Nem vagyok meseszakértő, sem pszichológus, de információim szerint erre is megvan a magyarázat. Mármint hogy miért hasznosak a gyermekeknek az ilyenfajta mesék. Engem elég keményen ,,megviselt” a Piroska és a farkas, a szüleimtől tudom, nem emlékszem. Mondták, hogy mindig lemásztam a kiságyamról, azt hitték az ággyal van baj, hát kicserélték. Amikor vitték ki az ágyat a házból, annyit azért megjegyeztem: elmegy a ,,bajkasz”. Akkori beszédképességem szerint ez a farkast jelentette. Szüleim megvilágosodtak, az új ágyam mellett többet nem szórakoztattak a Piroska és a farkassal, többet nem is másztam le sehová, békés éjszakáim voltak.
Visszatérve a medvés mesékre, már nem kell különlegesebb túlzásokkal élve fantáziánkra hagyatkozni, hogy jó kis macis történeteket fabrikáljunk, mint hajdanán. Az élet maga írja ezeket. Mi eddig szépen megúsztuk, bár párszor ott lebegett a levegőben a nagy találkozás. Például sok évvel ezelőtt a marosvásárhelyi Somostetőn. Na, nem az állatkertben, dehogy, hanem a játszótér mellett. A barátnőmmel üldögélünk a padon, a kisebbik lányom bandázik, harcol a hintáért, és gyanútlanul áll sorban a csúszdánál. Mi csacsogunk. Háromnegyed kilenckor beülünk az autóba, barátnőt letesszük a kapujában, a gyermek az autóban hazáig zsummog, hogy miért nem maradtunk még? Másnap megtudom, hogy kilenckor vonult el a medve a padok mögött… Valamit megéreztem, vagy csak szerencsénk volt. Mert azért enyhe pánik tört ki akkor este. Aztán a kilences maci rendszeresen arra sétált, mígnem elszállították a hegyek közé. Amikor már neki hűlt helye lett, mi is visszajártunk.
A filmekben ilyenkor írnák azt, hogy Sepsiszentgyörgyön, tíz év múlva… Ugyanaz a gyermek, aki valamikor a maci árnyékában hintázott, elég gyakran jár már haza sötétedéskor. És mit ad Isten, két barátja is lakik a Stadion körül. Ott szintén feltűnt minap, az esti órákban egy városba betévedt brumi. Hívom a gyermeket, hogy ugye, nem jár ő is pont arra? Nem. Már megnyugodnék, amikor megint jön a vészjelzés. A maci már az apám utcájába ért. Hívom az apámat, hogy nehogy most jusson eszébe valakinek levinni a szemetet! De már az egész utca hangos, medve koma lehajtva Szemerja felé. Az apám erkélye alatt vezetett az útja a lenti kertek alá… Elég gyakran járok, járunk arrafelé. Az idős apám is szokott esti órákban hazatérni, és nehezére esne megfutamodni. Mondjuk, ilyenkor a futás sem sokat segít. Értem én, hogy mi toltunk ki a természettel, sajnálom is szegény macikat, mert nem a városban a helyük. De azért ez az egész már mégsem vagány, és mesének is sok. Ja, a kauflandos maciról meg is feledkeztem… Nemrég este egy barátnőm vitt haza autóval, amikor megint jött a vészjelzés. Már készültem kiszállni, de azért a lábamat visszahúztam, amíg nem voltam biztos benne, hogy most pont nem az én utcámban kóvályog valamelyik Mici mackó. Azt mondta valaki, hogy össze kéne gyűjteni a székelyföldi medvéket, levinni Bukarestbe, és elengedni őket a Parlament előtt. Na, jó kis móka lenne, és erről is lehetne írni egy mesét. Itt a vége, fuss el véle! Vagy előle…
Borítókép: Pixabay.com
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
