Magyarországon viszonylag keveset hallani Alfie Evans-ről, pedig az angol nyelvű médiában szinte nincs olyan portál, ahol ne foglalkoznának napi szinten az ügyével.
A 23 hónapos Alfie egy ritka és a mai napig azonosítatlan degeneratív idegrendszeri betegség következtében több hónapja félig vegetatív állapotban fekszik egy brit kórházban. Hétfőn este az orvosok a szülők akarata ellenére úgy döntöttek, hogy lekapcsolják a kisfiút életben tartó gépeket. Alfie mindezzel dacolva azóta is életben van, egyedül lélegzik. Szerintem a történet már ezen a ponton sem hangzik túl jól, de itt még mondhatja az ember, hogy az orvosoknak akár igaza is lehetett a döntésben, bár figyelembe véve, hogy fogalmuk sincs milyen betegséggel állnak szemben, ezt azért nehéz elképzelni.
A lekapcsolás után a kisfiú először még folyadékot se kaphatott, de miután látták, hogy mégse fog olyan gyorsan távozni, mint gondolták, folytatták a folyadék utánpótlást, de táplálékot ezután sem kaphatott.
Ezt már azért elég nehéz megemészteni, és ha még hozzávesszük, hogy a római Ciampino repülőtéren a Bambino Gesu kórház helikoptere készenlétben várta, hogy a kisfiút Olaszországba szállítsa és ott folytassák a kezelését, amit a brit kórház, majd az Emberi Jogok bírósága is megtagadott, mégpedig a kisfiú „érdekeire” hivatkozva, pedig az olasz hatóságok az olasz állampolgárságot is garantálják neki, az már egyenesen felháborító.
Gondoljunk csak bele, ha a szülők holnap hazavinnék a gyereküket (ami persze a jelen helyzetben nem lehetséges) és nem adnának neki enni vagy inni, azonnal börtönbe kerülnének gyermekbántalmazásért. Jogosan. Ha ugyanezt egy brit kórház teszi a brit jogrendszer áldásával, akkor az valahogy a kisfiú „érdekeit” szolgálja.
A Guardian-nak nyilatkozó egyik brit orvos szerint „az ápolás megvonása nem gyilkosság, csupán lehetővé teszi, hogy a beteg méltósággal és kényelemben haljon meg.”
Ezzel a kijelentéssel több probléma is van, ugyanis a kényelem és a méltóság két teljesen különböző dolog. Nyilván kényelmesebb fájdalomcsillapítás mellett távozni, ha valaki kínzó és halálos betegségben szenved, de ennek semmi köze a méltósághoz, ami a szívünk és a lelkünk állapotától függ. Jézus se érezhette valami kényelmesen magát a kereszten, de kétlem, hogy ennek a méltóságához bármi köze lett volna, akkor se, ha Ő ezzel történetesen egyáltalán nem törődött.
A másik pedig, hogy egy dolog lekapcsolni valakit a gépekről és egészen más azt mondani, hogy másoknak se adok esélyt arra, hogy megpróbálják, ami az egyik kórház orvosainak nem sikerült. Ráadásul a szülők mindvégig hangsúlyozták, hogy kisfiúk nem szenved.
A döntést hozó bíró a brit orvosok szakértelmére hivatkozva nyilatkozta, hogy Alfie érdekeit nem az szolgálja legjobban, ha megengedik, hogy a szülei harcoljanak az életéért, hanem az, ha megvonják tőle a további asszisztálást és hagyják meghalni. Oxigén- és vízpótlás nélkül.
A bíró szerint „ez lesz az utolsó fejezet ennek a különleges kisfiúnak az életében”.
Talán. Csakhogy ezt a fejezetet a brit bürokrácia írta és nem a szülei, akik majd eltemetik és kijárnak a sírjához.
Sajnos nem ez az első eset, hogy a brit egészségügyi rendszer megtagadta, hogy egy beteget máshol, egy másik ország egészségügyi rendszerében kezeljenek, amikor a lehetőség meglett volna rá. A rendszer úgy kezeli a szülőket, mint akik a „rendes” fejlődés útjában állnak. Szerintük a szülők elvégzendő feladatként kezelik gyerekeiket, miközben az állam megadja a nekik kijáró méltóságot. Vagyis a szülők akaratát minden alkalommal félresöprik, ha az ellentétben áll az állam prioritásaival, vagy történetesen az egészségügyi alkalmazottak büszkeségével.
Persze nem minden területen vádolhatjuk a brit rendszert ilyen rémtettekkel. Ha kell, megvédik állampolgáraikat. Például a náci kutyáktól, a közlekedési lámpákat lekapcsolgató sofőröktől vagy éppen a csavarhúzóikat be nem szolgáltató galeriktől.
Mi azonban ne csüggedjünk. A történet nem zárult le. Alfie ragaszkodik az élethez és egyre többen szólalnak fel az érdekében. A Földön és a mennyben is. Legyünk mi is köztük!
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
