Az Osztrák–Magyar Monarchia magyarországi területein az I. világháború előtti ígéretes gazdasági fejlődésének a feltétele, ugyanakkor fokmérője is volt a szerteágazó vasúthálózat. 110 évvel ezelőtt, a Magyar Vasúti Szaknaptár szerint az ország vasúthálózatának hossza 21 068 kilométert tett ki, 4297 pályaudvara, állomása, megállóhelye és 36 334 alkalmazottja volt.
A „vaspálya” nógrádi vonaláról először Shvoy Miklós tett említést, Nógrád megye leírása c. művében: „A magyar állami vaspálya a hatvani állomáson túl a megyébe lép, kevés kitérés után az egész megyén áthúzódik, s Divény-Oroszinál (Podkriváň) Zólyom megyén keresztül egész Oderbergig (Bohumín) terjed. Hatvan–Salgó-Tarján 7,41 mérföld (1 mérföld kb. 8 km), Salgó-Tarján–Losonc 4,9 mérföld, Losonc –Divény-Oroszi 3 mérföld, egész hossza megyénkben 13 1/3 mérföld, s 7 állomással bír: Kis-Terenne, Pálfalva, Salgó-Tarján, Somos-Újfalu, Fülek, Losonc, Lónyabánya.”
A fő cél a szénszállítás
Eredetileg a Szent István Kőszénbánya Társulat kapott 1863-ban engedélyt arra, hogy Pestről Hatvanon és Losoncon keresztül Besztercebányára vezetendő gőzvasutat létesítsen, és azt Ruttkáig (Vrútky) folytassa, ahol csatlakozhatott a Kassa–Oderberg fővonalhoz.
Az elsősorban a Salgótarján környéki szén szállítására szolgáló vasút építését olyan neves nógrádi főnemesek is támogatták, mint gróf Zichy Ferenc, gróf Forgách Antal és József, ennek ellenére nem sikerült a részvényekre épülő pénzalapot biztosítani.
Az építkezés 1865-ben leállt, és csak a kiegyezés után, immár állami részvétellel folytatódott. I. Ferenc József császár és király 1868. december 8-án szentesítette a XLIX. törvénycikket, amely kimondta, hogy a forgalmi igényeknek megfelelő állapotba helyezik a Pest–Hatvan–Salgótarján vonalat, és megépítik folytatását Losonc és Besztercebánya felé, majd 1870-ben módosították az útvonalat Zólyomtól Körmöcbányán át Ruttka felé.
Az 1910-ben megjelent Nógrád Vármegye Monográfiája így írta le az 1871-ben elkészült vasútvonalat: „Alig fut át a berlini gyorsvonat a zöldelő Zagyva-völgyén, alig felejti el az utas a hatalmas búzavetések imponáló képét, Kisterenyénél már új világba ér, a hol a kőszén, a kőbányák és a gyárak lépnek előtérbe. Itt már a füstölgő gyárkémények, villamos és gőzüzemű bányavasutak, sodronykötélpályák egész sorozata váltja fel egymást. A gyorsvonat Salgótarjánban áll meg. Mozdonyát elcserélik, a könnyű síkmozdony helyett négy-csatlós hegyi-óriás áll a kocsik elé, s a nehéz gép lihegve kapaszkodik Somoskőújfalu felé, hol óriási kőfejtő-telepek szürkélnek a sötétzöld erdők között. A sziklák közül kiérve, Füleken áll meg a vonat, hogy Gömör felé igyekvő utasait elbucsuztassa. Ezután zöld réteken zakatol a gyorsvonat Losonczig, hol az állomás élénksége meglepő. Innen a Krivány-völgyén meredek pályán viszi el az utast a zólyomi határ felé. A Krivány völgye összeszorul s a nyilt, magyar vidéket sűrű erdőkkel szegélyezett zöld völgy váltotta fel. Néhol egy-egy szűk mellékvölgy, vagy szakadék enged röpke pillantást az elzárt völgyből. Fürész (Píla) községen túl hosszú alagútba fut a vonat, hogy azt elhagyva, a Krivány-hágón kapaszkodjék át s ezzel búcsut mondjon Nógrádnak.”
A monográfia Losoncot bemutató része szerint a város (…)
fontos és élénk vasúti közlekedési góczpont, a budapest–ruttkai fővonal mellett fekszik; állomása igen forgalmas; napi átlagos személyforgalma 1910-ben 857 utas volt. Innen indul ki a nógrád megyei, losoncz–poltár–rimakokovai és losoncz–gácsi helyi érdekű vasút. Innen halad ki a különböző gyárakba vezető iparvágány is”.
Esély Losoncnak
Az 1849-es orosz pusztítás után újjáépülő Losonc fejlődését nagymértékben elősegítette, hogy 1871-től már közvetlen kapcsolata volt mind a fővárossal, mind az északi országrészekkel, sőt Németországgal is. A fővonalhoz fokozatosan kiépültek a szárnyvonalak, és ezáltal a megye is bekapcsolódhatott az ország gazdasági vérkeringésébe. A millennium évében, 1896. augusztus 13-án megindult a vasúti forgalom Losoncról az Ipoly mentén Szécsény, Balassagyarmat felé, onnan pedig a Galga völgyében Aszódig. A trianoni határ ezt a vonalat kettévágta, a vonatok már csak Rappra és Kalondára vittek utasokat. A 21. században teljesen leállt a személyforgalom a szlovákiai oldalon.
A második szárnyvonal 120 éve létezik. 1901-ben épült meg, és Losoncról északkelet felé vezet. Poltár és Rimakokova irányába ma is járnak az egykocsis motorvonatok.
Ipolyberzencéről (Breznička) elágazás volt a szinóbányai (Cinobaňa) vasgyárba és a katalinhutai (Katarinská Huta) üveggyárba. Ma már a gyárak nem működnek, és vasúti forgalom sincs ezen a szakaszon.
Az utolsó, Losoncról kiinduló szárnyvonal 115 éve épült meg, és Gácsra, az egykor híres-neves posztógyárba vezetett. A gróf Forgách János által 1762-ben alapított posztómanufaktúra, illetve jogutódja, az 1800-tól részvénytársaságként működő gyapjúszövet- és finomposztógyár termékeit sokáig szekereken szállították a losonci raktárba, majd 1871-től a losonci vasútállomásra, onnan pedig az ország különböző pontjaira.
A kereslet és a termelés növekedése miatt célszerűnek mutatkozott a közvetlen vasúti összeköttetés megteremtése a gácsi gyártelep és a losonci vasúti csomópont között.
Már az 1890-es években történtek lépések „a m.kir. államvasutak Losoncz állomástól Gács irányában Gácsfalváig vezetendő gőzmozdonyú helyi érdekű vasútvonal” engedélyeztetésére. A terv megvalósítása különböző okok miatt csak 1905-ben kezdődött el. „A losoncz–gácsi helyiérdekű vasut kiépítését a napokban kezdik meg. Az építési tőke 627.000 koronában, tehát kilométerenkint 70 000 koronában állapíttatott meg. Az építési tőke 35 százalékát az érdekelt gyárak, a vármegye, Gács község és a kormány biztosította törzsrészvények átvétele által.” – írta a Losoncz és Vidéke 1905. november 19-én.
A 9 kilométeres vasútvonalon 1906-ban megindult a teher- és személyszállítás.
A kiinduló és a végállomás között két megálló volt: a „losonczi marhavásártér” (a vasúti őrház a Rúbanisko lakótelep mellett ma is áll) és a „Ladó puszta”. Itt hidat is építettek a Tugár-patakra, a sínpár ezen át, az országúttal párhuzamosan haladt a Gács keleti szélén épített egyemeletes, jellegzetes Monarchia korabeli állomásépület irányába. Innen már csak néhány száz méter volt a végállomás, az alsó gyártelep. Az 1911-es MÁV menetrend szerint Losoncról három vonat indult: 5.55, 10.20 és 15.30 órakor. A menetidő 25 perc volt. Gácsról 7.00, 12.22 és 17,02 volt az indulási idő. Kezdetben gőzmozdonyok jártak, később, amikor már csak személyforgalom volt a szakaszon, motoros vonatok közlekedtek.
A forgalom az 1970-es években teljesen megszűnt, fokozatosan felszedték a síneket is. Napjainkban Gács község a régi őrház mellett látogatói központot alakított ki, és vasúttörténeti kiállítást rendezett be.
Tervben van az állomásépület megvétele és turisztikai célokra való kihasználása is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/47. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
