Megrendítő tanúságtétel hangzott el egy fiatal afgán nőtől Párizsban szeptember 22-én, a Sant’Egidio közösség által szervezett vallásközi konferencián, amelyet évről évre Assisi szellemében rendeznek meg. Az Új Város Online cikkét közöljük.
Szeptember 24-én zárult Párizsban a Sant’Egidio közösség által szervezett nagyszabású vallásközi konferencia, amely a Képzeljük el a békét címet viselte. A háromnapos rendezvényen a világ számos nagy vallásának prominens képviselője, köztük Párizs érseke Laurent Ulrich; a Canterbury érsek, Justin Welby; Haim Korsia, Franciaország főrabbija; Chems-Eddine Hafiz, a párizsi nagymecset rabbija; a Sant’Egidio közösség alapítója, Andrea Riccardi és Franciaország köztársasági elnöke, Emmanuel Macron is felszólaltak, s még számos tudós, vallási vezető, helyi és nemzetközi politikában felelősséget viselő személy.
A megnyitón hallhatták a résztvevők egy afgán lány, Lina Hassani megrendítő tanúságtételét is.
„A nevem Lina Hassani. 21 éves afgán lány vagyok, aki hazara családból származik, és aki évtizedeken át konfliktusokat és mélyreható változásokat élt át. Egy olyan országból származom, amely sajnos a három évtizedes háborújáról híres. A Sant’Egidio közösség humanitárius folyosóján érkeztem Belgiumba, öt hónapja élek itt. Most tanulom a flamand nyelvet. A történetem nemcsak az én életemről szól, hanem számtalan afgán nőéről, akik elképzelhetetlen nehézségeken mentek keresztül…
2021 augusztusában a tálibok átvették az irányítást egész Afganisztán felett, és szigorú korlátozásokat vezettek be a nőkre vonatkozóan. Az én családom – az édesanyám és a három lánya – csak nőkből áll. Nem hagyhattuk el otthonunkat férfi kísérő nélkül, és az oktatást is megtagadták tőlünk. Különösen súlyos helyzetbe kerültek azok, akik külföldi szervezeteknél dolgoztak, ahogy az édesanyám is. A tálibok ellen tiltakozó nőkre börtönbüntetés vagy akár halál várt. Mivel nem éreztük magunkat biztonságban, és nem volt reményünk egy jobb életre Afganisztánban, Pakisztánba menekültünk. A helyzet azonban ott sem volt sokkal jobb: tehernek tekintettek minket, menekülteket, nem voltak jogaink…
Pakisztánban egy csoport afgán menekülttel együtt éltünk sátrakban: 40 fokos hőségben, fedél nélkül, zord körülmények között. Számos megpróbáltatás után végre kapcsolatba kerültünk a táborunkban lévő Sant’Egidio közösséggel, az első szervezettel, amely meglátogatott minket Pakisztánban. Meghallgatták aggodalmainkat, és segítséget ígértek, amit be is teljesítettek.
2024. április 29-én a Sant’Egidio segítségével útnak indultunk Pakisztánból Belgiumba. Ma édesanyám, én magam és a nővéreim egy lakásban élünk. Új barátaink, a Sant’Egidio közösség tagjai szeretettel kísérnek minket ebben az új életben…
A teljes írás ITT olvasható.
Forrás: Paksy Eszter/Új Város Online
Fotó: Santegidio.org
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
