Napok óta próbálom megfejteni, miért érezte szükségét Jim Jarmusch, hogy leforgasson egy zombifilmet. Pontosabban zombivígjátékot. Ez a szóösszetétel ugyanis szerintem eleve nem működik, még akkor sem, ha a stáb érezhetően jól szórakozott. Hiszen előtagja rettegést, utótagja kacagást kíván generálni.
Az amerikai független film emblematikus alakjáról van szó, megkérdőjelezhetetlen érdemekkel, kritikus attitűddel, költői és melankolikus alkotásokkal, sajátos humorral és megannyi emlékezetes antihőssel, akik szállóigévé vált mondatokat mondtak a vásznon.
A The Dead Don’t Die (A halottak nem halnak meg) című filmjét úgy harangozta be a stúdió, hogy Jarmusch aggódik a világ sorsáért, és ezen aggodalmának szeretne hangot adni, kissé elemelt stílusban. Aztán jött a hír, hogy Tom Waits és Iggy Pop is szerepel benne, utóbbi ráadásul egy zombit játszik. A további szereplőkön nem lepődtünk meg különösebben, a rendező régi haverjaiból állt össze a mezőny (Bill Murray, Adam Driver, Tilda Swinton, Chloe Sevigny, Steve Buscemi, Danny Glover), és szép gesztus, hogy Bálint Esztert is kapacitálta, hiszen az USA-ban élő magyar színésznő a Florida, a paradicsom óta csak egy jelentősebb filmben játszott.
Az előzetes alapján úgy tűnt, hogy Jarmusch a zombiműfaj kifigurázására törekszik. Ám aki látta a 2013-as Halhatatlan szeretők című vámpírfilmjét, talán kissé szkeptikusabban nézte a trailert.
Kezdjük azzal a kardinális kérdéssel, hogy a 13 év alattiakat leszámítva vajon ki kíváncsi ma egy zombifilmre. Nyilván az a „szegmens” kíváncsi rá, amely nem feltétlenül ismeri Jarmusch úgynevezett művészfilmjeit, a lassan építkező Patersonnal bezárólag, melyben Adam Driver egy olyan buszsofőrt játszik, aki szabad idejében verseket ír. A második fontos kérdés: mit szeretne mondani ez a film a világról, amelyben élünk. Nos, leginkább trendi akar lenni, de ez nem igazán jön össze, mert a fő cselekmény minduntalan eltereli a néző figyelmét a közbeékelt felkiáltójelektől, úgymint klímaváltozás, a Trump-éra agymosó mechanizmusai, általános tudatlanság, az intő jelek bagatellizálása.
Egy poros ohiói kisvárosból vagy inkább faluból egyszer csak menekülni kezdenek az állatok, megállnak a karórák, elromlanak a mobiltelefonok. Ez mind amiatt történik, amiről mostanában gyakran hallunk: a sarki jégmezők olvadásának hatására a föld forgástengelye elmozdul, ami hosszú távon nemcsak a kütyüket bolondíthatja meg, hanem szinte minden élőlényre kihathat. Jarmuschnál (valamiért) a halottakra is kihat: éjszaka kimásznak sírjaikból, és (valamiért) lakmározni indulnak az élők húsából. Iggy Pop, az első ilyen félelmetes zombi főleg a kávéra gerjed. Hát persze, hiszen ki ne emlékezne a Kávé és cigaretta című Jarmusch-filmben nyújtott alakítására? Legalább is ebben bízik a rendező, nemcsak itt, hanem számos alkalommal. Megannyi kikacsintás, filmes és egyéb kulturális utalás tarkítja ezt a csaknem két órát, ám közülük valószínűleg kevés ér célba az átlagnézőnél. Csak egy példa: a városka neve – Centerville – Frank Zappát kellene, hogy felidézze. Tessenek utánanézni, miért.
Nos, ott tartottunk, hogy csapatosan bóklásznak az élőhalottak a terepen, és mindössze két rendőr hivatott megregulázni őket – egyikük a Zombielandben már bizonyított Bill Murray, a másik Adam Driver, aki gyanúsan sokat tud a dolgokról. A vége felé elárulja társának, hogy bizony ő írta a forgatókönyvet, mert Jim megkérte rá. Közben meg ötpercenként azt ismételgeti, hogy „Nem lesz ennek jó vége”. Hát nem is.
A platinaszőke Tilda Swinton szintén tudhat valamit, de nem árulja el, annyira lefoglalja őt a szamurájkarddal való hadonászás és a paranoid nézés. És egyetlen country-dal sem kapott még ennyi reklámot filmben, mint a címadó The Dead Don’t Die, amely minduntalan felhangzik, és több szereplő is megjegyzi, mennyire kedveli. (Párbeszéd: „Honnét lehet nekem ennyire ismerős ez a szám? Hát onnét, hogy ez a főcímdal!”) Nyilván ezt is poénnak szánták. Mint ahogy azt is, amikor előkerül az Adam Driver által játszott rendőr kulcscsomója, és egy kis Star Wars-embléma fityeg rajta. (Driver játszotta Kylo Ren karakterét az új Star Wars-trilógiában.)
Feltűnik a vásznon, és rövid filmes élete során meglepően jól teljesít Selena Gomez, akit egy másik műfajból érkező zenésszel, RZA-val, valamint a hamarosan Elvist alakító Austin Butlerrel párosít össze a rendező. (Ez utóbbi poén feltehetően a véletlennek köszönhető, Jarmusch a forgatás alatt még nem tudhatta, hogy Butlert választják ki az új életrajzi film főszerepére.) Az viszont, hogy Adam Driver az egyik jelenetben Selena Gomez levágott fejével a kezében ácsorog az ajtóban, bosszantóan hatásvadász húzás, nyilván a standfotós kedvéért iktatták be. És ilyenekből sajnos sok van a filmben, azaz a gondosan komponált látvány eltereli a figyelmünket a lényegről, bármi is legyen az.
Horrornak túl hosszú pórázra eresztett, vígjátéknak túl béna, műfaji paródiának pedig túl sablonkövető ez az alkotás. Szóval meneküljön, ki merre lát, mert megérkezett a mozikba Jim Jarmusch zombifilmje…!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
