Vállalom, hogy megint szubjektív buborékomból írok kifelé. Nem is állítom, hogy ez egy általános trend lenne, de van ilyen is – erről meggyőződtem, miközben régi és új barátokkal beszélgettünk mintegy mellékesen a témáról. Kell – e nekünk nő? – volt a téma. Arra jutottunk bizony, hogy: nem.
Mit adhat nekünk egy nő? – Valamennyien 40. életévünket elhagyott férfiak vagyunk, sőt, van, aki már a 60 – at is elkerülte. – A pénzünket onnantól már nem csak arra költhetjük, amire eredetileg akartuk. Jó esetben közös célok jelennek meg a saját célok mellé – rosszabb esetben lyukat beszélnek a hasunkba, és pápá régi, szép, szabad élet.
Shit tesztek, értelmetlen érzelmi próbatételek kiállása, hogy még mindig azok a rendíthetetlen nyugalmú és szerető, sőt hősszerelmes férfiak vagyunk-e, akik le akartuk hozni a csillagokat is… hát, vagy húsz éves kölyökként, de ma már, aligha.
Ha nő van, akkor nyugi nincs, mert mindig kell valami – séta, mozi, színház, takarítás, sövény nyírás – amíg nem nő be az ablakon, kit zavar? – értelmetlen kérdések megválaszolása. Lehet sorolni.
Egyedül, vagy idős édesanyjával meg az ember jól el van abban a közegben, amit kialakított magának. Kinek patika rend – 60 -as barátom ilyen, ki meg egy lakályosnak érzett szemétdombon – ez vagyok én.
Szex? Ugyan, a nyílt videómban is megbeszéltük Somorjai Martinával hogy egy kellemes jobb kéz fixációm van a maszturbálástól, és annál kényelmesebb szex nincsen. Pornóra, változatos partnerekkel – igaz virtuálisan, de totál kiszolgálva. Ott a csajok tényleg úgy és azt csinálják, ami bevadítja az embert. Mértéktartás egyedül ami jogos kérdés, mert a függés gyorsan megvan, de ha nincs élő partner, akinél bírni kéne az ő orgazmusáig, akkor még egy enyhe függés is elmegy.
60 – as barátom kellemesen indítja a reggeleit, állandó vendég a Pornhub-on, ahol az ingyenes videók is jóllakatják.
Őszinte leszek: barátként ezer nőt is el tudok képzelni, a társadalmi párbeszédre abszolút nyitott vagyok, milyen szerepeket vállaljanak, hogyan legyenek nők a férfi mellett, hogy ne égjenek ki, hogyan tartsák maguk mellett szexuálisan is a férfit, mit kezdjenek a nyugatról beáramló férfigyűlölettel és a közel-keleti nőelnyomással, stb.
De a magánéletben könnyebb nélkülük. Ezer lelki probléma súlya nem kell, hogy a vállamat nyomja, barátként tökre jókat elbeszélgetünk, szeretem őket, mert szeretetre méltóak, sőt tisztelem is őket, mert azt is van miért. De most élek a hobbijaimnak, szabad vagyok és elégedett.
Fáj az egyedüllét néha, de voltam házas, tudom, hogy erre a párkapcsolat sem feltétlen gyógyír, mert mindig kettőn áll a vásár.
Mit adhat az életemhez egy nő? Magánéletben pluszt már nemigen, de társadalmilag sokat. Beszélgessünk a válás utáni gyerekelehelyezésről, a fiatal férfiakról, az ő párkapcsolati gondjaikról, a pornóról, ami megnehezíti az egészséges házaséletet, a házasság 2.0-ról, ami már egyre kevésbé vonzó a férfiaknak, arról, hogy az apaság legyen társadalmilag éppen úgy elismerve – politikailag is, pl. – mint az anyaság, hogy ne pénzkeresőgépet lássanak elsősorban a férfiakban – ők maguk se, ha lehet -, hogy férfigyűlöletnek ne legyen helye jobban a nő gyűlöletnél a művészetekben és a reklámiparban, hogy szélsőséges feministák ne befolyásolják a válóperes bíróságokat, hogy az Isztambuli Egyezményt úgy mondjuk fel, ahogy van – sorolhatnám. Erre mind nyitott vagyok.
Hajrá, hölgyek.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
