Ostoba 1956-os cikk a Mércében:
A cikk szerint 1956 egy kommunista forradalom volt. A forradalom célja állítólag a „sztálinizmus” eltávolítása volt, helyére „igazi kommunizmus” állítása.
Az ürügy persze Orbán Balázs, de a cikkíró főleg a ballib megszólalókat kritizálja, mert ők – szerinte a történelmet meghamisítva – nyugatos, polgári-liberális felkelésként értelmezik 1956-ot.
Egyébként a ballib szellemi táborban tényleg sokáig egyszerre volt meg a két narratíva, ennek oka, hogy a tábor két alkotórésze mást-mást mondott, s ezeket kellett összehangolni:
- a későkádári ellenzék ballibbé lett része, az SZDSZ és a korai Fidesz, természetesen mindig ezt a nyugatos, polgári-liberális elemet hangsúlyozta, ezt kiegészítve a szovjetellenes nemzeti felszabadító harccal,
- a reformkommunista gyökerekből táplálkozó MSZP nyilván nem mondhatta ugyanezt, így ők tényleg ezt a „baloldali forradalom”, „nem antikommunista, hanem antisztálinista”,”emberarcú szocialista” vonalat igyekezték képviselni.
Tulajdonképpen az egész akkor változott meg, amikor a Fidesz nyitott keletre, 2009-től. Innentől kellemetlen lett minden „szovjetpártinak” tűnő narratíva, azaz immár a baloldal se beszél azóta „baloldali forradalomról”, hanem a fő narratíva, hogy „a nyugathoz akartak tartozni”, meg egyre keményebben megy az oroszellenesség, az akkori szovjet agressziót a mai Oroszország bűnének tekintve.
A hivatkozás a cikkben a munkástanácsok egyes dokumentumai, melyek tényleg antikapitalisták voltak, lásd „gyárat vissza nem adunk”.
Azonban ez egy hatalmas logikai bakugrás. Nemigen van arra bizonyíték, hogy ennél több antikapitalizmus is lett volna. Egy dolog az államosított nagytőke visszaprivatizálásának ellenzése, más dolog a marxista társadalom akarása. Különösen a föld esetében: a nagybirtokok felosztásának követelése régi igény volt, ennek támogatása semmiképpen se marxizmus tehát.
S van persze még 2 fontos szempont.
Az egyik: a munkástanácsok nem fejezték ki 1956 üzenetét, ők csak az egyik szereplő voltak.
A másik: abszolút nem zárható ki a taktikai momentum. Akadtak 1956-ban is olyanok, akik belátták, nincs esély a teljes függetlenségre a nemzetközi politika miatt, így valami köztes állapotot tűztek ki: a finn modellt, de legalább a jugoszlávot.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
