Az előttünk álló választási kampány legfontosabb kérdése az lesz, vajon a győzteshez húzás érzése bizonyul erősebbnek, vagy – a szlovák politika történetében egyáltalán nem szokatlan módon – sok lúd ismét disznót győz.
Ódor Lajos kormányfői kinevezése jól érzékelhető fordulatot hozott a szlovákiai politikában. A Matovič–Heger-kabinetektől megszokott káoszt felváltották az üzemszerű működés vágóképei, amelynek tegyük rögtön hozzá, legfeljebb helyi értéke van, hiszen ez a világ szerencsésebb helyein a végrehajtó hatalommal szemben alapvető elvárás.
Az Ódor-pirula hatásai
Az új darab első felvonásában annyi történt, hogy a végtelenített káosz, mint a szlovákiai politika perspektívája, egy nemzeti bankos kávéautomata karbantartási idejére szünetelni látszott. Mindez az elmúlt napokban máris stratégiaváltásra kényszerítette a választási sikert már zsebben érző Robert Ficót. A Smer sokat látott elnökének a háta közepére sem hiányzott a Zuzana Čaputovát irányítgató progresszív agytröszt Szlovákiának beadott Ódor-pirulája, amely – tegyük hozzá – részükről is felért azzal, mintha valaki tizenkilencre húzna lapot, reménykedve abban, hogy alsó jön ki a pakliból.
Szakértők elnöki pecséttel
Magyarán, a jól kitaposott kormányzati káosznak, amelyben feledhetetlen érdemei vannak Igor Matovičnak, és a szürkeségben az egykori állampárti másodvonal apparatcsikjait idéző Eduard Heger is méltó örökösnek bizonyult, egyszeriben végett vetett az államfő, bedobva az oroszlánok, akarom mondani, a pártok közé az elnöki pecsétet a homlokukon viselő szakértőket.
Ezzel azután egyszeriben kikerült a kormányzati felelősség a 2020-as választás győzteseinek kezéből, s megadatott nekik az a szerencse, hogy a ciklus utolsó hónapjaiban úgy tegyenek, mintha az előző három és fél évhez semmi közük nem lett volna.
Kreatív betartás és kármentés
Csak lábjegyzetet érdemel, hogy a Čaputová mögötti szürkeállomány az Ódor-pirulát májusban már legfeljebb kármentésként vehette elő a gyógyszerszekrényből, miután az államfőt a kormányozni képtelen, de a kreatív betartásban igencsak jeleskedő koalíció idén januárban hintába ültette, szeptember végéig kitolva az előrehozott választások időpontját.
Egy ponton túl ezért kellett a Grassalkovich-palotában előkapni az Ódor-pirulát, és a botrányosnak mondható kormányzati teljesítmény után szó szerint felmentést adni a végrehajtó hatalom felelőssége alól a bukott koalíciónak. Nem mellesleg parlamenti ellenszélben felállítani egy olyan kabinetet, amely az államfő progresszív politikai hátországához ezer szállal kötődik, hogy a mély szociális válságban lévő országot a választásokig elvezesse. Nem egy csábító helyzet, igazából még akkor sem, ha a fősodratú média puha párnákkal veszi körbe az elnök szakértőit.
Mézeshetek: a darab első felvonása
Az új darab első felvonása május 15-én kezdődött, és várhatóan a parlamenti bizalmi szavazással ér majd véget.
Az első felvonás nyilvánvalóan a mézeshetek ideje volt: a média kitüntető figyelmével övezett átadás-átvételé, amely megágyazott annak az érzésnek, hogy a nép által 2020-ban megválasztott amatőrök helyett végre a szakértelem kormányoz.
A szlovák politikai fauna egyik nagy túlélője, az éles szimattal rendelkező Robert Fico máris sebességet váltott, szembesülve azzal, hogy legnagyobb sajnálatára a kényelmes hátradőlésnél több kell, pedig már minden jel arra mutatott, hogy a hatalom a 2020-ban feneketlennek látszó mélység után egyszerűen az ölébe hullik. Ezért indított a Smer frontális támadást az Ódort hatalomba emelő államfő ellen, ezért élesedtek be a nagy figyelmet kiváltó, de könnyen kétélű fegyverré váló radikális szóbombák.
Vagyis amíg Fico csak egy kávét kért, és biztos befutóként hátradőlt, nem volt szüksége radikális szólamokra, a várható győzteshez húzás szépen fokozatosan növelte a táborát.
Az éles kiszólásokban azonban kockázat is van, ugyan felrázhatja saját elkötelezett híveit, és átcsábíthatja a Republika vagy a Danko körül körvonalazódó „nemzeti blokk” szavazóinak egy részét, de a Pellegrinitől a Smerbe átzsilipelők közül sokakat eltántoríthat.
Az otthonosan lubickoló és a vízhordó
Az első felvonás legnagyobb nyertesének a testhezálló ellenzéki szerepbe visszataláló Igor Matovič látszik. Az első számú egyszerű ember az új helyzetben ismét otthonos közegében lubickolhat, úgy rázva le magáról az elkövetett kormányzati hibákat, mint az elázott kutya a vízcseppeket. Matovič szeptember 30-át követően sötét ló lehet, hiszen a megszerzett mandátumai sem a Smer körüli erőtérhez, sem a progresszív-liberális oldalhoz nem sorolhatók be automatikusan.
Vagyis minél erősebb lesz az OĽaNO az új parlamentben, annál nehezebb lesz felállítani egy többségi koalíciót egyik vagy másik oldalon.
Tanulságos látni az újabban SASKA néven futó Sulík-projektet is, akik miközben a parlament körülöttük az Ódor-kormánnyal szemben össznépi oppozícióba vonul, ők kvázi kormánypártként készülnek besorakozni az elnöki kabinet mögé. Teszik ezt vélhetően annak reményében, hogy a progresszívek parlamenti vízhordóiként kapnak annyi rokonszenvpontot a liberális médiától, amely szeptember 30-án átsegítheti őket a tű fokán.
Fico-ellenes népszavazás?
Visszatérve a politikai sakktábla fontosabb részeire, az Ódor-kormány mézesheteit követően felpörgő kampány főszereplője jól láthatóan Robert Fico lesz. Az ő pártja vezeti a közvélemény-kutatásokat, az elmúlt hónapokban szerzett lendülete a friss felmérések többsége szerint ugyan némileg megtört, de a Smer-SD így is a szeptemberi választás egyértelmű esélyese. Vagyis, ha ez a lendület kitart a kampány hajrájáig, Fico támogatottságát még tovább erősítheti a győzteshez húzás jelensége – hiszen a bizonytalan választók ilyen helyzetben törvényszerűen a várható győzteshez húznak.
Abban, hogy a kampány hajrájában feláll-e egy ilyen Fico-ellenes „szuperkoalíció”, nagy szerepe lesz Peter Pellegrini döntésének. A Hlas-SD legnagyobb politikai tőkéje négy hónappal a választás előtt, hogy Ficóék és a PS is királycsinálóként tekint a pártra. Ennek a se hús, se hal politikának persze jócskán megvan a kockázata, a kiélezett hajrában éppen Pellegrinitől pártolhat el a legtöbb szavazó. Igaz, még így is maradhatnak elegen ahhoz, hogy a Hlas-SD elnöke valóban királycsináló legyen, vagy esetleg az alku részeként ő maga üljön a kormányfői bársonyszékbe.
Ódor továbbra is kéznél lehet
Egy ilyen megismételt választás esélyeit ma még nehéz megjósolni, de abban biztosak lehetünk, az elnöki palota lehetséges számításai között ez a forgatókönyv is ott szerepel.
Megjelent a Magyar7 2023/23. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
