmat gyűlölő feministák “nőgyűlölő terrorcselekménynek”. – Egyébként ha bárki a történet mélyére ás, akkor arra juthat, hogy ennek a fiatal fegyveres ámokfutónak a tettét is az amerikai diákok-fiatalok közötti dívó kiközösítés és aktív zaklatás, más néven a “bullying” motiválta az elmezavaron túl. Csak egy feministának juthat eszébe, hogy megpróbálja mindezt a férfijogi mozgalom terhére róni, ráadásul úgy, hogy egy földrésznyi távolság, és jókora ismereti deficit választja el tőle Nógrádi Noát.
Magyarországon sem “incel mozgalmak” sem pedig fegyveres tömeggyilkos ámokfutók nem léteznek, viszont annál többen vannak azok a feminista rettegők, akik hivatásszerűen megpróbálják összemosni az “incel”-eket és a férfimozgalmat. Ők azok, akik teletrombitálják a sajtót a nem létező “incel veszéllyel”, ők azok, akik tömeggyilkossággal riogatnak, közveszéllyel fenyegetnek. Szomorú, hogy miután azzal kellett szembesülniük, hogy immár nem egyedül tematizálják a nemek társadalmi helyzetéről szóló közbeszédet és immár egyre kevésbé adható el a feminizmus “igazsága”, nem jut jobb eszükbe, minthogy “véres következményekkel” riogatva próbálják diszkreditálni a férfimozgalmat. A mezei suttyóság tekitetében innen már csak egy lépcsőfok van lefelé, egyenesen a személyeskedőbb direktebb mocskolódás felé – de mi már sajnos régen ismerjük azt is -, tudjuk, hogy “minden férfijogi aktivistának kicsi a pöcse, olyan rondaság, akinek sosem volt nője, és egyébként is az anyja szuterénjében mamahotelező szégyellnivaló elmebeteg”. Bő tíz éve született aktivista írónk tollából az a cikk, amely a nemzetközi férfimozgalom tapasztalatai alapján gyűjti listába a férfijogi aktivisták ellen irányuló “shaming language” más néven megszégyenítő nyelvezet és bullying példáit. – Nógrádi Noának köszönhetően a mai napon is rászorulunk erre a praktikus kézikönyvre.
Különösen abszurd és ironikus dolog, ha épp a feministák vádolják gyűlölet szításával a férfijogi aktivistákat, hiszen az a feminista mozgalom, már vagy ötven évvel ezelőtt súlyosan radikalizálódott és céljait régen megvalósítva jobb híján a gátlástalan gyűlöletkeltés mezsgyéjére lépett. Ennek bizonyítására valójában szinte minden mérvadó feminista ideológus szájából tudunk férfigyűlölő vagy egyenesen erőszakos bűncselekményekre, gyilkosságra felbujtó mondatokat idézni. Ha mindannyiukra nem is keríthetünk most sort, mégis vessünk egy pillantást a legfontosabbakra:
Valerie Solanas amerikai feminista írónő, aki – ezt a szégyent – pszichológia szakon szerzett diplomát a Marylandi Egyetemen, könyvében közreadta a S.C.U.M. kiáltványt, amelyben arra uszította a nőket, hogy döntsék meg az amerikai kormányt, számolják fel a pénzrendszert, és pusztítsák el a férfinemet. A S.C.U.M. egyébként egy angol betűszó, ami annak a rövidítése, hogy “Férfiakat Feltrancsírozó Társaság”. Később, hogy véleményének illetve férfigyűlöletének súlyt adjon, több revolverlövéssel megkísérelte meggyilkolni Andy Warhol-t, a neves, népszerű képzőművészt, aki olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy maradék életét fűzőbe préselt gerinccel, megnyomorodva élte le. Valerie Solanas ma is gyakran idézett véleményformálója korunk feminizmusának. Aztán Mary Daly a Boston College egyetemi tanára rendszeresen folytatott nyilvános propagandát arról, hogy a földbolygót mentesíteni, sterilizálni kell a férfiaktól, gyakorlatilag férfiak tömeges lemészárlásáról fantáziált. Andrea Dworkin amerikai feminista író és ideológus pedig személyes vágyfantáziáit szerette leginkább nyilvánosan elmesélni, miszerint szeretne egy férfit disznó módjára, citrommal a szájában fellógatva és vérere verve látni. – És akkor itt most ne is értekezzünk hosszabban azokról a kisebb nevekről, akik a fiúgyermekek elleni szelektív abortuszra hívtak fel vagy a férfiak tömeges kiheréléséről, kasztrálásáról alkottak elképzeléseket, hogy felszámolhassák a patriarchátust… – És most itt fontos megértenünk, hogy mindannyiuknak létezik egy közös nagy fantazmagóriája, egy handabanda meséjük arról, hogy az emberiség történelmét egy a nők elleni gonosz összeesküvés, a “patriarchátus” rémuralma határozza meg. Ebből a férfifóbiás, férfigyűlölő ideológiából vezetnek le és ezzel legitimálnak mindenféle férfigyűlöletet és férfiak ellen tervezett gaztettet.
Hogy ne menjünk túl messzire, ugorjunk gyorsan vissza a CEU-n lezajlott vitához és annak résztvevőihez. Nógrádi Noá civil szervezetének a PATENT-nek (Patriarchátus Ellenzők Társasága) a neve egyértelműen leleplezi, hogy ugyanehhez a holdkórós, a valóságtól elrugaszkodott társasághoz tartoznak, akik valamiféle soha nem létezett nőellenes társadalom víziójából vezetik le férfigyűlöletüket. Ezzel az erővel hívhatnák ők is magukat Férfiakat Feltrancsírozó Társaságnak… Aztán gondoljunk a vitában szintén részt vállaló férfifóbiás Szil Péter mozgalmára, a “STOP-Férfierőszak” mozgalomra, amely szintén már a nevében is közröhej (lehetne), ha nem háborítaná fel már kapásból férfiak millióit. Szil Péter a vitában nem is átallott nekiállni azt fejtegetni, hogy ebből a ködös, távoli (sosem létezett) múltban fennálló patriarchális összeesküvésből kívánja levezetni, hogy miért lehet büntetlenül diszkriminálni a ma élő férfiakat. És ezek a férfifóbiások, férfigyűlölők akarnák bemesélni a közvéleménynek, hogy a férfimozgalom káros a nőkre nézve. És persze pont ők, a régen radikalizálódott, férfigyűlölővé alakult feminista mozgalom buzgó örökösei nem értik hogy mivégre is létezik a “femináci” kifejezés…
Végül válaszolnék a felmerült alapkérdésre is, miszerint “Rontja-e a nők helyzetét, árt-e a nőknek a férfijogi mozgalom?” – Nyilvánvaló, hogy a férfijogi mozgalom léte nem hátrányos vagy veszélyes a nőkre, legfeljebb a férfigyűlölő, női privilégiumokra igényt tartó, a férfiak jogait két lábbal tipró, elfajzott feminizmusra nézve. Miért is lehetne kárára egy tisztességes nőnek, ha a másik fél érdekei is társadalmi képviseltet kapnak? – És a fentiek tükrében most már átláthatja mindenki azt is, hogy a helyes kérdésfelvetés sokkal inkább az lett volna, hogy árt-e a férfiaknak a feminista mozgalom?!
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
