Az államkassza eközben olyan üres, mint hónap végén a kisnyugdíjasok zsebe. Nagyszerű javaslatok hangzanak el Románia közigazgatási átszervezésére, főleg olyanok részéről, akiket az nem érint közvetlenül. Legutóbb a Román Kereskedelmi és Iparkamara is előállt azzal a javaslattal, hogy ejtsék meg Románia közigazgatási átszervezését azért, hogy csökkentsék a bürokráciát és a deficitet. A bürokrácia teljes eltörlésére is volt már korábban olyan javaslat, hogy azt véglegesen megszüntetik, csak előbb minden meglévő iratot két példányban le kell másolni.
Nekünk, romániai magyaroknak nem nagyon hiányzik a megyék számbeli csökkentése, mert félő, hogy ennek következtében nem lesz egyetlen magyar többségű megye sem. Volt már Magyar Autonóm Tartományunk (MAT) is, amelyet szovjet parancsra hoztak létre 1952-ben. (Akkor mondták, hogy magyar az autó, de román sofőr vezeti.) Aztán átszabták és elkeresztelték Maros Magyar Autonóm Tartománnyá 1960-ban. A MAT területén a magyarság száma 564 000 volt, és az utódjáét 473 000-re csökkentették.
Kalandos úton, 1968-ban tiltakozások és akkoriban a szocializmus proletár diktatúrájában szokatlan (mert keményen büntették az ilyesmit) harciasság eredményeként alakultak meg a jelenleg is létező magyaros megyék, Hargita, Maros és Kovászna. A megyék kialakításakor Kézdivásárhely és Székelyudvarhely is megyeszékhely szeretett volna lenni. Az udvarhelyiek sírtak, és azt írták fel sírjukra, hogy még ott is jobb, mint Csíkszeredában.
Ha már közel egyharmadára akarják csökkenteni a megyék számát, az RMDSZ-nek itt volna az ideje, hogy javasolja: a három megyét, Marost, Hargitát és Kovásznát egyesítsék, mondjuk Székelyföld néven. És akkor nem kellene többet küzdeni az autonómiáért, mert az egyféleképpen megvalósulna. De itt is lenne némi vita, mert nagysága alapján Marosvásárhelynek kellene a megyeközpontnak lennie, de Csíkszereda van inkább a terület közepén. Az RMDSZ ilyenszerű javaslatát a két vezető párt biztosan és magabiztosan (két) fél kézzel söpörné le az asztalról, bár az Európai Tanács szerint a közigazgatási átszervezés által nem szabadna csökkennie egy kisebbség súlyának a térségben. Bár az Európa-szerte köztudott, hogy nálunk a kisebbségek problémái példásan megoldottak, függetlenül attól, hogy egy adminisztratív területen belül kisebbségben vagy többségben vannak-e.
A területi újjászervezéssel –különben – elvben mindenki egyetért, csak éppen azok nem szeretnék, akiknek joguk van erről dönteni és végre kellene hajtaniuk. Szerencsére nálunk az ilyesminek soha nem jön el az ideje. Emil Boc, Kolozsvár polgármestere is megmondta, hogy pártja (PNL) előbb-utóbb meglépi a közigazgatási reformot. Gondolom, inkább utóbb, mint előbb. De a változásokról nem a választások előtt kell dönteni, mert az torzulásokat eredményezne, majd csak 2024 után.
Az a nagy baj, hogy azután jön a következő választás, és akkor szintén nem lesz időszerű. Így hát lehet, hogy míg a világ, addig tart Románia adminisztratív újjászervezése. Nekiveselkedtek már eddig is, például 2011-ben, Băsescu uralkodása idején, és akkor semmi sem lett belőle, és valószínű, ennek a mostani nagy nekibuzdulásnak sem lesz eredménye, mert annak a kormányzó pártok számára igen kellemetlen következményei lehetnek.
Mert bizony akkor több „helyi nagy báró” és sok kiskirály tűnne el (mivel megszűnne a „birtok”), sok tisztségviselő maradna olyan állás nélkül, amelyet a pártok osztogatnak híveiknek hálából azért, mert a híveik (vagy sógor-komasági alapon, esetleg némi ellentételezésért). Ők aztán nem tudnának mozgósítani a választásokon arra, hogy saját kedvenc párjukra szavaztassák alattvalóikat. És ilyenformán érdemes kockáztatni a hatalmukat egy területi átszervezéssel?
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
