Nehéz helyzetben vannak azok a szülők, akiknek az átlagostól eltérő gyermekük születik. A koraszülöttek, a testileg vagy értelmileg akadályozott gyerkőcök sokszor bizony hosszú évekig, talán egy életen át is, szakszerű fejlesztésre szorulnak. És ez pénzt, energiát követel a családtól.
Felgyorsult világunkban, amikor a pár hónapos csecsemő kezébe csörgő helyett mobiltelefont adunk, a mondott vagy olvasott esti mese helyett a tévét kapcsoljuk be neki, ne csodálkozzunk, ha később figyelemzavaros lesz, vagy visszamarad a finommotorikus mozgások terén. Egy szó, mint száz, különböző okok miatt, de egyre több gyermek szorul arra, hogy külön szakember(ek) foglalkozzon velük. Ez pedig egyáltalán nem olcsó mulatság.
A Felvidéken a Carissimi nonprofit szervezethez évente több olyan kérelem érkezik, hogy támogassák egy-egy rászoruló gyermek fejlesztését. Lehetőségeikhez mérten ezt meg is teszik, tavaly 23 gyermeknek nyújtottak támogatást. A szervezet az adók 2 százalékát kéri minden évben azoktól, akik szimpatizálnak tevékenységükkel. Ebből a pénzből tudja segíteni a rászoruló gyermekeket és családjukat.
Vannak ugyan állami, vagyis a szülő számára ingyenes terápiák is, de ezek várólistásak, esetleg túl ritkán kerül a gyermek a szakemberhez. Úgy pedig már az adott terápiák nem elég hatékonyak. A gyorsabban elérhető magánintézményekben, fejlesztő központokban viszont sokba kerülnek a terápiás szolgáltatások. Emiatt sok gyermek nem is jut el a fejlesztésre, ami a lemaradásukhoz vezet. Januártól összevonták a gyógypedagógiai és a pedagógiai-pszichológiai tanácsadókat, ami tovább nehezítheti az „ingyenes” szakemberhez való eljutást.
Havi 200 euró
Tünde hetente hordja komplex fejlesztésre hétéves kisfiát, aki koraszülöttként jött a világra, és vannak bizonyos lemaradásai. Ennek során a koncentrációt, a grafomotorikát és a beszédet fejlesztik.
– A negyvenperces foglalkozás 30 euróba kerül, és ezt heti egyszer tudjuk vállalni. Ennyit enged a munkánk és a pénztárcánk. Ezenkívül hordom még TSMT tornára is. Csak az állapotfelmérésért 50 eurót fizettünk, ahol kiderült, mely területeken szorul segítségre. Kaptunk egy feladatalapot azokkal a tornagyakorlatokkal, amelyeket minden nap el kell végezni a gyermekkel, miközben ritmusra mondókákákat mond. Minden egyes foglalkozás 30 euróba kerül. Mi erre havonta egyszer járunk. Ha mindent összeadok, legalább 200 eurónkba kerül havonta a fiunk fejlesztése. És rögtön hozzá is teszem, születése óta hordjuk – meséli. A benzinköltséget nem is számolta, pedig nem laknak közel a fejlesztő központhoz. De mindenképp ragaszkodtak ahhoz, hogy a kommunikáció nyelve a magyar legyen. A kiadások fedezésére pluszmunkákat vállal. Elmondása szerint kész tornatermük van berendezve otthon – trambulinnal és minden olyan eszközzel, amire szüksége van a gyermeküknek a haladása érdekében. Ez is pénzbe került.
S hogy mikor lesz ennek vége, mármint a fejlesztéseknek? Hát ez az, amit Tünde szerint senki sem tud. Kisfiára az a jellemző, hogy hosszú ideig stagnál a fejlődésben, és mikor már csüggednének, akkor jön egy hatalmas ugrás.
– Ez pedig visszaigazolás nekem, hogy megéri az a sok idő és a rengeteg pénz. Ősszel iskolába kell mennie, majd elválik, hogyan lesz képes felzárkózni a többiekhez. De látom, hogy sok gyerek, aki komolyabb hendikeppel küzd, még intenzívebb, még hosszabban tartó terápiákra jár és jóval sűrűbben, mint mi. Úgyhogy mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja.
Kiderül az is, hogy nemrég szemüveges lett a kisfia. A legolcsóbb szemüveg is 120 euróba kerül. Mivel speciális lábbelit hord, háromhavonta új cipőt kell neki csináltatni. Most tudták meg, hogy az eddigi 21-22 euró helyett jóval többet kell majd hozzáfizetni a cipőhöz.
A drága kezelések „kicsengetésére” egyre több szülő hoz létre polgári társulást, és a barátaikat, ismerőseiket kérik meg arra, juttassák nekik adójuk 2 százalékát. Ebből a pénzből tudják aztán fedezni a fejlesztéssel járó kiadásokat vagy legalább azok egy részét.
Otthon ingyen van
Zupko Mária gyógypedagógus-logopédus hosszú évtizedek óta foglalkozik „problémás” gyerekekkel. Tapasztalt szakemberről van szó, erről olvasóink is meggyőződhettek, hiszen az elmúlt egy évben ő írta logopédiai sorozatunk cikkeit. Elmondása szerint ő mindig csak alapos szakorvosi vizsgálatok, állapotfelmérés után választ fejlesztési módot, terápiát. Mert akkor biztos lehet benne, hogy jót tesz a gyermekkel. A rosszul megválasztott terápiával akár még ártani is lehet.
– Csölösztőn és Kovácspatakon is vannak kiváló fejlesztési központok, állami intézmények. Ezek mindenki számára elérhetők, távolról sem kerülnek olyan sokba, mint a magánintézmények, de az országban számos helyen vannak még kiváló, ingyenes lehetőségek. Ezekben hosszabb a várakozási idő. A magán képességfejlesztő központok döntő többsége szintén kitűnő munkát végez, ám ezeket borsosan meg kell fizetni. Ráadásul minél komolyabb a diagnózis, annál több és drágább fejlesztésre van szükség. Emiatt nagyon sok gyermek nem is részesül semmilyenben. Egyszerűen nincs miből megfizetni. Nógrádban és Gömörben a minimálbérből élő családok inkább élelemre költik a kevéske pénzüket – tudjuk meg tőle.
De beszámol arról is, hogy licitálásokkal, jótékonysági árverésekkel, bálokkal, sütivásárokkal is össze lehet annyi pénzt gyűjteni, hogy például egy kisgyermek új kerekesszékhez jusson. Nekik már sikerült mindössze 16 nap alatt összeszedni egy ilyennek az árát. Sok szülő azonban ódzkodik attól, hogy ilyesmibe, vagy jótékonysági akciókba belemenjen.
A Felvidék-szerte elismert gyógypedagógus szakembert rengeteg szülő bombázza a világháló nyújtotta lehetőségeken keresztül is, segítséget, tanácsot kérve. Mint elmondja, ahány gyermek, annyi eset. De nagyon fontos, hogy a szülő a lehető legtöbb információhoz és lehetőséghez hozzájusson. S óva int az agyonfejlesztéstől. A kevesebb néha több.
Nem rejti véka alá a véleményét arról sem, hogy a modern kor gyermekei ahelyett, hogy fára másznának vagy fociznának, ami a gyermek természetes fejlődése, kütyüket kapnak már egészen pici korukban a kezükbe. Játék helyett!
– Ennek következménye sokszor, hogy nem tud megülni egy helyben, izgága, hisz a képernyő is vibrál előtte. Sok szülő ilyenkor elviszi fejlesztésre, miközben többet érne, ha sétálna vele, kavicsokat dobálnának a vízbe, mert akkor úgy finomítaná a kézmozgásokat, hogy azt a gyermek észre sem venné. S egy fillérbe se kerülne! A családban, otthon dől el sok minden. Van-e idő a gyerekre? Mert akár a tésztagyúrás is lehet fejlesztő játék. Csak annyi kell, hogy az anyuka adjon a tésztából egy gombócnyit a gyereknek. Ő pedig azt kedvére nyomkodhatja, sodorhatja. Mindeközben több képessége is fejlődik – summázza Zupko Mária.
Megjelent a Magyar7 2023/9.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
