A 2025-ben átalakul a világ körülöttünk. Donald Trumpot heteken belül beiktatják, és idén nagy valószínűséggel véget ér az orosz-ukrán háború. Ezek azok a külpolitikai tényezők, amelyek a szlovákiai belpolitikát is meg fogják határozni, és nem lesz épp stabil és nyugodt évünk. Nem beszélve a várható újabb konszolidációs hullámról. Ahogy közeledünk a háború végéhez, úgy fog fellazulni a kormány háborúellenességre épülő kötőszövete, így permanens kormányválságokra kell berendezkedni. Talán csak a felvidéki magyar politika marad ugyanaz: folytatódik a frázisokra épülő semmilyen politika, a jellemtelen véleménynélküliség. Mire a szlovák kormány összeomlik, a Magyar Szövetség ismét felkészületlenül, olvasható politikai retorika nélkül, a szétesés szélén fog táncolni.
Külső tényezők
A jelenlegi kormánykoalíció bizonyos tekintetben valóban tákolmány, ebben az ellenzék nem téved. Robert Fico 2023-as felemelkedése és győzelme alig pár okra vezethető vissza: a progresszívok fanatikus háborúmániájának társadalmi szintű elutasítására, Brüsszel túlkapásaira és arra a keserű tapasztalatra, hogy a Nyugat legfontosabb szövetségese, az USA bábként játszik Európával tönkretéve annak viszonylagos jólétét.
Donald Trump megválasztott amerikai elnököt azonban 2025. január 20-án beiktatják, és ezzel új időszámítás kezdődik. A demokraták által kiépített progresszív hálózatok befolyása csökkenni fog. A sajtó és a nyugati mainstream is kénytelen lesz igazodni az új realitásokhoz.
Példaként ott vannak a németek és a franciák, ahol az amerikai elnökválasztás eredménye belpolitikai válságot indított el.
Még fontosabb lesz, hogy Trump beiktatása után elindul egy fájdalmas menetelés a béke felé. Azért lesz fájdalmas, mert az elmúlt három év után nehéz lesz megtalálni a háború lezárásának módját. Az ukránokat ki fogják semmizni. A nyugati politikusok mindent annak rendelnek majd alá, hogy a történtekért és árulásukért nem vonhassák őket politikai felelősségre. Trump pedig fenn akarja majd tartani az USA azon eredményeit, amivel kvázi gyarmatosította az Európai Uniót. De ehhez még Trump sem kell, tudatosítani kell ugyanis, hogy az USA-ban sok hatalmi központ működik párhuzamosan, és bármit Trump sem tehet meg.
Belpolitikai válságra felkészülni
De ha beköszönt a béke, megszűnik az egyetlen dolog, ami összeköti a jelenlegi kormánykoalíció pártjait. Robert Fico a háborúellenes narratívával támadt fel hamvaiból 2023 elején, és az eredetileg kormányfőnek kinézett Peter Pellegrini és pártja, a HLAS a háború hallgatólagos pártolása miatt csúszott le a harmadik helyre 2023 őszén. Ezt sikerült ellensúlyozniuk a Smerrel kötött koalícióval.
Az SNS-t koalíciós potenciálja vitte be a parlamentbe, de amit az elmúlt hónapokban produkált, az a párt létezésének puszta értelmét vonta kétségbe a választóknál.
Ha megszűnik a külső nyomás, a koalíció kötőszövete fel fog bomlani, és elkezdődik egy olyan belpolitikai válság, amely vagy a választók átverésével ér véget (választás nélküli új kormány a HLAS átigazolásával, vagy szakértői kormány), vagy előrehozott választással.
A jelenlegi kormány ki fog tartani a béke beköszöntéig, és közben még egy sor népszerűtlen döntést fog meghozni. Például újabb konszolidációs csomagot fogad el, amelynek fő pártfogója a Smer lesz. Az egyetlen olyan párt, amely már csak Robert Ficoról szól, erőteljes politikai arcai nincsenek. Robert Kaliňák és Robert Fico egyszer már (bevallottan vagy sem) visszavonult, rajtuk kívül pedig nincs karizmatikus vezetőnek való emberanyag a Smerben. Ergo: nincs hosszútávú jövője.
A HLAS megpróbál majd egyensúlyozni, és nem véletlenül. A felmérések szerint még mindig ő lehet a királycsináló, az egyetlen párt a palettán, amely nélkül nem lehet kormányt alakítani. Fiatal, ambiciózus politikusokkal van tele, akik még látnak maguk előtt jövőt. Ráadásul a párt kellőképp mainstream, már-már szivárványos ahhoz, hogy jól beleilleszkedjen a mai ellenzék színvilágába.
Az új helyzetben a HLAS a túlélés mellett fog dönteni, és ha az ellenzék nem omlik össze, akkor a progresszívok lesznek új természetes partnerei.
Az ellenzék sem lesz épp stabil
Még nem látni, hova fog fejlődni a politikai trend, de első ránézésre azt mondanám, hogy Szlovákiának progresszív kormánya lesz a válság végén, hacsak a KDH meg nem embereli magát, és le nem mond arról a narratíváról, hogy a Smerrel nem lépnek koalícióra.
Itt a fő kérdés az, lesz-e a KDH élén vezetőváltás. A Markíza információi szerint a parlamentben már kering egy pletyka arról, hogy Milan Majerský helyére Viliam Karas kerülne. Majerskýről érdemes tudni, hogy felesége az Európai Néppárt háborúpárti frakciójának alaposan beágyazott politikusa. A Majerský házaspár pedig már 2022-ben összeolvasztotta volna a kereszténydemokratákat a radikálisan atlantista Demokratival, mert ezt a követelést támasztotta Manfred Weber és az EPP. A tagság azonban ezt meggátolta.
Az ellenzéken belül már elkezdődtek a helyezkedések és kialakultak az első frontvonalak. A fő kérdés, hogyan osszák el a Smer-ellenes szavazóbázist egymás között, amelynek zömét jelenleg a PS birtokolja. A cél ugyanis az lenne, hogy a választás után legyen kivel koalícióra lépni.
A Demokrati a választói akarat kicselezésével már rendelkezik egy parlamenti mandátummal, köszönhetően a Slovenskoból átigazoló Ľubomír Galkonak. Most vért izzadnak, hogy megszerezzék maguknak a KDH-ból anno kiugrott, progresszív trójai falóként viselkedő Martina Holečkovát is. A párt 2,97 százalékot kapott, és ennek ellenére van egy mandátuma parlamentben. De ők a demokráciáért harcolnak…
A PS nyomás alá került a kisebb pártok részéről. Mindannyian tudják, hogy csak a PS rovására tudják növelni részesedésüket a választói támogatásból. A Demokrati ezért támadja egyre intenzívebben a progresszívokat. Az SaS igyekszik hozni a 6 százalék körüli népszerűségi rátát, de láthatóan nem tudja eldönteni, hogy a koalíciós potenciál megszerzésére játsszon-e, vagy ő is kritizálja a PS-t.
Az SaS népszerűségének alakulását érdemes lesz nyomon követni. A párt három kormányt buktatott meg fennállása óta, és egyes felmérések 5 százalék alá is mérték az elmúlt időszakban. Mivel az SaS esetében az ügynökségek igencsak „optimistán” mérnek, lehet, hogy a párt már küszöb alatt van. Nélküle tényleg minden a KDH-n fog múlni, és egy ilyen helyzet a kereszténydemokratákat a Smer felé billentheti.
A Slovensko elszigeteltsége jelenleg állandónak látszik. Ám az ellenzék és a Slovensko megítélése is változni fog a háború lezárultával.
Az emberek nagy része az ellenzéket már nem háborús uszítónak fogja látni, mert a háború véget ért, ideje tovább lépni. Ugyanez lesz a helyzet a Slovenskoval is, amelynek dicstelen kormányzása egyre kevésbé lesz napirenden. Főleg akkor, ha a KDH elkezd átsodródni a Smer térfelére.
Ha Robert Fico rehabilitációja megtörténhetett, akkor Igor Matovič visszatérése sem elképzelhetetlen. Főleg, hogy komoly Smer-ellenes potenciállal rendelkező pártról van szó. A PS és a kisebb ellenzéki pártok ugyanis folytathatnak pozitív kampányt, kevésbé konfrontatív, konstruktív retorikával, ha a Slovensko a kampány idején elvégzi helyettük a piszkos munkát, és negatív kampányt indít a Smer ellen. Ez a szereposztás a liberális pártoknak igencsak megfelelő lenne. És ez visszahozná a Slovenskot az elszigeteltségből a potenciális koalíciós partnerek listájára.
Ez nyilvánvalóan felvetődött már a PS kampánystratégiái fejében is. A PS elnöke már arról beszél, hogy nem a Smer megdöntése a fő cél, hanem Szlovákia előre mozdítása. Ez jelentős retorikai elmozdulás a „minden áron meg kell dönteni Ficot” narratívától.
Az ellenzék fő problémája a PS lesz. A PS ereje a vele szövetséges sajtóban van, maga a párt, a személyiségei, Ivan Korčok népszerűsége a sajtó (és a Smer létezése) nélkül még a parlamenti küszöb átlépéséhez sem lenne elég. Csakhogy a PS sem egységes, a fő problémát pedig a belső fanatikus ideológiai elfogultsága okozza. Ez az ideológia a nyugat szolgálatáról és a szivárványos értékek emberekre kényszerítéséről szól. És ebből egy tapodtat sem engednek. Ha engednek – márpedig egy koalíciós tárgyaláson kompromisszum fog születni -, az meg fogja bontani a párt egységét, és szárnyakra szakadhat. Michal Šimečka nem erős vezető, ahogy a öreges, fárasztó és középszerű Ivan Korčok sem lenne az. És ezen elúszhat a liberális kormány lehetősége, vagy úgy morzsolják majd le őket, mint az OĽANO-t 2021-2022-ben.
Magyar politikai stagfláció
Míg a szlovák térfélen mozgalmas évnek nézünk elébe, felvidéki magyar viszonylatban amolyan politikai stagflációnak lehetünk majd tanúi. A Magyar Szövetség politikai taralom szintjén stagnálni fog, miközben szavazóbázisa lemorzsoldóik. Lehet, hogy az előrehozott választás valószínűségének emelkedésével nőni fog az aktivitás, ám ez a szokott módon csak mozgás lesz, nem cselekvés.
A Magyar Szövetség továbbra sem tudja, micsoda. Hiányoznak a világos üzenetek. Gyimesi György facebook-posztjaiban világos politikai álláspontokat fogalmaz meg. Gubík László MSZ-es pártelnök pedig mozog, találkozik, tárgyal, de soha semmiről nem derül ki, mi a véleménye, mi a politikai üzenet, milyen politikai hozadék érdekében tárgyalt, fényképezkedett, mi a stratégia. A kontraszt óriási.
Ráadásul Gubíktól még mindig azt halljuk, hogy majd lesz egy párton belüli agytröszt, amely majd valamikor a jövőben felméri, mit akar a felvidéki magyar választó, és majd akkor csinálnak egy stratégiai programot, és majd akkor… Egy másfél évtizedes vergődés után az ilyen kijelentések nem sok reményt adnak a feltámadásra, inkább csak az agónia elnyújtását sejtetik.
A háború végével legalább a béke kérdésében nem lesz vita párton belül, így ezen a téren talán Gubík is világosabban fog fogalmazni. A belső feszültségek megmaradnak. Épp a párton belüli stratégiaalkotás fogja megbontani azt az egységet, amely csak azért létezik, mert a párt a kényelmes semmittevés állapotában van. Abban a pillanatban, hogy véleményt kell mondani majd a felvidéki magyar politika irányáról, a párt bele fog remegni. És ez látványos lesz, sok szavazót riaszt majd el. Ez a belső konfrontáció az előrehozott választások esélyének növekedésével meg fog mutatkozni.
Továbbra sem kizárt, hogy Gubík, aki fenntartja a választási bukást jelentő gyűjtőpárti taktikát, ajtót nyit a pártba az egykori progresszív-liberális trójai falovakként működő ex-most-hidasok előtt. Ezzel kvázi szalonképesítve a pártot egy liberális kormánypozícióhoz. A gond ezzel az, hogy a felvidéki magyar közösség stratégiai érdekeivel a liberális politikai célok nem egyeztethetők össze. A párté igen, a közösségé nem.
Gyimesi György jövőjéről nehéz jóslatokba bocsátkozni. Egy ütőképes politikai erőt képviselő ember került a párt perifériájára. Ez számára éppúgy lehet előny, mint hátrány. Politikai retorikában a kormánypártokhoz kötötte magát, ez szintén kétélű dolog. Viszont azon kevés magyar politikus közé tartozik, akiknek van világos, olvasható politikai üzenete, álláspontja, és valóban konzervatív-nemzeti értékeket vall. Persze, a politikában minden és annak ellenkezője is lehetséges.
Ezek tehát azok a dilemmák és kérdések, amelyek alakulására érdemes figyelni az idei évben. A béke, ha végre eljön, politikai látásmódunkat is meg fogja változtatni. Ezt a változást próbálja majd meglovagolni a liberális erőtér, és ez a változás lesz az, ami próbára teszi a magyar párt és a magyar közösség tűréshatárait is. Nem kizárt, hogy a következő választáson vállalhatatlanabbnak fogjuk érezni a politikai kínálatot, mint eddig bármikor. És közben a politikusok hecckampányok és gyűlöletkampányok sorával fogják ostromolni érzékeinket. A liberálisok azért, hogy eltántorítsanak a szavazástól, a szuverenisták azért, hogy rájuk szavazzunk. A Magyar Szövetség pedig azért… tényleg. Miért is..?
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
