Mi az a szélsőség? – Bódi Ábel írása

Mi az a szélsőség? – Bódi Ábel írása

Végtére is, mi az a szélsőséges?

Rendszeresen megkapom én is, hogy „széljobber” vagyok, de hogy mi is jelent ez pontosan, azt épp úgy nem sikerül definiálni, mint ahogy azt, hogy tulajdonképpen miért is vagyok én a „széljobber”? Az én olvasatomban a szélsőséges ember olyasvalaki, aki semmilyen formában nem képes a kompromisszumra, vagy konszolidálódni, helyette ostoba módon ragaszkodik az elképzeléseihez, még akkor is, amikor az egyértelmű cáfolatot nyert.

Én is voltam jóval szélebbre mint ahol most vagyok – konkrétan a Pax Hungarica mozgalomban. Azonban az ember olvas, fejlődik, és érése közben rájön, hogy az ifjonti hévből eredő lázadás, a jó szabású Hugo Boss egyenruha és a vattapufajkás szocializmus ötvözete nem működik, képtelenség, ostobaság. Egy az emberi természettől elrugaszkodott, magát olykor Isten által vezéreltnek vélt, rákos sejtként működő ideológia ez, ezért még a Pax megszűnése előtt több, mint egy évvel ott is hagytam a szervezetet. Mindegy hogy a vesztes háború heroikus romantizálásából, vagy a magasztos szólamok teljes elfogadásából eredően hisznek-e még benne páran mind a mai napig, egyszerűen a társadalom megmételyezése ez a mindenkori szélsőséges “kitartás”. Gyávaság, önmagunk ámítása, hogy “ki kell tartani Berlinig”, hogy a végtelenségig kell ragaszkodni fals ideológiákhoz, mert a szélsőségek a konteók világában találkoznak egymással, legyen az a zsidó háttérhatalmat kiáltó jobbszél, vagy a kriptofasiszták támadásától megélhetési szinten rettegő balszél.

Megkaphatnám azt, mint a Jobbik, hogy elhagytam az elveim. Nézzük hát meg mi a különbség az elvek és az arra ráhúzott ideológia között! Úgy tudnám ezt a legjobban ábrázolni, mint egy hidat egy széles folyón. Ezen a hömpölygő áradaton az elvek a pillérek, az erre épített híd az ideológia. Egy folyón a pillérek egyszerűen nem kerülhetnek máshova, azoknak természetadta helye van a folyó fenekén. Példaként legyen most így: jelen esetben nekem három pillérem van, a hazaszeretet, az istenfélelem és a tradíció. Erre kezdetben felépítettem egy kőhidat – mert hát az Rómának is jó volt! Csak hát az ember, ha politikailag valóban aktív akar lenni és hazájáért tényleg tenni szeretne, rá kell jönnie, hogy bizony itt már autókkal és vonatokkal haladunk át a hidakon. Nem kell félni a hidat lerombolni, az egyetlen dolog amire vigyáznunk kell, azok a pillérek.

Összehasonlításképpen a baloldalon ugyanezen tendenciák szintén megtalálhatók, azzal a különbséggel, hogy náluk már a pillért is folyamatosan toldozni kell, mert annyira elrugaszkodott a természettől, hogy a folyó csupán létezésével bontja le.

A szélsőség nem mutat utat, nem jelöl ki célt, nem áll sziklaként az idő tengerén, hanem zátonyként juttatja a történelem tajtékzó tengerének fenekére a viharokat is kibíró, hű legénységgel szolgáló hajókat. Iránytű helyett horgony, mely az idők végezetéig egy helyre láncol megannyi jóravaló embert, hogy azok a társadalom perifériájára szorulva, képességeik latba vetése nélkül hátráltassák a nemzet fejlődéséért és fennmaradásáért folytatott folyamatos küzdelmet.


Forrás:generacio.eu
Tovább a cikkre »