Az államnak megtakarítást jelentene a digitális euró, mert kevesebb bankjegyet kellene nyomtatni, az állampolgárnak meg egyszerűbb lenne a dolga, mert gyorsabban tudna fizetni a kereskedelmi bankok közreműködése nélkül is. Eddig digitális pénzt csak kereskedelmi bankok adtak ki, a jegybankok pedig most próbálkoznak ezzel, az Európai Központi Bank irányításával. Vajon sikerrel járnak-e a digitális euróval?
A készpénzes fizetési módok átalakulásáról már hetilapunk hasábjain is írtunk, de kétségtelen, hogy napjainkban egyre nagyobb szerepet töltenek be a készpénzmentes fizetési módok, amelyek piaci alapon fejlődnek és megkönnyítik a mindennapokat. Az Európai Központi Bank erre reagálva dolgozta ki, az euróövezet nemzeti bankjaival közösen, a digitális euró tervét, amely a hivatalos kommunikáció szerint olyan digitális jegybankpénz lehet, amely a készpénz elektronikus megfelelője. Az EKB úgy véli, a bankjegyek és az érmék mellett újabb fizetési lehetőséget biztosítana az embereknek, legalábbis így szól a hivatalos magyarázat.
Miről is szól?
Míg a napjainkban is létező digitális, a jegybank által kibocsátott számlapénz csak a kereskedelmi bankok, illetve az államok és nemzetközi szervezetek számláján található digitális pénzt jelenti, addig a digitális jegybankpénz a gazdaság összes szereplője, így az egyszerű állampolgár, vagy nevezzük így, a vásárló számára is elérhető lenne.
Más kérdés, hogy nem mindenki lelkes ettől az ötlettől. Ha csak néhány hazai véleményt idézünk, teljesen egyértelmű, sokan attól tartanak, hogy az állam újabb eszközt kap a kezébe, amellyel az állampolgárok feletti ellenőrzést gyakorolhatja,
hiszen minden, ami digitális, jobban lekövethető. Az EKB is tisztában van az ellentábor véleményének az erejével, ezért aztán feltűnően erőteljesen igyekszik magyarázni, nem egy helyettesítő, a készpénzfizetést kiváltó, hanem egy kiegészítő fizetési lehetőségről tárgyalnak éppen, amely a magánélet magas szintű védelmére épül.
Azt ígérik, hogy a digitális euró a jelenlegi készpénzhez hasonlóan a meglévő nemzeti és nemzetközi magánfizetési eszközök – például kártyák vagy mobilalkalmazások – mellett lenne elérhető, működése a digitális pénztárcához lenne hasonló.
Vagyis lenne egy készpénzes pénztárcánk, mellette egy digitális, mindkettőből fizethetünk majd úgy, hogy nem kell hozzá kereskedelmi bank és internet. Emellett persze a bankkártyás fizetés is megmaradna.
Adatok halmazában
A kritikusok azonban nem hiszik el a jól hangzó ígéreteket, újabb központosítási, irányítási, globalista törekvést látnak benne. Arról nem is beszélve, hogy egyre többet beszélnek az adataink védelméről, ami a jövő nagy kérdése lehet, s a digitális euró témájában külön figyelmet érdemel. Annál is inkább, hogy a kereskedelmi bankok a kártyás fizetéseink révén gyakorlatilag mindent tudnak rólunk: mit eszünk, mit szeretünk, hol tankolunk, hol nyaralunk… Ugyanezzel a tudással nem rendelkeznek a jegybankok, s ígérik nem is fognak.
A digitális jegybankpénzt persze nem a szkeptikusoknak kell „eladni”, őket ugyanis nehéz meggyőzni.
A modern megoldások iránt érdeklődő lakosság körében pedig azzal akarják népszerűvé tenni a digitális eurót, hogy kiemelik, a digitális pénztárcából az emberek bármikor, bárhol fizethetnek az eurózónában, és a bank ezért nem számol fel különböző kezelési költségeket. Gyakorlatilag tényleg úgy működne, mint a készpénzes pénztárca, s ezzel a fizetési rendszer is közelebb kerülne a digitális korhoz. Az sem utolsó szempont, hogy közpénzről volna szó, jelentős fedezettel, amire az Európai Központi Bank (EKB) vállalna garanciát.
Miért is van rá szükség?
Elsősorban azért, mert a kriptovaluták és az alternatív megoldások korában reagálni kell a piaci trendekre, és ki kell használni azok előnyeit. Az EKB szerint a jegybanki háttér stabilitást adna a digitális eurónak, amellyel a kriptovaluták nem feltétlenül rendelkeznek. Vagyis pozitív lépés lenne a jövőbe, érvel az EKB, hiszen bővítené a jegybankpénzes fizetési módok választékát a háztartások, a kisvállalkozások és a nagyvállalatok számára egyaránt.
Közben a témában kiadott legfrissebb elemzés – amely a Szlovák Nemzeti Bank oldalán is elérhető – kifejti, az EKB javaslata részletes szabályokat állapított meg a készpénzes fizetési mód megtartására, vagyis
nem kell attól tartani, hogy a bankjegyek és érmék a jövőben nem lesznek törvényes fizetőeszközök, amitől egyébként sokan félnek Szlovákiában is.
Nem olyan gyorsan
Manapság ugyan még csak az EU tervéről, elképzelésről van szó, de a kritikusok máris azt mondják, hogy ez a készpénz lassabb, de biztos kiiktatására való törekvés.
Októberben az EKB Kormányzótanácsa dönt arról, hogy a digitális európrojekt átkerül-e a következő szakaszba, de ez még nem jelenti azt, hogy a tervek szerinti 2027-es bevezetés biztos lenne, mert azt a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek is támogatnia kellene.
A digitális korszak pénzügyi megjelenése pedig nem csupán a 2004 utáni időszakban csatlakozott országokban vet fel kérdéseket, a legtöbb régi tagállamban is erős ellenérzéseket vált ki.
Jól ki kell tehát „beszélni” és elemezni, mert ugyan egyszerűen, gyorsan és ingyen fizethetnénk a digitális euróval, de nyilván visszaélésekre is lehetőséget ad majd a rendszer.
Arról nem is beszélve, hogy újabb tér nyílik az összeesküvés-elméletek kedvelőinek is, hiszen a koronavírus-járvány idején indult digitális euró tervezése mögött sokan előre megfontolt szándékot keresnek és persze találnak is majd.
Megnyugtatásul jegyezzük meg, a digitalizáció e területet érintő ötlete sokkal régebbi, mint a világot leállító járvány,
de éppen a lezárások időszaka döbbentett rá sokakat, hogy a modern technológiák ugyan sokat segítenek, de nem vehetik át az irányító szerepet a világban. A modern technológiákkal megvalósított „zoomos távkapcsolatok” közösséget, közösségi értékeket nem tudnak teremteni, anélkül pedig az emberi mindennapok keveset érnek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 28. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
