Sajnos ezen a kérdésen kevesen gondolkodnak. Közel öt éve hívnak ilyen olyan tüntetésekre, de ezek sajnos szinte mindig valami ellen, nem pedig valami mellett szólnak. Vagyis a legtöbb esetben az embereknek fogalmuk sincs arról, legalábbis pontos fogalmuk biztosan nincs, hogy mit is akarnak. Csak arról van, hogy mit nem. Ettől személy szerint égnek áll a hajam, hisz ezt az ostobaság netovábbjának tartom. November 17-ére is országos megmozdulásokat szerveznek valakik… Kik is? Nem tudjuk. Mi a pontos cél? Na nem az, amit hirdetnek, hanem a valódi… Nem tudjuk. A sheperdszerint.blog – on találtam néhány nagyon jó írást minderről. Én sem tudtam volna jobban mindezt megfogalmazni. Íme:
1. A leváltás alapja
Bármilyen meglepő, a jelenlegi alkotmányos rend nem támogatja a kormány leválthatóságát. Gránit biztonságú. Ez az alaptörvény sajátos megfogalmazásai, és az alkotmánynak alárendelt törvények biztosítják.
Ahhoz, hogy a kormányt le lehessen váltani, le kell mondatni a Miniszterelnököt, és a Köztársasági elnököt, valamint az Fidesz által legitimizált új alkotmányt semmisnek kell nyilvánítani!
2. A kritikus tömeg
Sokan és sokszor beszélnek az úgynevezett kritikus tömegről. Ugyanakkor sokan ezt félre is értik. A kritikus tömeg ugyan is nem a tömeg méretéből fakad, hanem annak elszántságából, illetve érdekérvényesítő erejéből. Erre eklatáns Példa a „Bohóc forradalom” amikor a rendvédelmi erők, és a lakosság egysége elérte azt a szintet, amit kritikus tömegnek lehet tekinteni, de ezt Kónya Péter és Árok Kornél ott helyben még csírájában elfojtotta, holott Pintér félelme, és rettegése látszott.
Úgy vélem az a pillanat már nagyon nehezen lesz megismételhető, hacsak nem jelenik meg két fontos tényező:
– Karizmatikus vezető. ( én jobban szeretnék közösséget mondani! Nem egy ember kell, csak egység)
– A karizmatikus vezető, vagy közösség mögött, jelentős társadalmi támogatottság, azaz TÖMEG az utcán!
Az Internet-adó elleni tüntetés tömege megvolt, de nem egy vezető elv, eszme, jövőképe mögé sorakoztak fel a népek, hanem rossz szokás szerint valami ellen demonstráltunk. Nem azért demonstráltunk, hogy mit akarunk, hanem a mellett, hogy mit nem akarunk. Emiatt bár jelen volt a tömeg, azt nem tekinthetjük semmilyen formán kritikusnak!
3. A kritikus időpont
Kormányt nem lehet leváltani hétvégén, este kilenckor! A parlament üres, a közigazgatási szervezetek néptelenek, az adminisztráció otthon pihen…
Ha a kormányt le kívánjuk váltani, azt hétköznap, hivatali időben kell megtenni, és a tüntetést úgy kell szervezni, hogy a kormányváltó erők rendelkezzenek három jelentős erejű csoporttal, hiszen a köztársasági elnök, a Miniszterelnök, illetve a kormány (a parlament) felmentése, és feloszlatása egyazon helyszínen és időpillanatban képtelenség.
Egy csoportnak a Sándor palotánál, Egy csoportnak a Parlamentnél, és egy Csoportnak a belügyminisztériumnál kell érdekérvényesítő akaratot mutatni, mindezt Kritikus tömegben!
4. A kritikus döntés
A kormányváltás forgatókönyvének rendelkezésre kell állnia. (ötletadó vázlat itt elérhető) Ez egy olyan kritikus döntési mechanizmus, ami feltételezi a szervező rendszer meglétét. Ezt úgy nevezik: Puccs!
A szervezett kormánybuktatás a világon mindenhol olyan módon jött létre, hogy a váltáshoz szükséges erőket koordinálta egy személy, de még inkább egy csoport!
Ha nincs olyan irányító rend, aki kellően merész, kellően lojális, és kellően támogatott, úgy nincs meg az a rendszer sem, amit Kritikus döntésnek tekinthetünk, azaz nincs meg a szervezett és pontos menetrenddel bíró vezetői gárda!
A kritikus döntés rámutat MI MELLETT állunk ki!
5. Konklúzió
A Kritikus tömeg, és a Kritikus időpont egy Kritikus döntéssel, szervezetten és hatékonyan kell, hogy megjelenjen!
Erre, napjainkban, semmilyen esélyt sem lehet látni, (bár reménykedünk) és saját szubjektív véleményem az, hogy maga a kormány is tudja, hogy ez a fajta kormánybuktató logisztikai szervezés nem tud létrejönni a jelenleg megosztott ellenzéki, és/vagy az utcán demonstráló tömegben. (bár dolgozunk rajta.)
A kormány nem buktatható meg!
– Ami módunkban áll, az annyi, hogy a kormány adott, problémás, és vállalhatatlan döntései ellen kollektíven fellépünk és demonstráljuk a véleményünket.
– Új ellenzéket építünk, mely 2018-ban demokratikusan leválthatja a kormányt, a választási törvény sajátos lehetőségeit a Fidesz ellen fordítva!
6. És mi van, ha mégis?
Ha valami csoda folytán létrejön a nemzeti kiegyezés, és a választásra jogosultak nagy többsége porondra emel egy VEZETŐT, KÖZÖSSÉGET, ESZMÉT, ELVET – nem főnököt! És létrejön a konszenzus, úgy, a kormányváltó erők – a fent elmondottak alapján – pontosan tudják, hogy miként kell újraindítani az Országot! Van program, terv, koncepció, és végrehajtási/ellenőrzési akarat! Azaz a kormány leváltása nem anarchiába löki az országot, hanem felemeli! Azaz életbe lép a forradalom forgatókönyve.
Egyes szavak sajátos kényszerképzetekkel vannak összekötve. Mi – magyarok – a forradalom szó hallatán, minden alkalommal véres, harcos megmozdulásra asszociálunk, ami történelmi múltunkat ismerve, teljesen érthető.
Hogy érthető legyen:
A forradalom minden esetben a regnáló politikai, gazdasági rend elleni, esetenként radikális fellépést jelenti!
A radikalizmus nem feltétlen kell, erőszakot jelentsen, de a világban nagyon kevés olyan forradalom ismert, amit vér, és áldozatok nélkül vívtak meg! Ennek egyszerű oka van!
A vértelen forradalmak – az elnyomott és jelentős méretű tömegek konszenzusán alapulnak!
Ahhoz, hogy egy forradalmat sikeresen és jelentős áldozatok nélkül lehessen megvívni, a társadalom minden rétegének, nemre, korra, vallásra, etnikumra, és identitásra való tekintet nélkül, ki kell egyeznie egy közös, és mindenki által elfogadott célban. Ez az a minimum konszenzus, ami lehetővé teheti akár egy komoly világrend megdöntését is. Erre legjobb példa a Gorbacsov által indított peresztrojka, ami a kilencvenes évekre a Szovjetunió összeomlásához, a KGST felbomlásához, iilletve demokratikus rendszerváltások tömegéhez vezetett a keleti blokk tagállamai között… A népek akarata érvényesült! Vér nélkül.
Magyarország esetében a forradalom jelentős problémákba ütközik!
Egyfelől a társadalom majd minden rétege antagonisztikus (kibékíthetetlen) érzelmi viszonylatokat tart fenn más rétegekkel, és csoportokkal, így a minimum konszenzus alapfeltétele, a kommunikáció képtelenné válik!
Egy vértelen forradalomhoz szükséges az egységes, nagy tömegeket érintő cél megjelenése, ami mögé fel lehet sorakozni.
Ilyen cél nem nagyon van. Az Internet-adóra szerveződött gigászi tömeget, maguk a szervezők herélték ki, mikor képtelenek voltak az egy probléma mentén összegyűlt embereket, átfogó, mindenre kiterjedő konszenzusra bírni, és a jelen regnáló politikai, gazdasági élet komplex problémáinak megoldására – forradalomra – hangolni!
Lássuk be ritka a pillanat, ugyanakkor az elmúlt években legkevesebb öt alkalommal (Bohócforradalom, Milla 1-2, Operaház, Internet-adó) egyben állt a kritikus tömeg, és a szervezők képtelenek voltak elég bátorságot gyűjteni, hogy felvállalják a tömeg akaratát, és megnyomják a „rendszerváltás” feliratú gombot!
Miért?
Egyszerű.
Féltek a következményektől.
A félelem oka egyszerű. Fogalmuk sincs mit akarnak! Csak annyit tudtak, mi a rossz, és mit nem akarnak! De arról elképzelésük sincs mi az az alternatív jövő, ami felé lehetne vezetni a forradalom után az embereket!
Ez épp úgy Igaz Kónyára, Árok Kornélra, mint később igaz lett a Milla vezetésére, vagy most Balázsék megmozdulására!
Amíg a minimum konszenzus célja: – Valami ellen váltani, nem pedig: – Valami mellett! – a forradalom megvalósítása, a forradalmárok miatt hull hamvába!
Fel kéne fogni a mindenkori tömegdemonstrációk vezetőinek, hogy nem elég kiállni és beszédeket mondani. Erre szinte mindenki alkalmas, aki már adott elő életében, és van egy kis exhibicionizmusra való hajlama!
Érteni kéne, hogy az ország üzemelni tud kormány nélkül is! Erre a közalkalmazotti rendszer a garancia, akik akkor is dolgoznak, amikor a kormány nyaral, épp választás van, vagy egyszerűen parlamenti szünet!
Az országot üzemeltetni és irányítani nem ugyan az!
A forradalom feladata
Eszme/Ideológia
Cél
Eszköz
Tömeg
Akaratnyilvánítás
Váltás
Ország üzemeltetés
Kormányépítés
Kormányalakítás
Az ESZME, vagy IDEOLÓGIA veszélyes fegyver, mert visszaüthet. Ugyanakkor az emberek, csak egy eszme, vagy ideológia érdekében hoznak áldozatot. Ez sajnos történelmi tény.
Mindig érzelmi alapon történnek a forradalmak!
A történelem nem ismer könyvelők, vagy jogászok által kreált szellemi alapon kitört forradalmat!
Szabadság, jogegyenlőség, demokrácia!
Ezek ugyan objektív fogalmak, de érzelmi viszonylatokat is kiváltó ideológiák, melyekért akár meg is lehet halni! Az adóbevallások ésszerűsítése, az adók csökkentése, vagy átalakítása, valahogy nem generál érzelmeket, pedig lehet nagyobb hatást gyakorolna életünkre, mint az amúgy egyre homályosabb ideológiai fogalmak, bármelyike.
Talán ezen kéne változtatni!
Ha a célmegfogalmazás olyan IDEOLÓGIÁRA épül, ami tartalmi értelemben nem csak elvakult érzelmekre, de objektív tényekre is mutat, akkor a forradalom kezébenESZKÖZ jelenik meg, ez pedig a konszenzus mentén formálódó TÖMEG, mely ha és amennyiben egységesen képes fellépni, úgy módja van hangosan és érthetőenAKARATOT NYILVÁNÍTANI, melyet a regnáló hatalom vagy tudomásul vesz, vagy sem.
Egy dolog nagyon fontos. Az AKARATNYILVÁNÍTÁS elérése olyan szint, amikor kézzel fogható célok vannak egy ideológia köpenyében, és a tömeg kinyilvánítja lojalitását! A regnáló rend bármit tesz, akár elfogadja, akár elveti a tömeg akaratát az VÁLTÁSTeredményezhet.
És a váltás lehet egy új rend létrehozása, vagy a régi rend akaratának felülírása! Első eset a klasszikus Forradalmi helyzet, második a békés megegyezés, mely nem jár a rend strukturális megváltoztatásával. Első esetben Az ORSZÁG ÜZEMELTETÉSÉT a közszféra biztosítja a KORMÁNYÉPÍTÉS, ÉS KORMÁNYALAPÍTÁS időszakában. Második esetben a regnáló rend folytatólagosan halad tovább, az új megállapodások mentén.
Ha forradalom történik, azt – és erre a történelem megint rengeteg példát sorol – kétféleképp folytatódhat. Demokratikusan, vagy autokrata mód. Demokratikus forradalom az, amit választás követ! Autokrata forradalom esetén nincsenek választások!
Ha objektívek vagyunk, a forradalom egyszerűen ESZKÖZ!
A tömeg, az akaratnyilvánítás, és a váltás eszköze!
Így ha ma, Magyarországon valaki forradalomról beszél, az a regnáló rend felszámolására, vagy a regnáló renddel történő kiegyezésre irányulhat, és vagy választásokat eredményez, vagy radikális változásokat!
Összefoglalva:
Ha a fidesz ellen forradalmat kezdeményezünk, annak oka
– a kormány leváltása, és új választások kiírása
– kiegyezés a kormánnyal, hogy változtassa meg politikáját
Más alternatíva egy demokratikus rendben nem lehet!
És itt a bökkenő!
Egy új választás esetén a jelenleg regnáló kormány – a fidesz – társadalmi támogatottsága és az általa birtokolt média, hírközlési, és kommunikációs felületek összessége olyan helyzetet teremt, ami mentén egy forradalommal kiharcolt választás eredménye vélhetően megint a Fidesz győzelmét hozhatja!
Ha a forradalmi erők a kormánnyal kiegyeznek, az a korábbiak mentén oda fog vezetni, hogy idővel a kormányzat felrúgja a megállapodásokat és a forradalmi hangulat lecsengését követően mindent visszaterel az eredeti medrébe!
Hogy a fennálló ellentmondást fel lehessen számolni, csak egy lehetőség van!
Forradalom kell.
Olyan komplex és ésszerű ideológia mentén, melyet a TÖMEG ismer és ért.
Ez az MINIMUM konszenzus, ami mentén egy vértelen forradalomban leváltható a Fidesz!
A minimum konszenzus alapvetései lehetnek:
– az átmeneti időszakban egy átmeneti (ügyvezető) kormány kerül kinevezésre, melynek személyi állománya a TÖMEG által delegált maximum három, öt fő lehet! (részvételi demokrácia jelölésével – azaz az Interneten)
– a rendelkezésére álló eszközök mentén az ügyvezetői kormány jogkörei korlátozottak.
– Az ügyvezető kormány tagjai, köz-megbecsült, demokratikus érzelmű, magasan képzett, politikai értelemben független, egyik jelenlegi pártpolitikai egységhez sem tartozó személyek, kell legyenek, és lehetőség szerint NŐK! (a nők jelölés szubjektív magánvélemény:) )
Az ügyvezető kormány:
– eltörli az új Alkotmányt, és a korábbi, a kilencvenes évek világméretű forradalmát is remekül kezelő ALKOTMÁNYT helyezi vissza! (Ezzel negligál minden korábbi az új alkotmány égisze alatt történt eseményt, például eltörli az új választási törvényt)
– megfosztja hatalmától a miniszterelnököt
– új köztársasági elnököt jelöl az átmeneti kormányból, egyszerű többséggel.
– helyreállítja a köztájékoztatás, a média, és információ szabadságát
– korlátozza a Fideszt a jogsértően szerzett előnyök gyakorlásában (hirdetési platformok és médiák szűrése)
– Az eltörölt (Fidesz) alkotmány alapján létrehozott közhivatalokat felszámolja, és a fidesz kormányzat minden intézményét semmisnek tekinti!
– Jogi eljárást kezdeményez a kormánytagok és kapcsolataik vitatott ügyeiben (ingatlanvagyon, trafik föld, kaszinó mutyik, Áfa, stb)
– Az új választások kiírására és a pártok sorainak rendezésére legkevesebb 120 napot rendel el!
– Az ideiglenes kormány jogkörei a fentiekre korlátozódnak, és a jogkörök maximum a választások lebonyolításáig tartanak!
– Az új köztársasági elnök státusza a választás eredményének kihirdetésével és az új kormány által delegált új köztársasági elnök megjelenésével lezárul!
Ha ez a minimum konszenzus (vagy ehhez hasonló) történik meg, van arra esély, hogy a választások eredménye objektíven tükrözze a választók akaratát. Ugyanakkor esélyt ad arra, hogy a FIDESZ, demokratikus módon megmérettesse magát, és saját választói esélyt kapjanak mellette kiállni, és az új parlamentbe bejuttatni! Ez így igazságos! Nem lehet semmibe venni a választásra jogosultak 27%-át. Hacsak a Fidesz vezetői nem lesznek addigra börtönben, ami elpusztítja a velejéig rohadt pártjukat is!
A minimum konszenzus komplex kidolgozása ( a fentiek csak egy elgondolás) néhány nap alatt megvalósítható.
Javaslom a gondolkodást mindenkinek…
Forrás: http://shepherdszerint.blog.hu/2014/11/06/mi_lesz_ha_elkergetjuk_orbant
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
