Van egy szakma, amelyről ritkán beszélünk, pedig csendben átmenti a jövő nemzedékeinek azt, amit a múlt ránk hagyott. Ez pedig a restaurálás, ami egyszerre kíván művészi érzéket, tudományos precizitást és végtelen türelmet. Egyfajta szolgálat ez: szolgálat a történelem, a művészet, a közösség és végső soron az emberiség felé. A restaurátor keze nyomán új életet kapnak a megkopott szobrok, az idő rágta oltárok, a történelem sebhelyeit hordozó képek, épületek. A zselízi Mézes Árpáddal beszélgettünk, aki immár évtizedek óta él a faszobrász- és kőszobrász-restaurátori hivatásnak.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
