Mezőgazdaság a sivatagban: így termesztenek Jordániában (Képek, videó)

Mezőgazdaság a sivatagban: így termesztenek Jordániában (Képek, videó)

A Sahara Forest Project még tesztüzemben van, de ha beválik, a technológiát átültetik az ország más területeire is. Ezáltal Jordánia függetlenné válhat az élelmiszerimporttól, amely most 98 százalékát teszi ki az élelmiszerellátásának.

Napenergia-felhasználás, tengervíz-sótalanítás, szélenergia-hasznosítás: ezeket egyesítik a mezőgazdasági termesztéshez Jordániában, a 2017 szeptemberében indult Sahara Forest Projectben. A tesztüzem az izraeli-jordániai határ közelében épült fel: a sivatag közepén, 15 kilométerre a Vörös-tenger partjától, négy focipályányi területen termesztenek zöldségeket és gyümölcsöket.

Az öntözést napenergiával sótalanított tengervízzel oldják meg, amit kétnaponta vízszállító teherautók hoznak a helyszínre – egyelőre ugyanis még kiépítésre vár egy olyan vezetékrendszer, amely közvetlenül szállítaná az üvegházakba a vizet. A sós víz az üvegházak hűtését is biztosítja, mielőtt a sótalanító rendszerbe, majd onnan az öntözőberendezésekbe kerülne.

Hírdetés

.

A projekt 200 hektáros területtel gazdálkodhat, ebből azonban csak kis részt használnak most. Amennyiben sikeresek lesznek és a vízellátást is meg tudják oldani, fokozatosan bővítik majd az üvegházakat. Jelenleg a tesztelés zajlik, többfajta technológiát kell összehangolniuk a kutatóknak és mezőgazdasági szakembereknek, hogy kitapasztalják, melyek a legoptimálisabb körülmények a növnytermesztéshez a sivatag közepén.

Jordánia a második vízben legszegényebb ország a világon, területének háromnegyede sivatag. A mezőgazdasági termelés a vízforrások felét viszi el, viszont az ország GDP-jének csupán 3 százalékát adja. 98 százalékban külföldi élelmiszerek behozatalára szorulnak, így égető szükség van az alternatív megoldásokra. Napsugárban nincs hiány: évi 330 a napsütéses napok száma, ami elegendő energiát ad Jordániának, hogy a megújuló energiaforrásra alapozza mezőgazdaságát.

Forrás: globoport, BBC


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »