A stuttgarti prémiummárka szabadidő-autóinak kínálata elképesztően gazdag: az elektromos változatokat és a G offroadot is beleszámítva 14 modellcsaládból áll. Ezen a listán alulról a második helyet foglalja el a GLB, amely nemrég esett át az első frissítésen. Jelenleg 5 benzin- és 3 dízelmotorral, front- vagy összkerékhajtással kapható a hazai piacon; mi ezek közül a legerősebb dízel és az összkerékhajtás kombinációját kaptuk meg tesztelésre, az attraktív AMG Line Premium sportcsomaggal kiegészítve.
Alaktan
Mit mondjunk: ezt a járgányt erős túlzás lenne attraktívnak nevezni. Még a ráncfelvarrás után is. Viszont annak mutatja magát, ami valójában: egy divattrendektől mentes, konzervatív fazonú szabadidő-autónak. Bakancsos formájú karosszéria, buszos oldalüvegezés, egyszerűen megrajzolt C-oszlop, csaknem függőleges, „batáros” hátsó fal.
A frissítés hozadékai – új elülső lökhárító, maszk és fényszórók, vagy a hátsó lámpák párhuzamos LED sávjai – ugyan javítottak valamelyest az összképen, de a bumfordi alapforma változatlan maradt.
Nagyjából ennyit mondhatunk a külsőről, minden további elemzés csak erőltetett szószaporítás lenne.
A beltérről
…és főleg a szereltségről viszont annál több a mondanivaló. Kezdjük az elképesztően dekoratív digitális műszerfallal, amely megszámlálhatatlan megjelenítési lehetőséget kínál, az egyes menetmódok külön ábrázolásától kezdve a navigációs térképen keresztül egészen a tereprezsim-mutatókig.
Mindezt olyan pazar grafikával, amely még a prémiummárkák között is párját ritkítja. Ugyanez érvényes a központi képernyőre is, de ennek kezelésében egyértelmű visszalépésként kellett elkönyvelnünk a korábbi középkonzolos pult száműzését. Igaz, a menüben való kotorászást részben kiválthatja a hangvezérlés.
A vezetéstámogató rendszereket nincs értelme taglalni, pláne ebben a 8820 eurós AMG-Line szereltségben, ahol például a tempomat reagál a sebességkorlátozó táblákra. De ugyanennek a csomagnak a része a panorámatető, az automata parkolósegéd, a sportos motorhang, a versenyautós (de kézi beállítású!) elülső ülések és még hosszan sorolhatnám.
A helykínálat pedig hátul is abszolút korrekt, 4:2:4 arányban osztott ülésekkel, kihajtható, pohártartós középső kartámlával, impozáns fej- és lábtérrel. Ami pedig a koffert illeti, 570 literes alapmérete kiváló érték, bővítésekor pedig a padló magasabb pozíciójával szüntethető meg a fenékküszöb.
További variációs lehetőséget kínálnak az előre-hátra mozgatható hátsó ülések, amelyek szintén az opciós listáról kerültek az autóba. S ha már a feláras holmiknál tartunk: összértékük a tesztautóban 17 010 euró volt, ami egy Škoda Fabia átlagárának felel meg…
Az országúton
A Mercedes egyelőre nem fél a dízelmotoroktól. Ennél a modellnél is hármat kínál, azonos, 1953 köbcentis hengerűrtartalommal (180d: 116 LE, 200d: 150 LE, 220d: 190 LE). Tesztautónké, mint már említettük, a legerősebb volt, nyolcfokozatú automata váltóval és 4matic összkerékhajtással kombinálva.
A nagyobb GLC azonos hajtásláncával ellentétben itt viszont hiányzik a lágy hibrid rásegítés, aminek eredménye a valamivel nagyobb fogyasztás. Ami persze az autó méreteire, formájára, teljesítményére és összkerekes technikájára való tekintettel még mindig messzemenően elfogadható. Tesztünk 6,3 literes végeredményében például némi terepezés és pár sprintpróba is benne foglaltatott, de nyílt országúton simán hoztuk az 5,7-5,8-as értéket.
A fogyasztás szabályozásában, de általában a vezetési komfort beállításában is nagy segítségünkre volt az ötpozíciós menetmód-választó, amely a személyre szabást is lehetővé tette. A kétkuplungos, nyolcgangos DCT automata váltó pedig hozta a márka színvonalát: kapcsolásai gyakorlatilag érzékelhetetlenek voltak, és a volán mögötti fülekkel a klasszikus kézi váltás illúzióját is megadta valamelyest…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
