Teljesen igaza van Schiffer Andrással abban, hogy 1.) ez az emlékmű marginális kérdés, sokkal fontosabb dolgok is vannak; 2.) a koncepciója hamis. A második pontot viszont érdemes kicsit alaposabban is körbejárni.
A művészet – Arisztotelész kiváló meghatározása szerint – mindig tipizál, a valóságtükröztetést nem úgy végzi mint egy másik tudatforma, a tudomány. Ezért értelmetlen és helytelen tudományos hermeneutikával olvasni bármely emlékművet. Amikor El Cid, vagy Don Pelayo csatába szólította katonáit, nem Ágostont kezdte nekik citálni a „bellum iustum et pium” feltételeiről, meg az önvédelem jogáról, meg az „ölés” és „gyilkolás” különbségéről, és az előbbi megengedhetőségének határairól… Egyszerűen buzdító szózatot intézett vitézeihez, kövessék őt Krisztus keresztjének védelmében. Aki nem így közelít, az politikai manipuláció céljából csúsztat.
Fölvethető a kérdés: Akkor minden műalkotás hazugság? Nem tud teljesülni József Attila vágya, hogy a költő sose lódítson, az igazat mondja, ne csak a valódit? Nem. Ugyanis a tipikus ábrázolás a valóság katarzisra indító értelmezése, nem annak lényegi meghamisítása. Ez az emlékmű pedig lényegileg hamis.
A Fidesz korábbi emlékezetkoncepciója is az volt a Horthy-korról, hogy az 1944. március 19-éig egy független, angolszász mintájú konzervatív demokrácia volt, amit a két totalitárius hatalom legázolt a magyarok akarata ellenére, miközben a lakosság kis része kollaborált. Ez a valóban igaznak tekinthető lengyel modell plagizálása és legrosszabb parafrazálása.
A valóban ilyen irányultságú értelmiség és lakosság elenyésző kisebbséget alkotott. Az emberek többsége közönyös volt a zsidók deportálásával kapcsolatban, ha kifejezetten nem örült. Az angolszász diverzió pedig nagyhatalmi játszmához használta föl a megbízhatatlan magyarokat. Rájátszottak a német megszállásra kiszivárogtatással és a magyar tárgyalók teljesen amatőr metódusával. A németek e kettőnek köszönhetően mindent tudtak. Mi volt az angolok célja? Német erők elvonása nyugatról, a partraszállás érdekében. Az angolok nagyobb ellenállással számoltak, de mi még arra sem voltunk képesek, mint a „szlávok zsidajai” (lengyel gúnynevük szerint), a csehek. A csehek legalább nem heroizálják túl magukat, lásd a „Szigorúan ellenőrzött vonatok” című klasszikust. Közönyösen kollaboráltak, ha megvan a sör s a virsli, meg Rumcájsznak Janka csókja s ölelése…
Hogy történt március 19? A németek stílusosan csinálták… Megvoltak azok a szakik, illetve az a szakmai tapasztalat részben a KuK-ból, hogyan kell a magyarokat intelligensen kormányozni, mit kell nekik megadni, hogy ne hőbörögjenek.
A németek nem katonai közigazgatást, „Militärverwaltung”-ot (mint Szerbiában, Belgiumban, Észak-Franciaországban, a kiugrás utáni Itáliában) hoztak létre március 19 után, hanem ellenőrző hatalmat, Kontrollherrschaft”-ot, olyan uralmat, mint Dániában. A Gestapo itt nagyon enyhe volt a nyugati ellenállást leverő módszereihez képest. Nem volt lakosságtizedelés, falufelégetés… Tudták, hogy a magyaroknál nem jön be Haynau módszere, a németek ezért inkább Bach huszárként viselkedtek. Volt néhány vakmerő Libényi János (Ferenc József merénylője), mint például Bajcsy-Zsilinszky Endre, de ez a korabeli emberek szemében kb. úgy hathatott, mint az LMP performansza Paks ellen… Bosszankodtak vagy kiröhögték.
Az angolok is intették a „Sávos doktorokat” hogy fogják vissza magukat, és csupán a menedékhelyek fenntartására törekedjenek, cserébe a németek nem fogják őket nagyon göngyölítgetni. Ekkor már zajlottak Svájcban a tárgyalások az angol és amerikai titkosszolgálatokkal, hogy a német hálózatok segítsék a háború utáni rendben a szovjetek elleni munkát. Ezért cserébe a németek, ha nem nagyon ugráltak az angolszász vonalhoz tartozó ellenállók (maximum zsidókat vagy lengyeleket bujtattak) – ha valami középvezető mitugrász nem volt ügybuzgó – nem nagyon szálltak rájuk: „csináljátok, de ha lebuktok, nem tudunk mit tenni, mert adni kell a látszatra” hozzáállás volt ez. (A kommunista propaganda később fel is rótta, hogy az angolbarát ellenállás nem segítette a kommunista partizánokat.)
Hogy is mondta egy német tábornok? Föltették neki a kérdést, meddig tart Magyarország megszállása. „24 óra” – felelte… „És ha ellenállnak?” „12 óra…” „???” „Elmaradnak az üdvözlő beszédek.”
Szóval Horthyt elcsalták Kleissheimbe, és ott hebegett, habogott, de Hitler közölte a tényszerű adatokat a Kállay kettősről. Visszatartották a vonatot, s bár a Kormányzó nem írta a német csapatok behívását, a német rádió és a magyar is bemondta, mire hazaértek, már itt voltak a németek… Nem lehetett mondani, hogy „Ácsi! Nem is így volt…” Kevés és gyenge csapatokkal szállták meg Magyarországot. A magyarok többsége kisebbik rossznak tartotta a németeket mint a szovjeteket.
Akkor igaz a baloldal hisztériája, hajtsuk végre a németekéhez hasonló öngenocídiumot, építsünk lassú kivéreztetésre ítélő bűntudatkultuszt és öngyűlöletet? Szó sincs róla… Miért is volt a magyar társadalom szinte egyhangúlag közömbös? A zsidó-keresztény együttélés 1918/19-ben, egy akkor hosszan kiszenvedett írót-költőt (Ady) parafrazálva „végleg eltörött”. Igen, 1918-nak és 1919-nek is voltak zsidó áldozatai… Viszont mindkét mozgalomban felülreprezentáltak voltak a zsidók. A baloldaliság azóta a hazaárulással szinonim, és hatalomra is csak idegen fegyverekkel tudott jutni, és addig tartotta pozícióit, míg a média- és kultúrmonopólium az internet következtében kiesett kezéből. (Ma már nincs a „hivatásos értelmiségnek” tekintélye. A posztmodern társadalomban nincs már sem szakrális, sem szekuláris papság.)
Visszatérve a közömbösségre… Talán ezt kéne felfogni, hogy a Monarchia szekuláris asszimilációja véget ért 1918-ban. A magyarság közömbössége visszavezethető arra, hogy akkor egy szervetlen, hamis messianizmusnak lett fausti eszköze a zsidóság, és ez a zsidóság tragédiája is. Ezt ábrázolja kiválóan az „Agitátorok” c. film: Kulcsmondat a film elejéről: „Arról beszéltünk, hogy az emberek nem egészen úgy gondolkodnak, ahogy képzeltük. Még a munkások közül is vannak. Könnyen ellenünk hangolhatják őket.” Mi Hobo válasza? „Akik ellenünk vannak, azokat elintézzük.”
Szimbolikus eleme ennek, hogy a Dohány utcai zsinagóga mellett felépített Horthy-kori „Hősök temploma”, mely a Monarchia védelmében elesett zsidóknak állított emléket, az 1944/45-ös judeocídium, s egyben a máig beforratlan zsidóság és magyarság közötti sebnek lett mementója. Azóta csak egy negáció, depresszió van. Elege van ebből a józanabb, fiatalabb zsidó generációnak is. 1990 óta vagy alijázott, vagy Nyugatra ment, vagy mint Schiffer, próbál ezen túllépni.
Nem lehet úgy párbeszédet folytatni, hogy a magyarság identitásává a holokausztot akarják tenni… Ahogy nem lehet a zsidóságévá sem ezt a negatív és katarzist nem jelentő emlékezetpolitikát, olvasatot tenni. Az ilyen szoborhisztéria csak fölállítja újra a deszkapalánkot a Dohány utcában… Ráadásul önmagának és önként.
Szász Péter
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
