„Egészségesen élek én. A pálinka egyáltalán nem egészségtelen. Ha megiszol napi két litert, az nem szerencsés, én viszont csak módjával. Reggel is megittam egy kis kupicával, meg most is, de ezek tényleg kicsike kupicák. Szerencsém van egyébként. Nem nekem kell egészségesen élnem, az Úristen tart meg egészségben. Minden öregnek van persze panasza, itt fáj, ott fáj… Foci után, ha meghúzom magam, nem tudok lépni.
(…)
Nem lennénk meglepve, ha márciusban megkapná a Kossuth-díjat ön is. A nemzet csótánya átvenné?
Nem hiszem, hogy a közelében lennék. A házam nem szomszédos egyetlen kormánytagéval sem, úgyhogy senki nem hajolt át a kerítésen azzal: „te, Feró, felterjesztelek, megkapod”. De teljesen őszintén: lelkileg egyáltalán nem érdekel a Kossuth-díj. Egy jó van benne: adnak hozzá egy zsák pénzt. Azt mindig érdemes átvenni. Szellemi értelemben viszont sokat vesztett az értékéből az elmúlt évtizedben. Nincs amúgy hiányérzetem: már a hetvenes-nyolcvanas években is a szellemi elithez tartoztam, a marginális értelmiség tagja voltam, amit persze tagadtam megállás nélkül. Ehhez épp időben jött a kitaláció, hogy én vagyok a nemzet csótánya, így egyszerű punknak tudtam látszani. Valójában csak próbálom élni az életemet és összhangban lenni az Istennel.
(…)
„Református vagyok, de katolikus templomba járok. Ott találom a helyemet. Habár amióta a pápa láthatóan nálam jóval súlyosabban bepálinkázott és megállás nélkül hülyeségeket beszél, azóta… A minap is hallgattam, arról beszélt a téma kapcsán, hogy bűnösök vagyunk. Mind. Még ő, a pápa is. Gondoltam, nagyon helyes, Ferenc, de lehetőleg a magad nevében beszélj. Te lehet, hogy bűnös vagy. Én, Nagy Feró, nem. Én próbálok úgy élni, hogy az az embereknek jó legyen és a világot túlzottan ne bántsam meg. De azért elmegyek templomba, ha kell. Akkor is, ha nem mindig egyszerű.
(…)
Európa legjobb helye vagyunk. Menjen be bárki a Belvárosba és nézzen körül. Nem slampos az, ráadásul még biztonságos is. Próbáljon meg a németeknél kimenni az utcára! Aztán örüljön, ha nem kúrják meg nyílt színen. Vagy Brüsszel… Tavalyelőtt voltam kint. Ott laktunk, ahol a terroristák akkor még csak készülődtek, amiről még sejtelmem sem volt persze. Három megállóra voltunk a központtól. Mellettünk iszlám imaház. A keresztény templom műemlék, régen használaton kívül. A téren minden kocsmaszerű intézmény előtt pasik. Csak pasik. Méregettek is engem és a feleségemet, ahogy kézen fogva mentünk ott. Elég ferde szemmel néztek. Nem volt jó. Inkább vissza is mentünk a szállodába. Pedig akkor nem is sejthettük, milyen veszélyben vagyunk. Főleg a feleségem.
(…)
A „Nem kell” milyen jól szól már úgy, hogy „Merkel, hányszor mondjam, nem kell.”! Hát nem? Vagy: „Merkel olyan isten, aki nem tud magyarul”. Jó, ez félig vicc, de amikor múlt nyáron a Keletinél jártam, az azért sok volt. Egyáltalán, felülhetek egy vonatra, vagy ez a hely már a migránsoké? Ilyen érzésem volt. Buda várát hogy is foglalták el? Így. Olyan szép ez a vár, de megnéznénk. Amikor aztán elegen bent voltak, kivették a kardot és hopp! Már az övék is volt.
(…)
Megnéztem azt az interjút Ákossal, átértem az ominózus részen és csak vártam, mikor csap oda, hol mondja a durvát. Aztán a végére értem és kiderült, hogy ja, az volt az ott. Ahol nem is mondott semmit. De már jött is az üvöltés, hogy „Az én pinámmal ne rendelkezzen!”. Én meg csak néztem, hogy hát arról szó se volt. Elmondta a véleményét. Ennyi. A cégnek meg ez nem tetszett? Megvonta a pénzt? Szerintem az is oké. Ő pénzük, ő dolguk.
(…)
A rajongása megvan Orbán irányába is?
Én, kérem, független értelmiségi vagyok. Hehe.
Öööööö…
Maradjunk annyiban, hogy migránskérdésben hibátlanul helytállt, igaza volt és cselekedett is – szóval elégedett vagyok vele, igen. Hasonlóan az ország többségéhez.
(…)
Arra meg, hogy az X-Faktor mentora voltam, kifejezetten büszke is vagyok. A valódi rehabilitációt egyébként tényleg az adta meg nekem. Pedig először nem is akartam elvállalni. Azt hittem, valami gagyi. Aztán meggyőztek a készítők. Lement két év az adásból, akkor vettem észre, hogy valami megváltozott. Voltam már rohadt nagy sztár korábban is, de ez meghatványozódott. Megy az utcán az óvodás csapat, a középsősök meg rám kiabálnak, hogy „Feró mentor bácsi!”.
(…)
Az a fajta rakendroll, amit mi elkezdtünk, haldoklik. Persze „a sínek mellett akad munka néhanap”, hogy a nagyszerű Hobót idézzem; csak a helyzet az, hogy a síneket rég felszedték, a talpfákat meg eltüzelték. Blues például már szinte nincs is az egyetlen hiteles Deák Bill Gyuszin kívül, pedig a műfaj mégis csak alapja volt az egésznek.
Forrás: a Mandiner interjúja Nagy Feróval
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
