Talán nem is gondolnánk, milyen tortúrával és nehézségekkel jár élsportolóink számára, hogy minden nap a doppingellenőrök rendelkezésére kell, hogy álljanak. Tüzetesen végigtekintettük, pontosan mi történik egy mintavételkor, s számos olimpikonunk is megosztotta „élményeit”: Verrasztó Evelynt kisgyerekként vetkőztették először, Nagy Viktornak sokszor fürdőnadrágját bokáig letolva kell mintát adnia, Márton Anitával megesett, hogy állva pisiltették, Csipes Tamaráéknak elmaradt egy edzésük Rio előtt a vizsgálat miatt, Imre Géza pedig volt, hogy otthon sörözött egy doppingellenőrrel.
Bizonyára egyikünk számára sem kellemes dolog, ha vizeletmintát kell adni egy vizsgálat miatt, sok férfi már azt is nehezen tűri, ha a mellette lévő piszoárnál ürít valaki. Mondhatni, nagyjából ez a kettő egyszerre zajlik egy doppingellenőrzéskor, de úgy, hogy egy orvosnak kifejezetten figyelnie kell a tevékenységet. – Van, amikor anyaszült meztelenül állsz ott, s még ha kell, akkor sem indul meg. Szerintem ez minden sportolónak legalább egy kicsit kínszenvedés – mondta az egyik, lapunk által megszólaltatott riói olimpikon. Ha jóhiszeműen közelítjük a témát, kijelenthető, hogy egy elenyésző kisebbség miatt kell a többségnek – a nemzetközileg ranglista-helyezések alapján nevesített, illetve a hazai legjobb sportolók körének – kiállnia ezt a tortúrát.
Ami azzal kezdődik, hogy negyed évre előre holléti információt kell szolgáltatni. – Minden napot végiggondolni előre három hónapra, az macera. Én a holnapot sem nagyon tudom, nem hogy azt, mi lesz három hónap múlva – meséli kiváló vívónk, Imre Géza. Elsősorban az edzések és a versenyek helyét és idejét, illetve az ezekre való utazást kell rögzíteni, de ha valakinek éppen egyik sincs, mert például pihen, akkor is minden napra meg kell adnia egy egyórás intervallumot (reggel 6 és este 11 óra között), amikor a doppingellenőrök rendelkezésére tud állni. – Ugyan három hónapra előre kell gondolkodni, ám az utolsó pillanatban is lehet változtatni, ma este 11-kor is átírhatja a holnap reggel 6-ot, csak jusson eszébe, hogy ezt meg kell tenni, ha mondjuk mégsem alszik otthon, és a lakása címét adta meg – magyarázza Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője.
– Nyilván nehézséget jelent, hogy kell vezetni egy hollétit, változhat az ember programja, de azért meg lehet vele a birkózni – állítja a kajakozó Csipes Tamara. A sportolók egy nemzetközi információs rendszeren, az ADAMS-en keresztül tudják rögzíteni a pontos adatokat, amely e-mailes értesítést is küld, amennyiben közeleg az a nap, amikor kicsúszna az illető a három hónapból. De már telefonos applikáció is létezik. – Mindenki ezt a rendszert használja a világon, ám nyilván nem ugyanazok a hozzáférési szintek, tehát én például nem látom a külföldiek hollétijét, csak a magyarokét. Míg a WADA mindenkiét böngészheti, egy sportági szövetség csak a hatálya alá tartozók adatait látja – nyújt betekintést Tiszeker Ágnes.
Rióban így nézett ki a doppingellenőrző állomás Fotó: Michael Kappeler / AFP
A karácsonyfa alól azért nem ugrik elő az ellenőr
– Amikor kitaláljuk a családdal, hogy menjünk el valahova, és két gyerekkel pakolok be, akkor sokszor az utolsó pillanatban jut eszembe, hogy hoppá, nekem még az ADAMS-et módosítanom kell. Persze ez értünk van, csak figyelni kell rá – osztja meg Nagy Viktor, a vízilabda-válogatott kapusa. Ráadásul nincs kivétel, még december 24-re is be kell írni valamit. Bár Tiszeker Ágnes elmondta, azért nem szokásuk a doppingellenőröknek, hogy a karácsonyfa alatt jelennek meg. – De olyan már volt, hogy valaki téli olimpiára készült, és egy hegyi edzőtábor miatt nem volt máskor elérhető, s ha nem is szenteste, de 26-án délelőtt 11-kor keresték fel, hiszen ez volt beírva a hollétijébe. Tehát nincs olyan, hogy valamelyik nap tabu
Rettegés a tiltott összetevőktőlA mák az egyik legnagyobb mumusa a sportolóknak, például egy fiatal vívó is úgy akadt fenn az ellenőrzésen egyszer, hogy előtte mákos tésztát evett a menzán. – Ha nem jó a minősége, s bele van darálva egy kicsi a gubóból, az már gond, mert ópiátokat tartalmaz – magyarázza Imre Géza. Az antidopping.hu-n található tiltólista segít, hogy mit szabad és mit nem (ez sportáganként el is térhet), ennek mentén tudható például, hogy a kobalt miatt a Béres-csepp is kerülendő. „Amikor beteg vagyok, s muszáj valamit bevennem, remegve figyelek arra, hogy ne hibázzak. Bújom az internetet, de mindig megvárom a dokim beleegyezését is, hiszen volt már olyan, hogy egy vízilabdázónak vérnyomáscsökkentő miatt lett pozitív a mintája” – meséli Nagy Viktor.
A doppingellenőrnek nem kell indokolnia, mikor melyik sportolót választja ki, egy versenyen dönthet a helyezés és sorsolás is – egy hosszabb esemény során akár többször is ki lehet jelölni valakit –, ha pedig meglepetés-szerűen „csapnak le”, akkor fényképes, nyilvántartási számmal ellátott megbízólevéllel érkeznek. Az időzítésre is figyelniük kell s a sportolóknak, e tekintetben Imre Géza hozta a legmegdöbbentőbb példát: – Egyszer korábban végeztem az edzésen, s amikor hazaértem, hívott az edzőm, hogy te, gyere már vissza, itt van az antidopping. Uh, mondom, de jó, ám nem volt semmi baj, felpattantam a robogóra, megvolt az ellenőrzés, s amikor a papírokat töltögettük a végén, hívott a feleségem, hogy siessek már haza, mert itt vár a WADA, tehát a nemzetközi szervezet munkatársa. Mondom, ilyen nincs, hazarobogtam, ott is volt a portugál úriember, akinek megmutattam az imént kiállított dokumentumokat, s így már nem kellett újra mintát adnom. Annyira szigorú a rendszer, hogy a két szervezet ellenőrei nem tudnak egymásról.
Imre Géza: „Egyszer korábban végeztem az edzésen, s amikor hazaértem, hívott az edzőm, hogy te, gyere már vissza, itt van az antidopping” Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet
Ha valaki akár csak egyszer nem tölti ki a hollétit, vagy ha nincs ott a megadott helyen, hibapontot kap, amit nem érdemes gyűjtögetni, mert ha 12 hónapon belül összejön három, az már doppingvétségnek minősül. Magyarországon két ilyen eset történt eddig, mindkettő atlétával, egyiküket el is tiltották. Egy fekete pontot Nagy Viktor is begyűjtött: – Egy BL-meccs során egy rossz mozdulat miatt megrepedt egy porc a vállamban, majd másnap reggel kiderült, meg kell műteni, s
már szinte gurítottak be műtőbe, amikor kijöttek az éppen zajló edzésre a csapathoz, hogy engem akarnak.
Mert hát az volt beírva, én is ott vagyok, hiszen nem jutott eszembe, hogy módosítsam a hollétit – meséli a vízilabdázó. Ám megfelelő dokumentációval az ilyen hibák elsimíthatók, nyugodtan lehet védekezi, hallottunk olyan esetet is, amikor valakinek az időjárási körülmények miatt csúszott a gépe, a reptéren pedig internet híján képtelen volt változtatni a megadott adatokon, s fel is mentették utólag.
Igyunk egyet!
A tárgykörben a legmulatságosabb eset Imre Gézával történt: egyszer nem a megjelölt reggeli időpontban, hanem fél nappal korábban kereste fel a lakásán egy külföldi ellenőr, aki érdeklődött, nem lenne-e mégis most kényelmesebb, mert ő este bulizni menne a magyar barátjával. Vívónk pont előtte volt vécén, de megértette a hívatlan vendég szempontjait, hellyel kínálta, s leültek megnézni a tévében éppen zajló focimeccset. – Még egy sört is fel tudok ajánlani, mondtam, mire azt válaszolta, rendben, akkor igyunk egyet. Aztán ez megtette jótékony hatását és elég hamar sikerült elvégezni a vizsgálatot, viszonylag jobb hangulatban, de a szabályok maximális betartásával.
„A gördülékenység érdekében a legtöbben isznak jó néhány decit ilyenkor” pexels.com
Ha valakit egy verseny után jelölnek ki, a mintavételi helyiségbe való megérkezéséig kísérő személyt kap, aki a sportolóval azonos nemű, s akár az öltözőbe is követheti. Így biztosítható, hogy ne lehessen „buherálni”, hiszen a csalók vizelete sokszor nem a testükből származik. A szabály szerint a lehető legrövidebb időn belül kell megjelennie a doppingellenőrző állomáson, ezen csak egy esetleges másik versenyszámban való érdekeltség, eredményhirdetés, netán kitűzött sajtótájékoztató változtathat. A gördülékenység érdekében a legtöbben isznak jó néhány decit ilyenkor – bár túl sokat nem érdemes, mert túl híg vizelet esetén új mintát kell adni –, de például arra is figyelnie kell a sportolónak, hogy ne hagyja otthon a személyijét, hiszen igazolnia is kell magát.
Ám ha nincs verseny vagy edzés, a sportolónak a hollétit annak mentén kell megadnia, ami az ő megítélése szerint az a legalkalmasabb hely és idő a procedúra elvégzésére. – Ezért szoktam javasolni, hogy ne azt az időpontot írja be, amikor angol órán van az iskolában, mert állati kellemetlen, ha oda toppan be a doppingellenőr. Sokaknak van kisgyermeke, s az is nagyon kényelmetlen tud lenni, hogy ha korai időpontot ad meg, s akkor jelenik meg a doppingellenőr, amikor a baba még alszik.
Nem szeretünk családlátogatásra menni, de ha ezt adja meg a sportoló, nincs mit tenni
– magyarázza Tiszeker, aki azt is elárulta, a doppingellenőrök többsége az egészségügyben dolgozik, s ez csak mellékállás számukra. Figyelnek arra is, hogy lehetőleg ne mindig ugyanaz találkozzon ugyanazzal a sportolóval. – De hogy az illető éppen kihez és hova megy, az csak a kiküldetési nyomtatványról derül ki, amelyet az utolsó pillanatban kap kézhez, amikor a koordinátor által kijelölt napon a MACS irodájában felveszi a felszerelését.
Nagy dolog, nagyobb kényelmetlenség
Egyébként miként Tiszeker Ágnestől megtudtuk, adott esetben olyan is ellenőrizhető, aki nem szolgáltat holléti információt. – Például ha egy edzőtáborba megérkeznek a doppingellenőrök, begyűjtik a névsort, s közülük választhatnak olyat is, akinek nincs hollétije. Alsó korhatár hivatalosan nincs, óriási különbségek vannak sportáganként, de az ifjúsági olimpiai korosztály, a 15-16 év elég komoly vízválasztó, s megmondom őszintén nem nagyon szeretünk ennél fiatalabbakhoz elmenni, csak extrém esetben, ha valaki kiugró eredményeket produkál. Természetesen a kiskorúak jogainak tiszteletben tartása rendkívül fontos, a szülő, illetve gondviselő beleegyező engedélyére szükség van, csak nagykorú kíséretében végezhető ilyen esetben a doppingellenőrzés.
És ezzel el is érkeztünk az intimebb részhez. A holléti információk töltögetése ugyanis még a kényelmesebb oldala a dolognak, a lapunknak nyilatkozók is elmondták, ezt meg lehet szokni. Amit már kevésbé, az maga a mintaadás. Merthogy az esetek többségében vizeletet kell produkálni, és a doppingellenőrnek egyértelműen látnia kell annak származási helyét.
Nagy Viktor: „Meztelen vagy, ott áll fél méterre és téged néz. Azért így nagyon nehéz” Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Márpedig van, akinek már akkor is nehezen megy, amikor a mozi vécéjében mellé állnak. Mint például Nagy Viktornak: – Én is azok közé tartozom, akiknek sok időbe telik, hogy mintát adjanak. Az egyik alkalommal, egy-másfél órán keresztül nem ment, s aztán éreztem, hogy miért nem, hogy is mondjam szépen, hát nagyvécéznem kellett. Azért vártam, hátha mégis ki tudok csavarni egy minimális mennyiséget, de nem ment, s egy idő után tényleg annyira rosszul voltam, hogy szóltam a srácnak, nem fogok tudni addig mintát adni, amíg nem végzem el a másik dolgomat. Azt válaszolta, jó, persze, kezdj neki, mire mondom, nem mennél-e ki, de nem tehette, tehát végül úgy zajlott az egész procedúra, hogy ott volt mellettem. Borzasztó kényelmetlen, nyilván neki is, de nekem még inkább. Olyan ciki, hogy egy idegen ember ott áll ebben a szituban… Ez egyszer is sok, de kétszer is előfordult.
A súlylökő Márton Anitának is van egy kellemetlen története: – Az U23-as Európa-bajnokságon, Prágában egy hosszú nap után vittek el, s nagyon sokat kellett várni, szabályosan görcsölt a hólyagom. Ráadásul egy elég lekezelő hölgyet fogtam ki, aki közölte, hogy az egyik kezemet tegyem a falra, a másikkal meg fogjam meg a poharat és állva pisiljek. Erre egy kicsit kiakadtam, mondtam neki, ne haragudjon,
holnap reggelig is itt lehetünk, de én állva akkor sem tudok, nem vagyok férfi…
Leültem a vécére, s közöltem, hogy tőlem a fejét is a lábam közé teheti, s ezt be is írhatja a dokumentációba. Aztán végül sikerült ülve megoldani.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek
A mintavételi helyiségtől függ, hogy milyen távol áll a sportolótól az ellenőr, de Tiszeker szerint olyan légkört kell teremteni, hogy amennyire a szabályok betartása mellett lehet, ne érezze magát kényelmetlen helyzetben. – A doppingellenőr dolga, hogy megítélje, a sportoló testéből származik-e a minta, feleslegesen nem kell senkit levetkőztetni. Vérvételnél ez viszonylag könnyű, vizeletnél néha nehezebb, de ez a feladata. Ám nem érhet hozzá, ez nem orvosi vizsgálat, csak szemmel követi – mondja az antidopping csoport vezetője. A legfiatalabbak esetében mindig megkérdezik, hogy első ellenőrzés-e, s ha ott van a szülő, neki is elmondják, hogy mi miért történik. Akár ő is bent lehet az ellenőrzésnél, s bár nézni nem nézheti, hallgathatja, hogy mi történik.
Verrasztó Evelyn: „Persze az elején furcsa volt, de hozzászoktam” Fotó: Kovács Tamás / MTI
– Ültem pár órát, mire sikerült, ráadásul gyerek voltam, 14-15 éves – emlékszik vissza Verrasztó Evelyn. Egy verseny után esett át a tűzkeresztségen, de azt mondja, tisztában van azzal, hogy ez kötelező, s számára nem jelent különösebb gondot. – Persze az elején furcsa volt, de hozzászoktam – állítja az úszó.
Imre Géza még a kilencvenes évek elején, tizennyolc évesen szembesült először a doppingellenőrzéssel, egy olaszországi junior versenyen: – Engem úgy neveltek, hogy amikor az ember bemegy a vécére, becsukja maga mögött az ajtót. Mondták, hogy itt ez a kis pohárka, töltsem meg.
Fogtam, bementem a vécére, s automatikusan becsuktam az ajtót. Na hát szó szerint berúgták utánam, elkezdtek kiabálni, hogy mit csinálok, pedig akkor még annyira nem is voltak szigorúak a szabályok. Egy életre megtanultam, hogy ezeket az előírásokat keményen be kell tartani.
Mint megtudtuk, kormányrendelet alapján minden sportlétesítménynek készülnie kell arra, hogy bármikor lehet doppingellenőrzés. Például a tatai edzőtáborban van elkülönített mintavételi helyiség, de az újonnan épített stadionokba is eleve betervezik. Lehet, hogy ezeket sokáig nem használják, ám amikor jön a doppingellenőr, szükség van rá. Tiszeker Ágnes elmondása szerint ideális esetben három egymásba nyíló helyiséget kell elképzelni: – Egyrészt egy elkülönített toalettet, amelyet csak a mintavételre lehet használni, s sokszor tükrökkel van felszerelve, hogy elég legyen akár annak segítségével látni, hogy mi történik, s így nem feltétlenül kell a sportolót bámulni. Aztán van egy adminisztratív rész, ahol felveszik az adatokat, megkérdezik, van-e betegsége, illetve milyen gyógyszert szedett, amit a többiek a harmadik helyiségben (váróterem), nem hallhatnak.
A sportoló a mintaadó helyiségben már táska, kabát és pulóver nélkül, valamint – hacsak nem kiskorú – egyedül a vele egynemű doppingellenőrrel tartózkodhat. Nagy Viktor így avat be a legintimebb részletekbe: – Különböznek az orvosok, a legtöbbjük meggyőződik, hogy nincs semmilyen idegen dolog rajtam – ehhez meg kell emelnem magamon, amit meg lehet –, s aztán hátrébb áll, hogy mégis könnyebben menjen. De találkoztam már olyannal is, aki szigorúbban járt el: meggyőződött, majd ottmaradt. Ez nagyjából fél métert jelent. Van olyan, hogy ha meccs után ellenőriznek, a fürdőnadrágot bokáig le kell tolnom, s a köpenyt is le kell vennem, tehát tulajdonképpen semmi nincs rajtam. Meztelen vagy, ott áll fél méterre és téged néz. Azért így nagyon nehéz.
Ha ruhában vagyok, akkor sem szeretem, ha ilyen közel állnak hozzám.
Tréningeken tárgyalják a nehéz eseteket
Az előírás szerinti 90 milliliter vizelet produkálására nincs időkorlát, lehet inni közben, s a doppingellenőr köteles várni addig, amíg nem sikerül. A helyszínre még becsomagolva érkező gyűjtőpoharat a sportoló csak egy kézzel érintheti, a másik kezét pedig el kell tartania a testétől. Nagy Viktornál így néz ki a szokásos „póz”: – Az egyik kezemmel nekitámaszkodom a falnak, a másikkal a poharat fogom, s akkor nyilván nem tudok megnyomni semmi mást, ami esetleg ott be van építve. Legalábbis azt mondták nekünk, volt, akik így próbáltak csalni, bár én ezt el sem tudom képzelni, milyen lehet.
A világbajnok vízilabdakapus elmondta azt is, hogy megesett, Magyar Kupa-döntőt játszottak Egerben, este tízkor lett vége a meccsnek, ami után öt embert elvittek. – Rajtuk kívül az egész csapat ült a buszon, s arra várt, hogy mindannyian befejezzék a mintaadást. Végül hajnali kettőre értünk haza. Lehetne ezt jobban csinálni, persze a MACS is azon van, hogy a lehető leggördülékenyebben működjön.
Állatira hihetetlen, hogy kié a kilencedikA negyven hazai foglakoztatású doppingellenőr 2016-ban a magyar állam megrendelésére 1500 mintát vett le, de ha mellé tesszük a nemzetközi sportszövetségek és a WADA felkérésére végzett vizsgálatokat, akkor a szám 3300 fölé kúszik. Az 1500-nak a 71 százaléka vizeletalapú volt, a többi vérvétel, s 1179 mintát vettek le versenyen kívül. Csak az 5 százalékukban volt érintett kiskorú, s megesett, hogy Ausztriába is kiutaztak egy ott edzőtáborozó csapathoz. A december 31-ig regisztrált hazai pozitív esetek száma kilenc, s most kapaszkodjanak meg: közülük csupán nyolcan sportolók, egy ló is megbukott. (A lovassportágak tisztasága miatt azokat is ellenőrizni kell, a patásoktól vizelet és vérmintát is vesznek, bár előbbi olykor nehézkesebben nagy egyáltalán nem jön össze, hiszen mégiscsak nehezebb rávenni őket a pisilésre.)
A Rióban bronzérmet szerzett Márton Anita közel húsz doppingvizsgálatom volt tavaly. – Elég kiemelt figyelmet kaptam, bár úgy tudom, Hosszú Katinka mellett még én is elbújhatok, igaz, megesett, hogy szerdán és csütörtökön is vettek mintát, előbb a magyarok, aztán a nemzetköziek. Elég rossz érzés, hogy valaki árgus szemekkel figyeli minden mozdulatomat, de az évek folyamán megszoktam, hogy az élsporthoz hozzátartozik, s a doppingellenőrök is normálisan kezelik a dolgot, tudják, hogy nekünk is kellemetlen, hiszen normál esetben ez az ember magánügye kellene legyen.
Márton Anita: „Elég rossz érzés, hogy valaki árgus szemekkel figyeli minden mozdulatomat” Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Csipes Tamara szerint magával a doppingellenőrzéssel semmi probléma nincs, ám azzal van, amikor nyolc sportolóra két ember jut, és emiatt kimarad egy edzés. – Számomra ez elfogadhatatlan.
Összeegyeztethetetlen, hogy az edzésünket megzavarják.
Ahelyett, hogy egymást segítenénk, úgy érzem, ők nem segítenek – véli a Rióban olimpiai bajnok kajaknégyes tagja. Nagy Viktor valamivel békésebben fogalmazva, de hasonló esetet említve mondta: – Aki élsportoló, annak el kell fogadnia ezt, meg kell tanulnia együtt élni vele, nem is tartom rossz dolognak, csak volt olyan, amikor egy délelőtti edzésre jöttek le, s azt mondták, hogy az egész csapatot elviszik. Na most, ez úgy néz ki, hogy 15-16 ember sorban áll, s várja, hogy sikerüljön. Két helyiségben tudtunk csak mintát adni, én voltam hátulról a harmadik, ami azt jelentette, hogy jó hat órát vártam. Aki az utolsó volt, talán épp még el tudott menni ebédelni, s már jöhetett is vissza a délutáni edzésre.
Csipes Tamara: „Számomra ez elfogadhatatlan” Fotó: Kovács Tamás / MTI
Tiszeker Ágnes sem tagadja, vannak nehezebb esetek, akik számára mindig rossz az időzítés. – Sokszor halljuk, hogy a miért pont most, holnap utazom, satöbbi, mások viszont hihetetlenül fegyelmezettek. Nem azt mondom, hogy mosolyognak, mert ki tenné ezt, amikor reggel hétkor becsöngetnek hozzá, s azt mondják, jön a doppingellenőrzés, de tudomásul veszik és teszik a dolgokat – állítja. Talán nem is gondolnánk, de szoktak tréningeket is tartani, amelyek során minden doppingellenőr elmeséli az élményeit. – Ki szokott derülni,
ki nehezebb eset, kinél kell arra készülni, hogy morgás, nyafogás, várakoztatás lesz,
de nincs ezzel semmi baj, elviseljük, ez a dolga a doppingellenőrnek.
A MACS vezetője szerint pszichológiai vetülete is van az egésznek: – A versenyek során izgalmi állapot van, a váróhelyiségben sokszor egymás mellett ül a győztes és a vesztes is. Erre azért oda kell figyelni, ugyanakkor itt még jobban átjön a sport szépsége és nagysága, mivel általában nagyon kiegyensúlyozottan szoktak a vetélytársak beszélgetni, sokszor nem is látszik, hogy ellenfelek. Sokszor kielemzik a történteket, nincs feszültség vagy ellenségeskedés, érzelmi helyzet viszont van. Valaki örül, s már menne ünnepelni, s ezért türelmetlen, más sír, hogy elvesztett valamit, s úgy érzi, az imént dőlt romba évek munkája. Tehát szükség van egy kis pszichológiára, meg kell nyugtatni a sportolókat, barátságos légkört igyekszünk teremteni, s ez is a szépsége a dolognak.
Persze a legszebb az lenne, ha ez az egész téma egyáltalán nem is létezne.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
