Ember legyen a talpán, aki manapság képes nyomon követni egyes ellenzéki szereplők ideológiai bakugrásait. Meglepő manővereket nem csak ellenzéki politikusaink, hanem az őket körülvevő szellemi holdudvar egyes tagjai is képesek produkálni. Verebes István, a Heti Hetes egykori oszlopos tagja minap a Jobbik mellett kampányolt a Hír televízióban. A politikai abszurditás most ér el három évtizedes csúcsára. A választás napjához közeledve egyre világosabban látszik, hogy az ellenzéknek már tényleg minden mindegy. Minden relatív és semmi sem számít, csak meglegyen az áhított hatalom.
A Szabadfogás című műsor kiegyensúlyozottságában és erőltetett humorában lassan tényleg méltó utódjává válik a Heti Hetesnek. Ez a szomorú reinkarnáció pedig a szebb napokat is látott Hír TV-n jött létre. A műsor kezdetén még volt pár halovány kísérlet arra, hogy legyen egyfajta kiegyensúlyozott véleményütköztetés, a kormány és az ellenzék szimpatizánsai között, – ilyen volt például Kóczián Péter egyszeri szerepeltetése – de ezzel gyorsan fel is hagytak. A kiegyensúlyozottság és a sokszínűség gyakorlatilag abban merül ki, hogy hatan hatféleképpen szidják a kormányt. Manapság pedig már olyan fékezhetetlen agyvelejű ikonok mondják el nekünk a legfontosabb tudnivalókat a politika világáról, mint Dopeman. Jövő évadban már bizonyosan Győzike vagy Fekete Pákó fogja képezni a nemzeti oldal kritikusainak szellemi gerincét.
Verebes István és Dopeman a Szabadfogás című műsorban / Fotó: Hír TV
A Jobbik szerecsenmosdatása mellett volt még egy érdekes momentuma a legutóbbi Szabadfogásnak. Miközben az aktorok épp a taktikai szavazás lehetséges esélyeit latolgatták, elhangzott Karafiáth Orsolya megvilágító erejű mondata.:
“Én leadom tényleg, az ördögre is, a pokolfajzatra is, csak hogy leváltsuk a mostani rendszert.”
Ebben a mondatban benne van az ellenzék teljes tragédiája. Mindaz a reményvesztett és kétségbeesett tombolás, amivel éppen most rúgják fel és égetik porrá saját korábbi világnézetük alapjait. Nincsenek elvek, se világnézet. Sőt, állítás sincs, mert annak az ellentettje mellett két nap múlva ugyanazzal a megjátszott lelkesedéssel fognak majd érvelni. Verebes pár éve még delejes tekintettel szidta és kárhoztatta a Jobbikot, mint vállalhatatlan politikai formációt. Ma pedig ugyanezen párt mellett tesz hitet és kampányol. Ezek után biztosra vehető, hogy pár év múlva ugyanezek a karakterek szemrebbenés nélkül fognak a Fidesz mellett kampányolni, ha akkor majd épp úgy szolgál az érdek. Minden mindegy. A posztmodern végképp és visszavonhatatlanul elnyelte a magyar ellenzéket.
Jellemző, hogy a Szabadfogás állandó gyöngyszeme és erkölcsi fokmérője nem más, mint az a Csintalan Sándor, aki tényleg már csak akasztott ember nem volt, és aki a politikai köpönyegforgatásnak olyan dimenzióit nyitotta meg magyar nyilvánosság előtt, amit korábban még elképzelni sem mertünk volna. Bár őszintén szólva, nem is voltunk rá kíváncsiak. Mindenesetre az már szinte sorsszerű, hogy a minden korábbi politikai szövetségesének hátat fordító Vona Gábor szellemi holdudvarában, egy őt támogató televízió egyik emblematikus figurája pont Csintalan Sándor.
Összességében jó dolog, hogy lehull a lepel ezekről karakterekről. Ezek után bárki, aki nem elvakult focidrukkerként tekint a politikára, hanem igénye van annak tárgyilagos megértésére, csak egy pillanatra gondoljon bele abba, hogy olyan emberek, akik úgy váltogatják a világnézetüket, mint más fehérneműjét, hogyan tudnának sikeresen vezetni egy országot. Ha a történelem valamire megtanított minket az az, hogy a világpolitika színpadán, megannyi nemzetközi nyomásgyakorlás és támadás közepette csak azok a kormányok képesek hosszútávon sikeresek maradni, melyek stabil és megingathatatlan világnézettel rendelkeznek. A „Merjünk kicsik lenni” politikája és a gátlástalan, opportunista szolgalelkűség mint alternatíva már leszerepelt. Bárki, aki vezetni szeretné ezt az országot, annak Magyarország kell hogy legyen az első. Ezt a mércét nekünk kell megteremteni, fenntartani és kérlelhetetlenül számon kérni – pedig mindannyiunk közös felelőssége volna!
A szerző politológus
Mezőhegyi Gyula
The post Mezőhegyi Gyula: Gatyacsere a szomorú Heti Hetesben appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
