Mi lesz a művészettel? Kulcsár Péter2024. 01. 09., k – 19:00
Több tanulmány látott napvilágot az utóbbi időben arról, milyen mértékben befolyásolhatja az egyes művészeti ágak fejlődését a mesterséges intelligencia. Ezekből kiderül, hogy az alkotók először idegenkedtek tőle, aztán lassan kezdték megkedvelni ezt a „segédeszközt”.
Persze az AI, vagy az MI nemcsak a művészetekbe robbant be 2023-ban, hanem az élet szinte minden területére. Egyelőre nem hozták nyilvánosságra, milyen szakokat nem érdemes tanulni az egyetemen, de azért sejthető, hogy például fordítókból, logisztikai menedzserekből, grafikai tervezőkből vagy gazdasági elemzőkből kevesebbet vesznek fel a cégek a jövőben, illetve, hogy átalakulóban van a munkaerőpiac. A mesterséges intelligencia ugyanis nem más, mint az emberi mentális funkciók számítógépes programokkal történő modellezése.
Eddig is használtunk erre különböző programokat, tavaly azonban mindenki számára hozzáférhetővé váltak olyan forradalmi újdonságok, mint például a ChatGPT, ez a generatív nyelvi modell, amelyet mára annyira „kitanítottak” a szoftverfejlesztők, hogy ha jól kérdezünk tőle, bármilyen szöveges feladatot képes megoldani. Megcsinálja helyettünk a matekházit, megírja a szakdolgozatot, azaz már az iskolában elkényelmesedünk, nem tanulunk meg önállóan gondolkodni, nem kutatjuk az összefüggéseket, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Emellett sok multicég fejleszt saját mesterséges intelligenciát a számára szükséges mechanikus munkafolyamatok elvégzésére. Vagyis sokan elveszíthetik a munkájukat a közeljövőben.
De pánikkeltés helyett visszatérnék a művészetekhez. Hamarosan már nem fogjuk tudni, hogy a zene, amit hallunk, mesterséges intelligencia műve-e, vagy ember alkotta. Mert a szerzők vagy bevallják, hogy igénybe vették az AI tudását, vagy elfelejtik ezt feltüntetni. Néhány ismert popzenész már tavaly tavasszal arról lelkendezett a sajtóban, mennyire inspiratív számukra a mesterséges intelligenciával való ismerkedés. Aztán kiderült, hogy a nagy filmstúdióknak már nincs szükségük statisztákra, díszletezőkre, sőt narrátorokra sem, hiszen szépen be lehet állítani, melyik sztárszínész hangján olvassa fel a gép a szöveget. Az illető aztán perelhet, hogy elloptak belőle egy darabkát. A hollywoodi sztrájk részben azért tört ki, mert a színészek féltik az identitásukat. Akiről ugyanis valaha mozgóképes felvétel készült, az immár reprodukálható, és természetesen nem fizetnek gázsit a mesterséges karaktert „inspiráló” illetőnek. A forgatókönyvírók helyett is megírja a gép a dialógusokat, ha beletáplálták az előző részek tartalmát.
A képzőművészek szintén aggódhatnak. Ma már bármilyen fotó, grafika, festmény létrehozható anélkül, hogy kamerát, ceruzát, ecsetet ragadnánk. Ha valaki egy virágcsokrot akar a falára Van Gogh stílusában, pillanatok alatt megkapja.
Szerintem most az a legfontosabb feladat e téren, hogy az embereknek ne legyen mindegy, ki vagy mi hozta létre a művet, amit befogadnak. Hogy tudatosan keressék az értékeket, honorálják a kreativitást, és ne sajnálják a pénzt az „eredetire”. Most fog kiderülni, mekkora presztízse van a művészetnek. Én szorítok neki…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
