Barcsa-Turner Gáborral, a HVIM társvezetőjével beszélgettünk, szóba került többek között a Forum Dextrum elnevezésű kezdeményezés, a Vármegye szellemi alapjai, a különbség a tradicionális és a modern jobboldal között, és a koronavírus körüli anomáliákat is körüljártuk.
– Korábbi interjúmban Incze Bélának, a Légió Hungária egyik vezetőjének is feltettem a kérdést, amit most neked: pontosan mi is az a Forum Dextrum, amelyet három szervezet, a HVIM, a Betyársereg és a Légió Hungária hozott létre?
– Egyrészt láttuk azokat a tendenciákat, amelyeket az úgynevezett meleg konzervatívok részéről figyeltünk meg. Ezt a kifejezést egyébként Incze Béla és a Légió Hungária kezdte el használni, de találó, mert magukat jobboldalinak valló személyek teljesen progresszív, modern és liberális eszméket hirdetnek úgy, mintha ez lenne a jobboldaliság. Ezt folyamatosan tapasztaltuk a Fidesz-médiában, másrészt a magukat jobboldalinak valló közéleti szereplők részéről. Ez a nyugaton terjedő Alt-Right-jelenség. Erre válaszul bennem fogalmazódott meg egy igény, amely először csak egy közleménytervezet volt, hogy reagáljunk erre. Béla aztán ezt továbbgondolta, hogy üljünk le, beszélgessünk erről, hogy e három szervezet alkosson egy egyeztető kerekasztalt. Fontos, hogy ez nem egy új ernyőszervezet, és véletlenül sem párt. Mert a másik cél, amely közben kristályosodott ki, hogy a pártpolitikán kívül is legyen egy politikai tér a valódi jobboldaliságot képviselők között. Mi nem akarunk szavazatokat szerezni, mi nem a népszerűségre törekszünk. Mert amikor úgy érezzük, hogy meg kell nyilvánulnunk, akkor nem azt nézzük, hogy ez most hoz vagy visz szavazatokat, hanem egyszerűen az igazságot mondjuk ki. Úgy hiszem, ez eléggé újszerű a mai politikában, bár hozzáteszem, eredetileg a politikában ez volt a normális hozzáállás. Régebbi korokban a politikusok, államférfiak nem úgy cselekedtek, ahogy ma, hanem a vezércsillaguk az ideák világában volt.
– Ez az a szemlélet, amit a Partizán-interjúban is mondtatok?
– Pontosan, tehát, hogy minket nem az a fajta realitás érdekel, ami megbéklyóz és kishitűvé tesz, mert sok esetben, a világ romlását látva azt mondhatnánk, hogy „semminek semmi értelme”, hanem minket főleg az ideákból fakadó következetes emberi minőség érdekel.
– Térjünk még vissza kicsit a meleg konzervatívokra. A Fidesz részéről ez tudatos kiherélése a jobboldaliságnak, vagy egyszerűen csak nincsenek azoknak a létszemléleti készségeknek a birtokában, amelyek ahhoz kellenének, hogy ezt a kérdést mélységében átlássák?
– Egy kicsit távolabbról közelíteném meg. Az egész társadalmunk kontraszelektált. Ezzel nem a Fideszt védem, de az biztos, hogy a Fideszen belül sem az a szempont, hogy ki mennyire képzett eszmeileg, mennyire hitelesen képviseli a nemzeti, keresztény, konzervatív értékrendet, mint amire hivatkoznak. Majdnem az összes pártra az jellemző, hogy az a szempont, hogy ki mennyire hűséges követője annak a pártnak, irányvonalnak, illetve ki kit ismer. Az eszmei megfontolások pedig háttérbe vannak szorítva. Úgyhogy ezt a jelenséget annak tudom be, hogy az emberi minőséggel van probléma általánosságban. Továbbá a fősodratú jobboldalra mindig az igaz, hogy hátrálásban van. Mindig egy kicsit kedvezni akar a haladás erőinek, és mindig kicsit feladja a bástyáit. Ez a legnagyobb baj a konzervatívokkal, mert ha úgy fogjuk fel a konzervativizmust, mint az adott, jelenkori állapotok konzerválását, az tévút. Mi ezzel nem értünk egyet, mert nemhogy a mai állapotokat nem érdemes konzerválni, hanem vissza kéne térni a tradíciókhoz, az eredethez. Minél korábban visszamegyünk az időben, annál inkább egy komolyabban igenelhető politikai struktúrát látunk. A Fidesz pedig ennek a korszellemnek az áldozata, de ez nem ment fel semmi alól. A HVIM is 20 éves, de csak olyan 7-8 éve foglalkozunk komolyabban a szellemi alapokkal, és 4-5 éve azzal, hogy komoly ifjúságnevelést is kifejtsünk, hogy a valódi, tradicionális jobboldaliságot átadjuk a fiataloknak. S ekkor tapasztaljuk, hogy ez nem egyszerű feladat, mikor Facebook-függők. Ilyen körülmények között valódi jobboldaliságot átadni meglehetősen nagy feladat… Pláne akkor nehéz jobboldaliságról beszélni, amikor egyesek ennek a felosztásnak az érvényességét is tagadják: valóban, a modern politikai életben már nincs létjogosultsága ennek a jobb-bal felosztásnak, hiszen minden balra tolódott, de van egyfajta értékrendszerű felosztás, és ennek alapján igenis valóságos.
– Milyen konkrét témák mentén ragadható meg a különbség a tradicionális jobboldaliság és a meleg konzervatívok által megjelenített jobboldaliság között?
– Az biztos, hogy a hozzáállás a közélethez és a politikához teljesen más a kettőnek. Mi, tradicionális jobboldaliak azt mondjuk, hogy az embernek teljességében kell visszatérnie az eredethez, a felszínes jobboldaliak pedig kiragadnak egy-egy közügyet, és abba próbálnak felvenni bizonyos jobboldali állásokat. Mi egy holisztikusabb, teljesebb képet képzelünk el az embert illetően. Tehát a teljes embert kell helyreállítani, archaikussá tenni. Míg ők csak abban gondolkodnak, hogy egy-egy közéleti kérdésen mit lehet babrálni. És amikor azt mondjuk, hogy mai jobboldaliak, ezt mondhatnák úgy is, hogy a modernek. Azzal a hozzáállással van bajunk, ami megfertőzte a jobboldaliakat. Ők is ugyanúgy gondolkodnak, mint az átlag, maximum, mint mondtam, egy-két felszíni kérdést gondolnak máshogy. Például a migráció, de ez egy felszínes, közéleti kérdés.
– Mi van a felszín alatt?
– Amikor arról van szó, hogy mi a vallásokhoz való hozzáállás, nagyon sok esetben azt tapasztaljuk, hogy ezek is csak közéleti-politikai vonatkozásban jelennek meg. Egy tradicionális jobboldaliságot képviselő az egyben szellemi törekvő is, így éli meg a vallásosságát is, míg a felszínes jobboldaliak úgy élik meg, hogy egy jó marketingesemény, egy Facebook-poszt az egész. Rúgunk egyet a migránsokon, az iszlámon. Keverik a vallási kérdést az etnikaival. A bevándorlás kérdését a muszlimokkal azonosítják, pedig ebben lehet különbséget tenni, lehet árnyalni. A másik pedig pont ez, az árnyalás és a differenciálás. A valódi jobboldaliság képviselője a témákat árnyalni képes, próbálja minden szempontból átlátni. Míg az áljobboldaliak alapvetően, mint minden modern ember, leegyszerűsítik a kérdéseket. Lehet mondani itt az LMBTQ kérdését is.
– Itt mi a különbség?
– Mi foglalkozunk a szellemi és pszichológiai háttérrel, hogy ez az egyén számára mit jelent. A felszínes jobboldalon tényleg csak közéletiként kezelik, mondván, „na, jó, az iskolákba azért mégse vigyék be a devianciát”. És ennyi. Mélységeiben nem érdekli őket, hogy a szexus mint életfeladat mit jelent és ebben miért tévút a homoszexualitás, és hogy miért lehet gátja a törekvésnek, tehát az üdvösségnek a megélt deviancia.
Például az államelméleti kérdések is tipikusan ilyenek. A mai felszínes jobboldaliak demokraták, pártokráciában hisznek. Egyenlőségpártiak, tehát minden baloldali eszmét vallanak, amit mi nem fogadunk el. Mi viszont tekintélyuralmi, organikus, meritokratikus (azaz érdemelvű) társadalmat gondolunk el. Ebből következik, hogy valamilyen monarchisztikus államformát képzelünk el. Természetesen ennek 21. századi formája nincs kidolgozva részleteiben, mert jelenleg nincs olyan történelmi helyzet, ami alapján realitásként tekintenénk rá. De mint idea, igenis valóságos. Ráadásul eléggé komikus lenne, ha konkrét javaslatokat tennénk személyi és konkrét strukturális kérdésekben az állam felé…
– Ha már szóba kerültek a vallások, Orbán Viktor gyakorta hivatkozik a zsidó-kereszténységen túl a kulturális kereszténységre, ami sok esetben úgy tűnik, annyit jelent, hogy nem muszlim, tehát egy politikai kereszténységről van szó. Ennek tükrében ma Magyarország milyen mértékben tekinthető kereszténynek?
– Szinte semennyire. Mert a kereszténység nem más, mint önmagunk hibáival való szembenézés és szellemi törekvés, amibe beletartozik a halállal való szembenézés is. Minden vallás ezzel foglalkozik. Most pedig ezt látom, ha még egyáltalán fennáll egy adott egyénnél vallásosság, az leginkább divatból, szokásból történik, nem pedig a valódi életfeladatok tisztázásának szándékával…
– Ez lenne a kulturális kereszténység?
– Azt nem tudom, Orbán Viktor ezt hogy érti, szerintem kérdezd meg tőle…
– Ha lehetőségem lesz rá, megkérdezem!
– Komolyra fordítva, szerintem úgy érti, hogy a hétköznapokba leszivárgó kereszténység. Például, hogy vasárnap üljön össze a család és együk a rántott húst, ami disznóból van, és lehet mellé pálinkát inni. A valódi kereszténység jóval több ennél. Tehát ez a védjük meg a keresztény Európát szlogen helyesebben úgy hangzana, hogy védjük meg Európában a keresztény romokat. Még helyesebben és mélyebben átélve pedig: én önmagamban restaurálom a kereszténységet, annak valódi formáját és esszenciáját is.
– Mennyire lenne vajon népszerű a modern ember számára, ha keresztény tanításokat legalább minimális szintem megtennék életviteli normának?
– Akkor ugyanolyan vallásellenes támadásokat intéznének, mint ahogy teszik a többi vallással szemben. Tehát az iszlámmal szembeni kritikájuk döntő többsége nem magára az iszlámra vonatkozik, hanem arra, hogy egy adott vallás ne terjessze ki a fennhatóságát és ne hozzon törvényeket a mindennapokra. Ők ezzel támadják az iszlámot. Egyrészt olyan dolgokat látnak bele, ami nincs benne, másrészt olyan dolgokat támadnak, amelyek viszont benne vannak a kereszténységben is. Jó is, hogy ezt felhoztuk, mert a meleg konzervatívoknál sokszor olvasható olyan érvelés a például a bevándorlás kapcsán, hogy a mi kivívott szabadságjogainkat ne sértsék meg a bevándorlók, például hogy miniszoknyában végigmehessen egy hölgy az utcán. Persze, mehessen végig, mert nem vagyunk állatok, csak éppen az a probléma, hogy a nőket alacsonyítjuk le, és húsboltot csinálunk. A női szépség az egy misztérium, amit nem az iszlám rombol le, hanem a modern vallástalanság. Ők profanizálják a szexualitást, ők rontják meg a társadalmakat. A valódi, erős vallás bizony az élet minden pontjára kiterjed, nem csak a hétvégére, meg a templomra. Az iszlám azért lehet főellenség, mert még virulensen jelen van egyes országok mindennapjaiban, sőt, politikájában. Őket demokráciába kell gyorsan bombázni…
– Több alkalommal leszögeztétek, a HVIM ideák szintjén gondolkodik, ezen a szinten maradva, a Vármegye mit gondol az állam és az Egyház viszonyáról? Szét kell választani a kettő egy ideális világban?
– Az a nehéz kérdés ebben, hogy ideális világról, társadalomról beszélünk, ami azt jelenti, hogy minden a helyén van. Most pedig semmi nincs a helyén. Az emberek döntő többségének még csak a munkája sem az, amit szeretne, nem az a hivatásuk, amit ő szeret, hanem csak kényszerből dolgozik. Tehát ilyen alap dolgokban sincs semmi a helyén. Ezért beszélünk mi például egy hivatásrendi társadalomról, ami szintén egy idea. Ez a társadalom pedig, és ebben lehet, hogy a Vármegyén belül sem mindenki ért velem egyet, de pontosan olyan államstruktúrában él, amilyet megérdemel. Mert ha most, tegyük fel, az Árpád-házi uralkodók visszatérnének, és megjelenne egy Szent László, hiába lenne hatalmas tekintélye, hiába követnék sokan, a csőcselékké tett társadalom pillanatok alatt szétszedné és elűzné. Mi, amikor ideákról beszélgetünk, akkor tényleg nagyon fontos, hogy minden szinten át kell gondolni, hogy minden a helyén van, mert ha nem így tételezzük, akkor ez az egész nem más, mint bohóckodás, és így nincs realitása. Jelenleg tényleg nincs realitása a királyságnak, nemcsak azért, mert nincs alkalmas uralkodó és arisztokrácia, hanem azért sem, mert a társadalmi viszonyok ezt nem teszik lehetővé. S visszatérve az eredeti kérdésre, az Apostoli Magyar Királyság azért apostoli, mert nincs szétválasztva az állam és az Egyház. Sőt, az államfő egyben a magyarországi Egyháznak is a feje, a király egyben apostoli hatalommal is bír. Kinevezhet akár püspököket, vagy régen vétójoga volt akár a pápaválasztás kapcsán is.
– Mindamellett, hogy eszmékben gondolkodik a HVIM, mégsem mondhatjuk, hogy kizárólag egy szellemi körről volna szó, hanem egy nagyon markáns utcai jelenlét is kapcsolódik hozzátok. Az ideákon túl mi ennek a politikai arculata?
– Nagyon színes a mi közösségünk jó értelemben. Nagyon sok mindennel foglalkozunk, folyóirat-kiadással (Duo Gladii), média fenntartásával, önkormányzatokban jelen vagyunk, korábban volt országgyűlési képviselőnk, ezek abból fakadnak, hogy mi ifjúsági szervezet vagyunk és hozzáállást, általános emberi értékeket és eszméket, nem formákat adunk át. Idejönnek hozzánk 15-16 éves fiatalok, akkor még ők maguk sem tudják pontosan, milyen karaktert képviselnek. Tőlünk, amit kapnak, az egy létszemlélet, és világnézet. A sorrend fentről lefelé: létszemlélet, világnézet, ideológia. Mi, úgymond ideológiákkal nem is foglalkozunk túlzottan. Létszemléletünk a tradicionális létszemlélet, világnézetünk a valódi, tradicionális jobboldaliság. Hogy ez az egyénben milyen ideológiaként csapódik le, ha lecsapódik egyáltalán, felvesz-e egy formát, az már a saját belátása. Illetve az is saját belátása, hogy a későbbiekben mivel fog foglalkozni, folyóiratba fog írni, vagy önkormányzati területen, és így tovább. De alapvetően mi, bármelyik területen is vagyunk, egy harcos irányultságú szervezet vagyunk. Ebből következnek az utcai megmozdulásaink is. Nekünk ezek próbatételek, úgy, mint, amikor a lovaggal szembejön a sárkány, nekünk is ki kell mennünk a várunkból, az igazság védelmében. Amikor úgy érezzük, hogy már eléggé felvérteztük magunkat az úgynevezett kolostorunkban, úgy véljük, hogy már eleget beszélgettünk a kérdésekről, akkor csatába kell menni. Az édeskevés, hogy csak elmélkedünk. Az a fontos, hogy ezért álljunk ki, ezt nyilvánítsuk meg. A probléma, hogy mi értelme van a 21. században utcai akciókat végrehajtani akkor, amikor a magyar közélet csak pártpolitikai témák iránt fogékony?
– Éspedig?
– Ha van egy civil szervezet, és megmozdul az utcán, végrehajt egy akciót, akkor vagy úgy kerül be a hírekbe, ha az valami nagyon botrányos, vagy akkor, ha egy pártnak az álcivil szervezete, és az a párt berakja a saját médiájába. Senkinek ne legyen kétsége, a média döntő része valamely párt alá tartozik, és csak akkor tudsz bekerülni valahová, ha valamelyik párt felé el vagy kötelezve. Ezzel mi is sokszor szembesülünk, hogy kimegyünk, csinálunk egy jó akciót, és a saját magunk médiáján kívül, ideértve természetesen a Kuruc.infót a körön belül, nem nagyon hoz le minket senki. Pláne nem akkor, ha az a Fidesznek is kellemetlen, mert rávilágítottunk az LMBTQ-téma kapcsán valamire, például, hogy igenis komolyan jelen vannak az iskolákban. Ez nyilván nem érdekes a Fidesz-médiának, hogy bemutassa, hogy nem csak nyugaton probléma ez. Egy kapcsolatunk révén jeleztük is ezt nekik, hogy mi szívesen beszélnénk erről, de nem a nyugati helyzetről, hanem a hazairól. Mert ifjúsági szervezetként van belelátásunk abba, mi folyik az iskolákban.
– Jött erre bármi érdemi reakció?
– Az a válasz jött, hogy erre nem tudnak most teret adni, de ha beszélnénk a svéd helyzetről, akkor ajánljunk valakit. Még csak ne is mi szólaljunk meg. A Pride kapcsán is ezt tapasztaltuk, hogy amíg Tarlós volt a főváros polgármestere, akkor nem volt probléma, mióta Karácsony irányítja a várost, azóta gond számukra. Mi se akkor, se most nem kerültünk be a híreikbe az ellenállás képviseletével. Felmerül a kérdés, hogy akkor mi értelme az akcióinknak, de ezt korábban elmondtam már, az igazság melletti kiállás.
– Volt korábban egy írásod Trianon és a környező népek kapcsán. Ez a nacionalizmus és a sovinizmus közötti különbségtétel, mit gondolsz erről?
– A nacionalizmus egyértelmű, hogy nem gyűlölködés, hanem arról szól, hogy szeretem a hazámat, és a nemzeti identitásomat ápolom, a sovinizmus pedig azt, hogy mindenki mást gyűlölök, aki nem az én nemzetemnek a tagja. Ezen túlmenően azt mondom, hogy a nacionalizmus fontos, de önmagában nem elégséges. A liberalizmus azt mondja, ezek társadalmi kreációk, és ezért úgy tételezi önmagát, hogy megszabadítja valamitől az egyént. Mitől kell megszabadítani? A tradicionális, vallási, kulturális, nemzeti, nemi, és végül az emberi identitásától. Elég sokat el is értek sajnos. A tradicionális létszemlélet már teljesen eltolódott a modernitásba, a vallás identitás már egyre kevesebbeknek jelent valamit, a kulturális is le lett építve, ma már csak általános, globalista kulturálatlanság van. A nemzeti és a nemi identitás az, ami most a leginkább támadott, és itt vannak az éles törésvonalak. A céljuk a nemzetállamok eltörlése, szuperállamok erőltetése, európai egyesült államokról beszélnek. Ezért mondom azt, hogy van a nacionalista attitűd felett még identitások. Ezeket az identitásokat helyezzük hierarchiába, rangsorba, és ezeket újra valósítsuk meg, képviseljük őket! Tehát ne csak nacionalisták legyünk, hanem valóban vallásosak, a kulturális szintbe bele lehet érteni a ténylegesen vett európaiságot is, nem azt, amit ma annak neveznek. De látjuk, hogy az ez alatti szintet, azaz a nemi identitást is támadják, ismerjük az LMBTQ-lobbi törekvéseit. És a legalsó, az emberi identitás, ezt is bombázzák, szedik széjjel. Gondoljunk akár a Facebook tevékenységére, az úgynevezett Metaverzum-projektre, és ebből látszik, hogy az mivé akarja tenni az embert. Olyan elképesztő elméleteket hallani, hogy majd a tudatunkat feltöltjük egy felhőbe, digitalizáljuk az egész létünket, ez mind-mind arra mutat, hogy a valós emberi önátélést is virtualizálni akarják. Fiatalabb korosztálynál már most látjuk, ez mekkora problémákat okoz. Úgyhogy végső soron a tradicionalitás és antitradicionalitás között van a fő törésvonal.
– Ebből az antisoviniszta nacionalizmusból kiindulva a Vármegyének milyen kapcsolatai vannak más nemzetek hasonló gondolkodású szervezeteivel?
– Legutóbb is ott voltunk a lengyel bajtársak függetlenségi menetén, de tartjuk a kapcsolatot horvátokkal is. Ami viszont szívfájdalmunk, hogy a horvátokon kívül a többi Kárpát-medencei utódállam körében nincs…
– Igen, a kérdés az, hogyan lehet ezt megvalósítani szlovákok, ukránok, szerbek és románok irányába.
– Nyilván ehhez azt kellene, hogy ők is utasítsák el a sovinizmust. Amikor írtam az általad említett publicisztikát, abban az az alaptételem, hogy amit mi büntetésként kaptunk Trianonban, ők azt kapták jutalmul. Gyakorlatilag minket megfosztottak az összes tradicionális berendezkedésünktől, és őket is műállamokba kényszerítették, és látjuk, hogy ott is hatalmas problémák vannak. A szétszabdalt Kárpát-medence nem képes egy komoly közép-kelet-európai erőként funkcionálni. Holott annyira adja magát a földrajzi egység, a kulturális hasonlóság, bizonyos tekintetben a vallási azonosságok, hogy erre lehetne építkezni.
– Ezt valamiféle államszövetségként képzelnétek el?
– Első körben igen, a V4-ek gondolata ebben a kérdésben jó, csak gyenge és kevés.
– Nyilván nagyon nehéz, mert ha úgy nyittok egy szlovák vagy román nacionalista felé, hogy fogjunk össze, de egyébként nekünk területi követeléseink vannak irányotokba, akkor mi lesz? Nem sok eséllyel kecsegtet…
– Igen, csak szerintem ez rossz hozzáállás lenne, mert akkor nyilván azt mondanák, hogy menjetek a francba. De ha azt mondanánk, hogy ahogy eddig is éltünk, egy közös államszervezetben, és így alkossunk valami nagyot, úgy már lehetne beszélni valamiről. Nem úgy, hogy nekünk vannak területi követeléseink, hanem azzal, hogy ezzel ti is nyertek. Csak kérdés az, és most megfordítom a kérdezés irányát, hogy abba belegondoltak akár a Kuruc.info olvasói, ha visszacsatolnák Erdélyt, akkor nem csak a gyönyörű hegyeinket, fenyveseinket és székelyeinket csatolnák vissza, hanem több millió románt is? Akiknek szintén fővárosa lenne Budapest, szabadon jöhetnének például megnézni a Hősök terét és jönnének a kormányhivatalokba ügyet intézni, és most tegye fel mindenki magában a kérdést, hogy ő felkészült-e arra, hogy nem szól be nekik. Hát remélem, hogy igen. Mert erről is szó van, ha már azt mondjuk, hogy mi voltunk itt az államalkotó nép, a magyar, akkor nőjünk fel a feladathoz. Visszatérve viszont még a publicisztikához, azt lefordítottuk angolra és németre, és elküldtük román, szlovák, szerb és horvát szervezetek felé, és gondold el, hogy mindösszesen nulla válasz érkezett… Pedig jövőbemutató lenne, ha ilyen kérdésekről tudnánk beszélni, és a HVIM sem arra építi a szervezeti identitását, tevékenységét, hogy románokkal foglalkozzon, még akkor is, ha soviniszták. Ha ők sem a magyarokkal foglalkoznának, hanem egy új szemlélet alakulna ki, az üdvös lenne. A közös problémákra is koncentrálhatnánk. Mindannyian egy műállamban élünk, de vannak kézzelfoghatóbbak is, mondjuk a cigánybűnözés, energetikai kérdésekben is jó lenne egy függetlenséget kialakítani, és a Kárpát-medence önellátó lehetne, és akkor nem függenénk se kelettől, se nyugattól. Egy ilyen szemlélettel kellene a kérdéshez viszonyulni.
– Ne kerüljük meg, mert sajnos kimeríthetetlen a téma. Mit gondolsz a koronavírus körüli helyzetről?
– Én is átestem rajta nemrégiben, azt mondom, hála Istennek, nagyon enyhe tünetekkel vészeltem át. Bár a fáradékonyság még mindig megmaradt. De van az ismeretségi körömben, akiknek súlyosabb volt, tágabban véve pedig sajnos olyanok is, akik meghaltak. Én azt az elméletet tartom a legvalószínűbbnek, hogy ez egy laborszökevény vírus. Az USA pénzelte a vuhani intézetet, ahonnan elszabadult, hogy ez most szándékos volt vagy sem, ezt soha nem fogjuk megtudni. De itt is az tapasztalható, hogy a modern ember tabusítja a halált, és nem szeret ezzel szembenézni, és hisztériával szembesülünk, hogy jaj, csak meg ne haljak. Mintha nem is lenne más betegség ezen kívül, és mintha nem halna meg amúgy is mindenki. Nyilván nem mindegy, mikor és hogyan, ezt aláírom. De a hisztéria, hogy tervezett lenne, hogy erről egyeztetések lettek volna, ezt nem tartom valószínűnek. Inkább az lehet az igazság, hogy az általános modern befolyásoltságból fakad, hogy ennyire hisztérikusan kezeli a közvélemény a kérdést. De ez magára a járványra vonatkozik. Az viszont nagyon problémás, hogy ma már mindenki virológus, szakember, ami abból fakad, hogy elolvasott 1-2 cikket, és már szakértőnek gondolja magát. Én egyébként ezt soha nem tettem meg. Mi sem foglaltunk állást a kérdés egészségügyi szegmensében. Ami viszont már problémás, az a társadalmi vetülete, például, hogy a lezárásokat hogyan kezelik, hogyan erőltetik az oltást mindenkinek válogatás nélkül, illetve a „tudományvallás” hiába bukik meg napi szinten, a harmadik oltás sem segít, majd a negyedik, az ötödik, és mint valami csodában bíznak akkor is. De azt látjuk, hogy nem működik, nem ment meg a koronavírusból, ott van például Gibraltár esete, ahol 100%-os az átoltottság, mégis újra lezárnak. Ez viszont megdöbbentő.
– Itt viszont felmerül a kérdés, hogy hol ennek a vége?
– Igen, az örök életet még, hála a Istennek nem sikerült bevezetni. Ez tényleg olyan, mintha a gazdaságot akarnák újjászervezni, és egyes államok tönkretételéről lenne szó. Jó kérdés, hogy hová fog vezetni…
– Van az a pont, amikor a Vármegye azt mondja, akár utcai aktivizmussal is ellen kell állni?
– Persze, természetesen. Ha bevezetnék azt, hogy az oltatlanokkal szemben nagyon súlyos intézkedések lennének, hogy nekik még kijárási tilalom is legyen, ez egy kritikus pont. És amikor nem veszi figyelembe a mélyen tisztelt egészségügy azt, hogy te már átestél a betegségen így természetes védettséged van, és mivel átestél rajta, eldöntheted, hogy oltakozol-e vagy sem. Az már politikai kérdés, hogy hogyan kezelik az oltás nélküli, de a betegségen átesett embereket, amikor lejár a védettségi kártyájuk. Én például minek oltassam be magam, amikor nem is voltak szinte tüneteim? Közben aláírod az oltásnál, hogy a vakcináért senki nem vállalja a felelősséget.
– Magukat liberálisnak tartó megmondóemberek gyakran csodálkoznak rajta, hogyan van az, hogy Európa-szerte radikális jobboldaliak állnak ki a döntés szabadsága mellett. Szerintük ez egy liberális privilégium, és nem fér össze a jobboldal rendpártiságával. Mit gondolsz?
– Na igen, itt a rendpártiság, a tekintély tisztelete kapcsán le kell szögezni, ez a jelenlegi egy nem állam, álállam és ellenállam. Ezt mi már többször ki is mondtuk, hogy mi köpünk a köztársaság törvényeire. Ez nem a mi államunk, a miénk de facto 1945-ben megszűnt, de jure pedig az 1946-ban törölték el a Magyar Királyságot. És azóta sem állította helyre senki. Nyilván a kommunisták sem, 1956-ban volt némi remény, de leverték, és az 1989 óta fennálló rendszerről ki mondja, hogy abban valaki őszintén hisz? Én miért tiszteljem a Fideszt, az ellenzéki összefogást, és egyáltalán, az egész demokráciát? Amikor ez egy Magyarországra erőltetett rendszer. Én azt mondom, hogy az egyén szabadsága fontosabb, mint ezé a műállamé. Ha ez egy legitim állam lenne minden szempontból, és a társadalom legalább annyira tradicionális lenne, mint 1945-ig volt, akkor én is azt mondom, hogy persze, az egyénnek alá kell vetni magát a közösség érdekeinek. De ha megnézzük konkrétan a tartalmát ennek a kérdésnek, akkor nincs közösségi érdek ebben, hanem azt látjuk, hogy az oltottak is ugyanúgy megfertőződnek, meg is halnak. Meg jó kérdés, mi a közösségi érdek? Az, hogy a gazdaság menjen, vagy az, hogy mindenki be legyen oltva, mindenki be legyen zárva? Miközben meg gazdaságilag megy tönkre az egész ország. Miért nem ez a közösségi érdek? Miért nem differenciáljuk? Számos kutatás van már a fertőzés mértékét illetően, hogy kit mennyire visel meg, kit nem. Aki fogékonyabb rá, azt oltsák, aki már átesett rajta, vagy csak úgy dönt, hogy nem oltakozik, az saját felelősségre menjen, ahová akar. Ha valóban működik az oltás, akkor megvédi azt, aki be van oltva. Beszédes amúgy az a helyzet, hogy Európa-szerte mennyire bizalmatlanok az emberek a kormányokkal szemben. Itt nemcsak egyes politikusok, vagy pártok válságáról van szó. Az emberek – akár kimondatlanul is, de – nem hisznek már a fennálló politikai rendszerben. Valami van a levegőben: vagy még sötétebb diktatúra lesz, ami vagy egy kínai kreditrendszer lesz, vagy virtuális rabságot jelentő Metaverzum-projekt, vagy talán visszatérünk a normalitáshoz. Fel kell számolni az anyagra, a túlzott fogyasztásra épülő társadalmat, és foglalkozni kellene az örök érvényű értékeinkkel.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
