Portálunk is foglalkozott azzal az Aktuality.sk-n megjelenő cikksorozattal, amely a (cseh)szlovákiai magyar és német kisebbség XX. századi szenvedéseit volt hivatott megmutatni a szlovák nagyközönségnek. Bár a szándék dicséretes volt, a végeredmény igen felemásra sikerült. A második világháború utáni tömeggyilkosságokat tulajdonképpen eltagadó történészi interjú különösen nagy port kavart, erre reagál háromrészes cikksorozatában Szabó József, Magyarország pozsonyi nagykövetségének egykori diplomatája. II. rész.
A csehszlovák dokumentumokban utalások találhatók 90 magyar diák (levente) tömegsírjának megtalálásáról is. A kivégzések tényéről és kegyetlenségéről, valamint a gyilkosságokat elkövetők köréről tanúvallomások tesznek bizonyosságot és ezeknek irattári anyaguk is van. Az egyik ilyen forrásunk az Ervin Bacušan meggyilkolásának ügyében lefolytatott bírósági tárgyalás iratanyaga, illetve a perről szóló korabeli sajtótudósítások. Ervin Bacušant 1945. július 17-én végezték ki bírósági ítélet nélkül a ligetfalui erődkörlet BS9 kiserődjének közelében. A lövéseket a 17. gyalogos ezred I. zászlóalja 4. századának katonái adták le, Eduard Kosmel főhadnagy, a zászlóalj törzsfőnökének, Bedřich Smetana, az ezred politikai tisztjének (és mint ilyen az ezredparancsnok helyettesének), valamint Jozef Jančo alhadnagy, a zászlóalj katonai elhárító tisztjének a parancsára. A per teljes iratanyaga a cseh archívumokban megtalálható. A terjedelmes, 53 oldalas P 163/47 (1947. május 21-24.) számú ítélet igen részletesen foglalkozik a kivégzés közvetlen előzményeivel és körülményeivel, a vádlott tisztek motivációival.
Ami viszont érdekes és egyben lényeges dolog: a tárgyalás során több tanú vallott arról, hogy a vádlott tisztek utasításai alapján számos tömeggyilkosságra került sor, ám a bíróság az adott per szempontjából lényegtelennek ítélte ezeket a tanúvallomásokat, így azok a peranyag ítéleti részében még említés szintjén sem szerepelnek.
A prágai Hadtörténeti Intézet (VHÚ Praha) többszöri nyomatékos kérésemre sem adta ki a hadbírósági tárgyalás dossziéjában szereplő tanúvallomások jegyzőkönyveit – utoljára arra hivatkoztak, hogy a prágai árvíznél az iratanyag azon része megsemmisült. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének információink a tanúvallomások tartalmáról, illetve a tanúk kilétéről. A korabeli sajtó ugyanis részletes tudósításokban számolt be a per menetéről, így a tudósítások átfogóbb képet adnak a ligetfalui mészárlás méreteiről.
A Čas nevű napilap május végi számai (konkrétan: május 22., 23., 24., 25.) foglalkoznak a per menetével és ebben szerepelnek egyrészt számok a kivégzettekről, másrészt pontosabb információk arról, hogy a bíróság által elrendelt exhumálás során a Bacušan-gyilkosság feltételezett elkövetési helyszínén több tömegsírt találtak.
A május 22-i szám két exhumálási helyszínt is megjelöl (kutatásom alapján a ligetfalui erődkörlet BS9-BS10 erődelemeit összekötő árokban, a köpcsényi határátkelőhöz vezető út baloldalán, a vasúti sínektől mintegy 80 méterre), mindkettőben hullákat találtak – az egyikben egy tarkón lőtt ismeretlen személy holttestét, a másik helyen hat férfi holttestet. Ez utóbbiban fiatal, 16-17 éves korúra becsült fiatal emberek maradványai is voltak.
A ruházat (amerikai mintára varrott zubbony), illetve az egyik holttestnél talált Camel márkájú cigaretta alapján a lap feltételezi, hogy Németországból Ausztrián keresztül hazatérő személyekről lehet szó.
A lap az áldozatok kilétéről és számáról feltételezéseket is közöl, megállapítva azt, hogy a vallomások egy ponton egyeznek: „ezeken a helyeken több tucat agyonlőtt áldozat van elhantolva”. A május 23-i szám felidézi Majer százados (megjegyzés: a tömeggyilkosságokban aktívan részt vevő I. zászlóalj 4. századának parancsnoka) írásban tett tanúvallomását, amely 80 ember agyonlövéséről szól. Andrej Tokoš tanú arról vallott, hogy az ezred politikai tisztje 150 német fogoly lelövésével dicsekedett neki. A május 24-i szám J. Števlík sorkatona vallomását közli: a zászlóalj törzsfőnöke letartóztatott egy 18 éves fiatalembert és a szüleit is, és parancsot adott a kivégzésükre.
A tömegsírokkal a Magyar Távirati Iroda is foglalkozott. 1947. május 30-án a csehszlovák távirati irodára hivatkozva arról adott ki rövid hírt, hogy Pozsony közelében, az osztrák-csehszlovák határ mellett új tömegsírra bukkantak 21 holttest maradványaival.
A sajtótudósításoknál fontosabb dokumentumunk azonban a csehszlovák belügyminisztérium 1965-ben keltezett, „a Pozsony melletti Ligetfalun 1945-ben törvénytelenül kivégzett személyek tetteseinek további nyomozásáról” szóló összefoglaló jelentése (ABS_P f. NAD č. 114 A3 inv. jedn. 263).
A fennmaradt jelentések körüli „furcsa körülmények” ezt a dokumentumot sem kerülték el. Különböző részekből tevődik össze, és az egyik – épp egy 26 tanú vallomását összegző részjelentés – meg van hamisítva, meg van csonkítva.
Csak az első és az utolsó lap szerepel benne, ám a folyamatos lapszámozás azt a látszatot kelti, hogy a csonkított jelentés teljes. A birtokomban lévő másolaton szereplő levéltári igazolás és pecsét szerint a másolat hiteles, az eredeti jelentést tartalmazza, így igazolva látom azt a megállapításomat, hogy az összefoglaló jelentés írásának idején is folytatódott az ügy eltusolására történő igyekezet – amely az aktuality.sk cikke alapján a mai napig tart.
A jelentés megállapítja, hogy a ligetfalui koncentrációs táborban törvénytelen kivégzésekre került sor, mégpedig a bizottság elé került dokumentumok alapján „nagyobb számú személy törvénytelen agyonlövésére”.
A kivégzéseket a 17. gyalogos ezred I. zászlóaljának katonái követték el. A kivégzettek számára vonatkozóan eltérő tanúvallomások vannak, ám ezek ellenére az összefoglaló jelentés írója azt állapítja meg, hogy „egyszerre mintegy 80 személyt lőttek agyon, akik között 2 férfi volt, a többiek nők és gyermekek voltak. Ez a tény megegyezik az 1947-ben elvégzett exhumálás során talált csontvázak számával, amelyet az exhumálás törvényi felügyeletével megbízott Jan Novomeský ügyész is megerősített”.
A jelentés kommentár nélkül utal Vatta közlegény vallomására, amely szerint egyes személyeket is kivégeztek, ezek száma 30 lehetett. A kötet egy 1955-ből származó vizsgálati jegyzőkönyv rövid összefoglalóját is tartalmazza, amely szerint Eduard Kosmel, az I. zászlóalj törzsfőnöke két alhadnagyával együtt német nemzetiségű nők kivégzésére adott utasítást, a kivégzésen a tisztek részt vettek, és a törzsfőnök saját maga is agyonlőtt egy fiatal német lányt. Az összefoglaló rendezetlen formában ismerteti 26 személynek a tanúvallomását, ám pont ez a jelentés van megcsonkítva, így csupán az első és az utolsó lapon szereplő tanúk vallomásainak erősen rövidített változatait ismerhetjük meg.
Az egyik ilyen vallomás szerint (Bedřich Steger Bazin, 1894. szeptember 19.) egy 98 felnőttből és 50 gyermekből álló Ausztriából visszaérkező transzportból a katonák csupán néhány személyt engedtek el, a többit ismeretlen helyre szállították. Ezt az információt megerősítette a koncentrációs tábor másik részében tartózkodó František Schay, aki látta, hogy ezeket a személyeket csomagjaik nélkül, csupán egy öltözet ruházatban autóval szállították el. Jan Kysucký (1910. október 15.) volt pénzügyőr egy olyan – 1945 július végi – lövöldözésről számolt be, ahol vér folyt, és az árkászok temették el a halottakat. Egy német nemzetiségű férfit is megnevez, akinek a táborban megtalálta az iratait (megjegyzés: számos tanúvallomás egybehangzóan említi meg azt, hogy a ligetfalui koncentrációs tábor katonák által felügyelt részében az áldozatoktól elvették az irataikat, a csomagjaikat és a kivégzésükkor a rajtuk lévő ruházatot is). Kysucký tesz említést arról is, hogy a Ligetfaluban állomásozó katonai alegységet „megsemmisítő hadseregként” emlegették. Josef Svoboda (Ligetfalu, 1902. május 4.) arról vallott, hogy az I. zászlóalj parancsokának tiszti szolgája 1945. júniusában 18 ember „elintézésről” beszélt neki.
Dr. Bronislav Bukva zászlóaljorvos a legénységtől hallotta azt, hogy a parancsnoki irodában felhalmozott bőröndök és civil holmik tulajdonosait agyonlőtték. Peter Vatta (1919. november 14.) a pozsonyszentgyörgyi német táborból érkező 80 fős transzport egészének a kivégzéséről tett vallomást. „
Az összefoglaló jelentés foglalkozik 90 magyar diák sorsával is, igaz, csupán egyetlen mondatban: „Az eddig fellelt további anyagból nem lehet megállapítani, vajon sor került-e 90 magyar diák kivégzésére, ahogy arról a Főügyészség jelentése szól”.
A bevezető mondataimban hivatkozott cikkben megszólaltatott szlovák történészek ebből „természetesen” azt a következtetést vonták le, hogy semmi bizonyíték sincs arra vonatkozóan, hogy 90 magyar leventét is kivégeztek volna Ligetfalun. Ha viszont meglátjuk a mondatban rejlő egyéb információkat, kiderül, hogy nem is akármilyen szerv,
hanem a pozsonyi főügyészség készített jelentést 90 magyar diák kivégzéséről – egy főügyészségi jelentést, úgy gondolom, illik figyelembe venni a téma kutatásakor.
A jelentés következő mondatából az is kiderül, hogy 1945. július elején Bécsújhelyből gyalog érkezett egy csoport Ligetfaluba, amelynek tagjai lehettek a leventék is. A ligetfalui tömeggyilkossággal Vladimír Jancura szlovák újságíró is foglalkozott – Pravda 2009. július 15-i szám -, aki ismereteit a következők szerint fogalmazta meg: „Időközben a Főügyészségen újabb hír tűnt fel egy új tömegsír felnyitásáról az osztrák határ mentén. 90, 16-20 év körüli magyar fiatal földi maradványait találták meg. Németországi kényszermunkatáborból voltak visszatérőben 1945 nyarának elején, ám a ligetfalui táborba jutottak. Ezt az ügyet sohasem vizsgálták ki rendesen”. A főügyészségi jelentést megpróbáltam írásban kikérni a szlovák Belügyminisztérium által felügyelt Szlovák Nemzeti Archívumból (SNA), ám válaszra sem méltattak. Az bizonyosnak látszik, hogy az 1965-ös prágai belügyi vizsgáló bizottság ezt a jelentést látta.
Az összefoglaló jelentés más információkkal is szolgál. Nevezetesen azon iratok eredeti számát is megadja, amelyekből a jelentés készítői dolgoztak: a pozsonyi járásbíróság Nt XIII 28/50 számú dossziéja (megjegyzés: ez az iratanyag 1965-ben még megvolt, vagyis a nagy iratmegsemmisítési hullámokat elkerülte); a Nemzetbiztonság pozsonyi 1. számú Körzeti Parancsnokságának vizsgálati jelentése, amelyet 90825/48 számon küldött meg a Járásbíróságnak (a dossziénak előiratai is voltak 42415/47 és 37862/47 számokon). (Megjegyzés: ezeket ismereteim szerint Ján Krajmer rendőrfelügyelő állította össze, aki kutatásaim alapján bizonyíthatóan részt vett a ligetfalui tömegsírok 1947-es exhumálásán). Ezeket az iratokat is írásban kértem ki az SNA-tól, ám választ nem kaptam.
Folytatjuk…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
