Megvan az első magyar győzelem a hoki-vb-n Orosky Tamás2025. 05. 13., k – 21:05 Herning |
A bentmaradás szempontjából az egyik legfontosabb meccset tudta megnyerni a magyar jégkorong-válogatott a svéd–dán közös rendezésű világbajnokságon.
Villámrajtot vett a magyar csapat: az első támadásuk során Pavlenko kapus feleslegesen kijebb korcsolyázott a kapujából, Nilsson ezt észrevette, így a középen helyezkedő Hári jánosnak csak az üres kapuba kellett bepasszolnia a korongot. 1:0 a 15. másodpercben.
A kazahok emberelőnye során pedig akár kettőre is nőhetett volna a különbség, de Erdély Csanád nem tudta megszelídíteni a korongot a szólója során. A magyar válogatott tudatosan a kapuja elé tömörölt, a palánknál pedig hiába volt a korong a kazahoknál, az első húsz percben gyakorlatilag nem volt helyzetük.
Majoross Gergely szövetségi kapitány védencei ellenben tankönvvszerűen vittek végig egy gyors ellentámadást, és a rutinos Terbócs István másodszorra a kapuba juttatta a korongot — 2:0.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
A története negyedik elit-vb-jére készülő magyar jégkorong-válogatott egyik kapusa, Bálizs Bence szerint az lesz a legfontosabb, hogy mindenki ellen meg tudják mutatni a saját játékukat. A 34 éves hálóőrrel beszélgettünk a pénteken kezdődő tornáról.
Néhány nap múlva rajtol a világbajnokság. Mennyire érződik a csapaton a drukk, az izgalom?
Megmondom őszintén, bennem is csak nemrég tudatosult, hogy szűk egy hét múlva indulunk Dániába (az interjú pénteken készült – a szerk. megj.). Valamiért olyan érzésem volt, mintha még lenne hátra a felkészülésből vagy két hét. Azért is, mert még nem nagyon foglalkozunk magával a tornával, csináljuk napról napra a dolgunkat, még van hátra felkészülési meccsünk is. Haladunk előre lépésről lépésre, ahogy terveztük, erről beszélünk sokat.
A külső szemlélő azt látja, hogy eddig remekül teszik a dolgukat, a hét felkészülési meccsből ötöt megnyertek. A csapat is úgy érzékeli, hogy kezdenek összeállni a dolgok?
Nem valószínű, hogy népszerű leszek ezzel a válasszal, de személy szerint nem tulajdonítok nagy jelentőséget a felkészülési meccseknek, amelyek a tanuló fázisunkat kell, hogy szolgálják. Ez hasonló dolog, mint a bajnokságokban az alapszakasz és a rájátszás. Az, hogy az ember mit játszik és mit mutat szeptemberben, teljesen irreleváns, nem számít. Amikor jön a rájátszás, a fontos mérkőzések, ott dől el, ki milyen játékos, ki milyen csapat. Mi arra próbálunk fókuszálni, hogy amit megmutatnak nekünk videón, azokat az információkat megjegyezzük, és a pozíciókat jól tudjuk elfoglalni a jégen. Hogy jól tudjunk kivitelezni a mérkőzéseken akár egy emberelőnyt vagy emberhátrányt, kiindulást vagy letámadást. Az, hogy ennek egy felkészülési mérkőzésen épp milyen eredménye van, sokadlagos kérdés.
Az ellenfelek között két-két párosmeccsen ott volt Norvégia és Dánia is, akikkel a vb-n is egy csoportban vannak. Mennyire volt ez hatással a találkozókra olyan értelemben, hogy a csapatok nem akarták felfedni minden ütőkártyájukat?
A mai világban ez már lehetetlen, mindenkiről mindenhol készülnek videók, a mérkőzéseket feltöltik szakmai platformokra. Minden játékos kap a cseréiről, a lövéseiről, a helyzeteiről videóanyagot, ez már megszokott a hokiban. A válogatottak trendeket játszanak, és a sémáikat végigviszik a felkészülésen is. Nem lenne reális, hogy egy-egy csapat egy éven keresztül játszana valahogy, míg a nagy tornára egy másik rendszerre váltana. Ez majdhogynem kivitelezhetetlen is lenne.
A norvégok elleni párosmeccs az ön számára specifikus volt, mivel második idényét töltötte az ottani Sarpsborg színeiben.
Jó volt ellenük hokizni, mert volt öt csapattársam is a brigádban. Nem tudom, közülük végül hány fog eljutni a világbajnokságra, bízom benne, hogy ketten-hárman azért ott lesznek. Klubszinten jó szezont zárhattam, még akkor is, ha korai volt a negyeddöntős kiesésünk a playoffból, több sanszot éreztem a jobb eredményre. A Valerenga a több rutinnal megvert minket, a mi fiatal csapatunkba 11 új hokis érkezett. De jó meccseink voltak az idényben, a playoffban is többször visszajöttünk két-, háromgólos hátrányból, többször nyertünk ilyen ún. karaktermérkőzéseket. Élveztem ezt a szezont is.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Fantasztikus hangulatú mérkőzésen 7:3-ra nyert a szlovák jégkorong-válogatott a magyar ellen a Pozsonyban zajló olimpiai selejtezőtornán. Majoross Gergely együttese, amely két harmadon át komolyan szorongatta ellenfelét, már nem juthat ki a téli ötkarikás játékokra.
Az olimpiai selejtezőtorna csütörtöki nyitónapján minden a papírformának megfelelően alakult. A magyar válogatott szimpatikusan küzdőtt a kazahok ellen, akik egy kevéssel jobbak voltak. Majoross Gergely szövetségi kapitány csapatában pedig a keret legfiatalabbja, a 16 éves Szongoth Donát és legidősebbje, a 36 éves Sofron István talált be az 5:2-es találkozón. Este pedig ha nyögvenyelősen is, a harmadik harmadot végigvédekezve, de behúzta a meccset a hazai gárda, 2:1-re verve Ausztriát.
Mindez pedig azt jelentette a már pénteki kazah–osztrák (2:1) után, hogy a volt szovjet tagállam hokisai az utolsó meccsig versenyben lesznek a tornagyőzelemért. Ennek ellenére csak igen elcsigázott kazah szurkolókkal találkoztunk az Ondrej Nepela-jégcsarnok környékén, amihez vélhetően a nagy hőség is hozzájárult — szomorkodó osztrákok „helyett” is inkább a vendéglátóhelyeken felfrissülést kereső sógorokat láttunk.
Persze, kíváncsiabbak voltunk arra, hány magyar mezes drukker vegyül el a kora esti meccsre gyülekező tömegben. A maximálisan békés délutánon feltűnt néhány „Terbócs” a környéken, de többen is biztos ami biztos alapon, inkább a kezükben összehajtogatva hozták magukkal a Hungary feliratú pólókat és mezeket. Aztán látva, hogy nyoma sincs semmiféle szlovák-magyar feszültségnek, békésen magukra húzták a szurkolói viseletet.
A nagyobb részt saját kapusuk mögött helyet foglaló magyar drukkerek fergeteges buzdításba kezdtek, a „Ria-ria-Hungária” skandálás pedig azért rögtön hangos füttykoncerte ösztönözte a szlovák nézőket. A hangpárbaj ebben a sorrendben még jó párszor megismétlődött, bár kis idő elteltével hazai részről eszméltek, hogy lehet azért a kedvenceket „csak úgy”, maguktól is buzdítani. Ha pedig nekilendült a pár szék híján telt házas jégcsarnok, fantasztikus hangulatot teremtett – miközben a piros tapsrudakkal felszerelkezett rivális tábor is vígan űzte-hajtotta kedvenceit.
Talán ennek is volt köszönhető, hogy hatalmas lendülettel kezdtek Craig Ramsay szövetségi kapitány védencei. A mérkőzés első pillanatától kezdve hatalmas nyomás nehezedett a Poprádon légióskodó Vay Ádám kapujára, amit csak Patrik Koch felesleges szabálytalansága szakított félbe. A „hatásszünet” viszont olyannyira komolynak bizonyult, hogy a honosított Henrik Nilsson révén a magyar csapat a vezetést is megszerezte fórban. Az addig tomboló csarnok szlovák része elhalkult, ellenben különböző helyeken elszórva fel-felugrottak drukkerek, szlovák mezek tengerében is a levegőbe csapó karokat lehetett látni. Hallani pedig a Republic számát: a szervezők szép gesztusként eresztették teljes hangerővel a „Még, még, még, még, még, ennyi nem elég”-et.
A magyar öröm nem tartott sokáig, egy perc elteltével Marek Hrivík révén ugyancsak egy emberelőnyt használtak ki a szlovákok is – 1:1. A játék aztán kiegyenlítettebbé vált: bár továbbra is fölényben voltak a szlovákok és nagyobb helyzeteik voltak, a magyar akciókban is benne volt a gólveszély. Hazai részről kulcsfontosságúvá válhatott volna egy közel kétperces kettős emberelőny, de Vaynak ezalatt igazából csak egyszer kellett nagyon odatennie magát a kapuban.
Hazai részről elég gyorsan türelmetlenné vált néhány drukker, egy döcögös szlovák emberelőnyt szórványos füttyszó kísért a második harmad elején, de az elsőprő többség továbbra is optimistán a „Mi gólt akarunk”-ot skandálta. Nekik lett igazuk, a 26. percben Matúš Sukeľ egy tetszetős akciót fejezett be Vay lábai között a kapuba pöccintve a korongot – 2:1. A szlovákok lendületben maradtak, de a megnyugtató harmadik találat váratott magára. Mígnem a 37. percben már ő is tehetetlennek bizonyult, focis mintára, Martin Pospíšil szélről bejövő passzát a kapu elé érkező Grman továbbította a hálóba – 3:1.
Miután egy kettős magyar fór kihasználatlanul maradt, nem úgy tűnt, hogy a harmadik húsz perc fordulatot hozhatna a meccsbe, a gólzsák mégis kinyílt: Kristián Pospíšil felső sarkos találatára (4:1) azonnal érkezett a szépítés Bartalis szólója révén (4:2). Libor Hudáček góljára (5:2) pedig ismét a fehérváriak játékosa válaszolt (5:3). Slusszpoénból pedig kettő is akadt: előbb Tatar kezdett egy oktatóvideóba illő akciót, amit maga is fejezett be, majd Róbert Lantoši váltotta gólra a kiváló indítást – 7:3.
Mindez pedig azt jelentette, hogy a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. Az elsőségről és az egyetlen kvótáról a vasárnap esti, szlovák-kazah találkozó fog dönteni.
Visszatérve a válogatotthoz, Majoross Gergely szövetségi kapitány eddig rotálta a kapusokat a meccseken. Volt már róla szó, hogy a vb-n is ilyesmire számíthatnak, vagy lesz kijelölt első számú kapus?
A felkészülésben váltjuk egymást folyamatosan Vay Ádámmal, és én nem is tekintek előbbre. Bárki fog állni a kapuban, az megpróbálja a legeslegjobb támogatást megadni a csapatnak. A legtöbbet kihozni az adott mérkőzésből.
Annyiban mégis előre néznénk, hogy a vb-n a bravúr, azaz a bentmaradás kivívásához ki(k) ellen lehet ön szerint elcsípni a szükséges pontokat? A cseh–svájci–amerikai hármas vélhetően biztos negyeddöntős lesz, de a dán–norvég–német–kazah négyes is elég masszívnak tűnik. Melyik válogatott hokija feküdhet a leginkább a magyar válogatottnak?
Vannak olyan mérkőzések, amelyeken, ha tökéletes játékot nyújtunk, akkor sem fogunk nyerni, az ellenfél akár sokkal gyengébb játékkal is meg tud minket verni, mert az alaptudása annyival nagyobb. Én nem fókuszálnék egy, két vagy három mérkőzésre, igenis próbáljunk meg minden egyes meccsen olyan energiaszintet és játékképet mutatni, amit szeretnénk, hogy az a mi csapatunkra jellemző legyen. Próbáljunk meg taktikusak, okosak maradni, nem túl kapkodni bizonyos szituációkat. Több helyről is lehet szerintem pontokat csipegetni, azzal, hogy ez mennyi lesz és kiktől, nem érdemes foglalkozni.
Ha a mérleg egyik serpenyőjében kispadozós bentmaradás, a másikban egy nagyjából végigvédett, de kieséssel végződő vb lenne, melyik oldalra billenne?
Mindenképp az első felé.
Kapcsolódó cikkünk
Szlovákia 7:3-ra legyőzte Magyarországot a jégkorong olimpiai selejtezőtornán. Hogyan látták a történteket a főszereplők?
Vereségével a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. De mint azt lapunknak még a torna előtt maga Majoross Gergely szövetségi kapitány is elmondta, nem is volt/lehetett ez a céljuk.
„Nagyon büszke vagyok a csapatra. Örültem volna, ha be tudjuk fejezni mondjuk 5:3-mal, de vétettünk még két nagy hibát. Viszont láthattunk Tatartól egy olyan befejezést, ami élményszámba ment, még akkor is, ha a mi kapunkba esett – mosolyodott el az újságírók gyűrűjében a találkozó után Majoross. – Mi az egész tornát pici részekre bontottuk. Ha azt néztük volna, hogy négy nap alatt három iszonyatosan erős ellenféllel találkozunk, az rémisztő lett volna. Meccsről meccsre, harmadról harmadra halad(t)unk. 1:3-nál is arra tértünk ki az öltözőben, hogy nem mindennapi lehetőség 9000 ember előtt Pozsonyban hokizni. Odatettünk 40 nagyon jó percet, kötelességünk idővel ehhez hozzátenni még húszat. Ami az utolsó két sorcserét leszámítva majdhogynem sikerült.”
Védencei közül elsőként Vay jött oda a média képviselőihez. „Kár, hogy nem a helyi Tipos extraligás csapat ellen játszottunk, mert őket szétb… volna. De hát itt voltak a nagy játékosaik, akik ezért jöttek, most így jött ki a lépés” – mondta őszintén a bajnokságot jól ismerő Vay, hozzátéve, vagy 80 fokosnak érezte a levegőt.
Gallo Vilmos is azt hangsúlyozta lapunknak, a szívük-lelkük otthagyták a jégen, és nagyon hajtottak, kúsztak-másztak. „Sajnos ez a papírforma, de szerintem közelebb voltunk az ellenfélhez, mint a 7:3 mutatja. Talán a végén a buta hibákból lehetett volna lefaragni, de nagyon jó karakterű csapatot kezdünk építeni. Teljesen felépíteni pedig jövő májusra kell, az A csoportos világbajnokságra” – mondta a Linköping játékosa.
A szezon abszolút legelején, amikor az NHL-es csapatok edzőtáborai még el sem kezdődtek, mégis érezni azért a tengerentúli szlovák hokisokon, hogy a legmagasabb szinten játszanak egyébként? – vetettük fel a szokatlan időpont kérdését. „Természetesen. Nem is mindig a korizásokban vagy a technikában – nyilván ezeken is észre lehet venni – , hanem abban, hogy ha jó skillekkel rendelkező játékosokat raksz össze, akkor nagyon jól tudnak hokizni. De még így is ki tudtuk őket venni a játékból elég jól 55 percig, az utolsó perceket talán már fejben nem bírtuk. Versenyben voltunk sokáig egy Szlovákiával, ez becsületre méltó” – összegzett Gallo.
Az ellenfél jó játékát Craig Ramsay, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is elismerte. „Nagyon gyorsan hokiztak, próbálták a mi stílusunkat játszani. A végeredmény nem tükrözi a látottakat. Nehezen tudtunk átjutni a középső harmadukon, de az utolsó tíz percben sikerült megtörnünk az ellenállásukat” – nyilatkozta a kanadai szakember.
A folytatásban a magyarok különösebb izgalmak nélkül vészeltek át egy négyperces emberhátrányt. A kazahok enyhe mezőnyfölénye továbbra is meddőnek bizonyult, Vincze Péter ellenben egy kontra végén nagyon közel járt a harmadik gólhoz.
A 35. percben azonban kapitulált a kapuba visszatérő Bálizs Bence, a negyedik kazah emberelőnyben Mikajlisz lövése utat talált magának a felső sarokba – 2:1.
Kapcsolódó cikkünk
Pénteken kezdődik és május 25-ig tart a dán–svéd (ha úgy tetszik: herningi–stockholmi) elit jégkorong-világbajnokság.
Mind a magyar, mind a szlovák válogatott esetében bravúrnak számítana a jó szereplés: előbbi esetében ez a bentmaradást, utóbbi esetében a negyeddöntő elérését jelentené – még úgy is, hogy az orosz és fehérorosz csapat továbbra sem vehet részt a tornán.
Négy a magyar igazság?
Magyarország története negyedik elit vb-jére készül. A történelmi első szereplés Pat Cortina védencei nevéhez fűződött, akik 2009-ben Svájcban – soraikban Majoross Gergely jelenlegi szövetségi kapitánnyal – négyes csoportjuk utolsó helyén végeztek, és átkerültek a kiesés elkerüléséért küzdő kvartettbe. Ott két sima vereség után (Ausztria 0:6, Dánia 1:5) eldőlt a sorsuk.
Hét évvel később Oroszországban Rich Chernomaz dirigálta az együttest. A nyolctagú csoport 6. fordulójában kapaszkodtak bele Sofronék az utolsó szalmaszálba, 5:2-re legyőzték Fehéroroszországot, és akár az ő, akár az ellenük záró Franciaország kárára bentmaradhattak volna. De sem ennek a meccsnek az eredménye nem alakult kedvezően, sem pedig a Németország elleni találkozójukat nem tudták behúzni a magyarok.
2023-ban a finn–lett vb tamperei nyolcasába került Kevin Constantine kapitány csapata. Pechjükre a franciák kétpontos legyőzése nem volt elég, és az osztrákok elleni ki-ki meccs döntött a kiesőről. A magyarok már 3:1-re is vezettek, de végül rávezetésekbe torkollott a derbi, amelyekben Gallóék nem tudtak túljárni Ausztria kapusának eszén.
Május 10., szombat, 16.20: Németország–Magyarország
Május 11., vasárnap, 12.20: USA–Magyarország
Május 13., kedd, 20.20: Kazahsztán–Magyarország
Május 15., csütörtök, 20.20: Csehország–Magyarország
Május 16., péntek, 16.20: Magyarország–Dánia
Május 18., vasárnap, 20.20: Magyarország–Svájc
Május 19., hétfő, 20.20: Magyarország–Norvégia
Sofron és Sebők nélkül
Tavaly Bolzanóban Don MacAdam válogatottja az utolsó meccs hajrájában vívta ki az újabb, negyedik feljutást. A svéd–dán tornára már Majoross készítette fel a nemzeti csapatot.
Elsőként a sebességet és az intenzitást emeltük. A stábnak ezekben a napokban volt befolyása arra, hogy merre menjenek a csapattal kapcsolatos események, a vb-meccseken ez a hatás már sokkal kisebb, mint azt az emberek gondolnák. Az elmúlt hetekben láttunk hét meccset A csoportos ellenfelek ellen, és többé-kevésbé boldogok lehetünk azzal, ami ezeken történt
– nyilatkozta a kapitány a szövetség honlapjának.
Majorossnak két fontos játékosát kell nélkülöznie a vb-n: korábban Sebők Balázs jelentette be, hogy az elmúlt időszak különféle, főleg mentális problémái után nem tudja vállalni a válogatottságot, pár hete pedig a legendás Sofron István volt kénytelen lemondani a szereplést gerincsérve miatt.
A magyar csapatnak így az egységben lehet az ereje, abban, amit Bálizs Bence kapus fogalmazott meg lapunknak adott interjújában: a rájuk jellemző energiaszintet és játékképet mutatni minden szituációban, taktikusan, okosan, nem túl kapkodósan hokizni.
A fogadóirodák mindenesetre kifejezett outsiderként tekintenek rájuk, vb-győzelmüket 1200-as szorzóval kínálják. A fordított erősorrendben a szlovének a másodikok 1000-es oddsszal, majd a kazahok és a franciák következnek.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
A története negyedik elit-vb-jére készülő magyar jégkorong-válogatott egyik kapusa, Bálizs Bence szerint az lesz a legfontosabb, hogy mindenki ellen meg tudják mutatni a saját játékukat. A 34 éves hálóőrrel beszélgettünk a pénteken kezdődő tornáról.
Néhány nap múlva rajtol a világbajnokság. Mennyire érződik a csapaton a drukk, az izgalom?
Megmondom őszintén, bennem is csak nemrég tudatosult, hogy szűk egy hét múlva indulunk Dániába (az interjú pénteken készült – a szerk. megj.). Valamiért olyan érzésem volt, mintha még lenne hátra a felkészülésből vagy két hét. Azért is, mert még nem nagyon foglalkozunk magával a tornával, csináljuk napról napra a dolgunkat, még van hátra felkészülési meccsünk is. Haladunk előre lépésről lépésre, ahogy terveztük, erről beszélünk sokat.
A külső szemlélő azt látja, hogy eddig remekül teszik a dolgukat, a hét felkészülési meccsből ötöt megnyertek. A csapat is úgy érzékeli, hogy kezdenek összeállni a dolgok?
Nem valószínű, hogy népszerű leszek ezzel a válasszal, de személy szerint nem tulajdonítok nagy jelentőséget a felkészülési meccseknek, amelyek a tanuló fázisunkat kell, hogy szolgálják. Ez hasonló dolog, mint a bajnokságokban az alapszakasz és a rájátszás. Az, hogy az ember mit játszik és mit mutat szeptemberben, teljesen irreleváns, nem számít. Amikor jön a rájátszás, a fontos mérkőzések, ott dől el, ki milyen játékos, ki milyen csapat. Mi arra próbálunk fókuszálni, hogy amit megmutatnak nekünk videón, azokat az információkat megjegyezzük, és a pozíciókat jól tudjuk elfoglalni a jégen. Hogy jól tudjunk kivitelezni a mérkőzéseken akár egy emberelőnyt vagy emberhátrányt, kiindulást vagy letámadást. Az, hogy ennek egy felkészülési mérkőzésen épp milyen eredménye van, sokadlagos kérdés.
Az ellenfelek között két-két párosmeccsen ott volt Norvégia és Dánia is, akikkel a vb-n is egy csoportban vannak. Mennyire volt ez hatással a találkozókra olyan értelemben, hogy a csapatok nem akarták felfedni minden ütőkártyájukat?
A mai világban ez már lehetetlen, mindenkiről mindenhol készülnek videók, a mérkőzéseket feltöltik szakmai platformokra. Minden játékos kap a cseréiről, a lövéseiről, a helyzeteiről videóanyagot, ez már megszokott a hokiban. A válogatottak trendeket játszanak, és a sémáikat végigviszik a felkészülésen is. Nem lenne reális, hogy egy-egy csapat egy éven keresztül játszana valahogy, míg a nagy tornára egy másik rendszerre váltana. Ez majdhogynem kivitelezhetetlen is lenne.
A norvégok elleni párosmeccs az ön számára specifikus volt, mivel második idényét töltötte az ottani Sarpsborg színeiben.
Jó volt ellenük hokizni, mert volt öt csapattársam is a brigádban. Nem tudom, közülük végül hány fog eljutni a világbajnokságra, bízom benne, hogy ketten-hárman azért ott lesznek. Klubszinten jó szezont zárhattam, még akkor is, ha korai volt a negyeddöntős kiesésünk a playoffból, több sanszot éreztem a jobb eredményre. A Valerenga a több rutinnal megvert minket, a mi fiatal csapatunkba 11 új hokis érkezett. De jó meccseink voltak az idényben, a playoffban is többször visszajöttünk két-, háromgólos hátrányból, többször nyertünk ilyen ún. karaktermérkőzéseket. Élveztem ezt a szezont is.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Fantasztikus hangulatú mérkőzésen 7:3-ra nyert a szlovák jégkorong-válogatott a magyar ellen a Pozsonyban zajló olimpiai selejtezőtornán. Majoross Gergely együttese, amely két harmadon át komolyan szorongatta ellenfelét, már nem juthat ki a téli ötkarikás játékokra.
Az olimpiai selejtezőtorna csütörtöki nyitónapján minden a papírformának megfelelően alakult. A magyar válogatott szimpatikusan küzdőtt a kazahok ellen, akik egy kevéssel jobbak voltak. Majoross Gergely szövetségi kapitány csapatában pedig a keret legfiatalabbja, a 16 éves Szongoth Donát és legidősebbje, a 36 éves Sofron István talált be az 5:2-es találkozón. Este pedig ha nyögvenyelősen is, a harmadik harmadot végigvédekezve, de behúzta a meccset a hazai gárda, 2:1-re verve Ausztriát.
Mindez pedig azt jelentette a már pénteki kazah–osztrák (2:1) után, hogy a volt szovjet tagállam hokisai az utolsó meccsig versenyben lesznek a tornagyőzelemért. Ennek ellenére csak igen elcsigázott kazah szurkolókkal találkoztunk az Ondrej Nepela-jégcsarnok környékén, amihez vélhetően a nagy hőség is hozzájárult — szomorkodó osztrákok „helyett” is inkább a vendéglátóhelyeken felfrissülést kereső sógorokat láttunk.
Persze, kíváncsiabbak voltunk arra, hány magyar mezes drukker vegyül el a kora esti meccsre gyülekező tömegben. A maximálisan békés délutánon feltűnt néhány „Terbócs” a környéken, de többen is biztos ami biztos alapon, inkább a kezükben összehajtogatva hozták magukkal a Hungary feliratú pólókat és mezeket. Aztán látva, hogy nyoma sincs semmiféle szlovák-magyar feszültségnek, békésen magukra húzták a szurkolói viseletet.
A nagyobb részt saját kapusuk mögött helyet foglaló magyar drukkerek fergeteges buzdításba kezdtek, a „Ria-ria-Hungária” skandálás pedig azért rögtön hangos füttykoncerte ösztönözte a szlovák nézőket. A hangpárbaj ebben a sorrendben még jó párszor megismétlődött, bár kis idő elteltével hazai részről eszméltek, hogy lehet azért a kedvenceket „csak úgy”, maguktól is buzdítani. Ha pedig nekilendült a pár szék híján telt házas jégcsarnok, fantasztikus hangulatot teremtett – miközben a piros tapsrudakkal felszerelkezett rivális tábor is vígan űzte-hajtotta kedvenceit.
Talán ennek is volt köszönhető, hogy hatalmas lendülettel kezdtek Craig Ramsay szövetségi kapitány védencei. A mérkőzés első pillanatától kezdve hatalmas nyomás nehezedett a Poprádon légióskodó Vay Ádám kapujára, amit csak Patrik Koch felesleges szabálytalansága szakított félbe. A „hatásszünet” viszont olyannyira komolynak bizonyult, hogy a honosított Henrik Nilsson révén a magyar csapat a vezetést is megszerezte fórban. Az addig tomboló csarnok szlovák része elhalkult, ellenben különböző helyeken elszórva fel-felugrottak drukkerek, szlovák mezek tengerében is a levegőbe csapó karokat lehetett látni. Hallani pedig a Republic számát: a szervezők szép gesztusként eresztették teljes hangerővel a „Még, még, még, még, még, ennyi nem elég”-et.
A magyar öröm nem tartott sokáig, egy perc elteltével Marek Hrivík révén ugyancsak egy emberelőnyt használtak ki a szlovákok is – 1:1. A játék aztán kiegyenlítettebbé vált: bár továbbra is fölényben voltak a szlovákok és nagyobb helyzeteik voltak, a magyar akciókban is benne volt a gólveszély. Hazai részről kulcsfontosságúvá válhatott volna egy közel kétperces kettős emberelőny, de Vaynak ezalatt igazából csak egyszer kellett nagyon odatennie magát a kapuban.
Hazai részről elég gyorsan türelmetlenné vált néhány drukker, egy döcögös szlovák emberelőnyt szórványos füttyszó kísért a második harmad elején, de az elsőprő többség továbbra is optimistán a „Mi gólt akarunk”-ot skandálta. Nekik lett igazuk, a 26. percben Matúš Sukeľ egy tetszetős akciót fejezett be Vay lábai között a kapuba pöccintve a korongot – 2:1. A szlovákok lendületben maradtak, de a megnyugtató harmadik találat váratott magára. Mígnem a 37. percben már ő is tehetetlennek bizonyult, focis mintára, Martin Pospíšil szélről bejövő passzát a kapu elé érkező Grman továbbította a hálóba – 3:1.
Miután egy kettős magyar fór kihasználatlanul maradt, nem úgy tűnt, hogy a harmadik húsz perc fordulatot hozhatna a meccsbe, a gólzsák mégis kinyílt: Kristián Pospíšil felső sarkos találatára (4:1) azonnal érkezett a szépítés Bartalis szólója révén (4:2). Libor Hudáček góljára (5:2) pedig ismét a fehérváriak játékosa válaszolt (5:3). Slusszpoénból pedig kettő is akadt: előbb Tatar kezdett egy oktatóvideóba illő akciót, amit maga is fejezett be, majd Róbert Lantoši váltotta gólra a kiváló indítást – 7:3.
Mindez pedig azt jelentette, hogy a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. Az elsőségről és az egyetlen kvótáról a vasárnap esti, szlovák-kazah találkozó fog dönteni.
Visszatérve a válogatotthoz, Majoross Gergely szövetségi kapitány eddig rotálta a kapusokat a meccseken. Volt már róla szó, hogy a vb-n is ilyesmire számíthatnak, vagy lesz kijelölt első számú kapus?
A felkészülésben váltjuk egymást folyamatosan Vay Ádámmal, és én nem is tekintek előbbre. Bárki fog állni a kapuban, az megpróbálja a legeslegjobb támogatást megadni a csapatnak. A legtöbbet kihozni az adott mérkőzésből.
Annyiban mégis előre néznénk, hogy a vb-n a bravúr, azaz a bentmaradás kivívásához ki(k) ellen lehet ön szerint elcsípni a szükséges pontokat? A cseh–svájci–amerikai hármas vélhetően biztos negyeddöntős lesz, de a dán–norvég–német–kazah négyes is elég masszívnak tűnik. Melyik válogatott hokija feküdhet a leginkább a magyar válogatottnak?
Vannak olyan mérkőzések, amelyeken, ha tökéletes játékot nyújtunk, akkor sem fogunk nyerni, az ellenfél akár sokkal gyengébb játékkal is meg tud minket verni, mert az alaptudása annyival nagyobb. Én nem fókuszálnék egy, két vagy három mérkőzésre, igenis próbáljunk meg minden egyes meccsen olyan energiaszintet és játékképet mutatni, amit szeretnénk, hogy az a mi csapatunkra jellemző legyen. Próbáljunk meg taktikusak, okosak maradni, nem túl kapkodni bizonyos szituációkat. Több helyről is lehet szerintem pontokat csipegetni, azzal, hogy ez mennyi lesz és kiktől, nem érdemes foglalkozni.
Ha a mérleg egyik serpenyőjében kispadozós bentmaradás, a másikban egy nagyjából végigvédett, de kieséssel végződő vb lenne, melyik oldalra billenne?
Mindenképp az első felé.
Kapcsolódó cikkünk
Szlovákia 7:3-ra legyőzte Magyarországot a jégkorong olimpiai selejtezőtornán. Hogyan látták a történteket a főszereplők?
Vereségével a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. De mint azt lapunknak még a torna előtt maga Majoross Gergely szövetségi kapitány is elmondta, nem is volt/lehetett ez a céljuk.
„Nagyon büszke vagyok a csapatra. Örültem volna, ha be tudjuk fejezni mondjuk 5:3-mal, de vétettünk még két nagy hibát. Viszont láthattunk Tatartól egy olyan befejezést, ami élményszámba ment, még akkor is, ha a mi kapunkba esett – mosolyodott el az újságírók gyűrűjében a találkozó után Majoross. – Mi az egész tornát pici részekre bontottuk. Ha azt néztük volna, hogy négy nap alatt három iszonyatosan erős ellenféllel találkozunk, az rémisztő lett volna. Meccsről meccsre, harmadról harmadra halad(t)unk. 1:3-nál is arra tértünk ki az öltözőben, hogy nem mindennapi lehetőség 9000 ember előtt Pozsonyban hokizni. Odatettünk 40 nagyon jó percet, kötelességünk idővel ehhez hozzátenni még húszat. Ami az utolsó két sorcserét leszámítva majdhogynem sikerült.”
Védencei közül elsőként Vay jött oda a média képviselőihez. „Kár, hogy nem a helyi Tipos extraligás csapat ellen játszottunk, mert őket szétb… volna. De hát itt voltak a nagy játékosaik, akik ezért jöttek, most így jött ki a lépés” – mondta őszintén a bajnokságot jól ismerő Vay, hozzátéve, vagy 80 fokosnak érezte a levegőt.
Gallo Vilmos is azt hangsúlyozta lapunknak, a szívük-lelkük otthagyták a jégen, és nagyon hajtottak, kúsztak-másztak. „Sajnos ez a papírforma, de szerintem közelebb voltunk az ellenfélhez, mint a 7:3 mutatja. Talán a végén a buta hibákból lehetett volna lefaragni, de nagyon jó karakterű csapatot kezdünk építeni. Teljesen felépíteni pedig jövő májusra kell, az A csoportos világbajnokságra” – mondta a Linköping játékosa.
A szezon abszolút legelején, amikor az NHL-es csapatok edzőtáborai még el sem kezdődtek, mégis érezni azért a tengerentúli szlovák hokisokon, hogy a legmagasabb szinten játszanak egyébként? – vetettük fel a szokatlan időpont kérdését. „Természetesen. Nem is mindig a korizásokban vagy a technikában – nyilván ezeken is észre lehet venni – , hanem abban, hogy ha jó skillekkel rendelkező játékosokat raksz össze, akkor nagyon jól tudnak hokizni. De még így is ki tudtuk őket venni a játékból elég jól 55 percig, az utolsó perceket talán már fejben nem bírtuk. Versenyben voltunk sokáig egy Szlovákiával, ez becsületre méltó” – összegzett Gallo.
Az ellenfél jó játékát Craig Ramsay, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is elismerte. „Nagyon gyorsan hokiztak, próbálták a mi stílusunkat játszani. A végeredmény nem tükrözi a látottakat. Nehezen tudtunk átjutni a középső harmadukon, de az utolsó tíz percben sikerült megtörnünk az ellenállásukat” – nyilatkozta a kanadai szakember.
Alig maradt valaki
A szlovák válogatottban gyakorlatilag kő kövön nem maradt a tavalyi világbajnoksághoz képest. Eleve nem a betegeskedő Craig Ramsay szövetségi kapitány irányításával kezdték meg a felkészülést, hogy végül a beugró Vladimír Országh a teljes vb idejére átvegye a csapatot. A 74 éves kanadai szakember korábbi asszisztenseként Országh egy általa is jól ismert játékrendszerhez térhet vissza, ugyanakkor rengeteg új hokissal kellett begyakorolnia a szisztémát. Mindössze hatan maradtak majd hírmondónak a tavalyi, negyeddöntős gárdából.
Az NHL-ből egyetlen hokis sem csatlakozik a nemzeti csapathoz ezúttal (Tatar, Slafkovský, Nemec és Černák is számításba jöhetett volna), de még a cseh extraliga két döntősének öt szlovák résztvevője, Kelemen, Ďaloga, Cingel, Čerešňák és Pospíšil is kihagyja a vb-t. Hiányzik az utóbbi évek húzópárosa, Hrivík és Cehlárik, a flegmatikus, de váratlan megoldásokra mindig képes Libor Hudáček…
S hogy akkor kikből áll a válogatott? Nagyrészt AHL-es fiatalokból és Tipos extraligás játékosokból, valamint a többi cseh klub hokisaiból.
Úgy tartom, ilyen esetekben rajtuk a sor, hogy éljenek a lehetőséggel. Hiszek a csapatban. Igyekeztünk a legjobb formában levő fiúkat beválogatni, akik passzolnak a taktikánkhoz
– magyarázta Országh, hozzátéve, a felkészülés során annak örült a leginkább, hogy a teljesítményük javuló tendenciát mutatott.
Május 9., péntek, 20.20: Svédország–Szlovákia
Május 11., vasárnap, 12.20: Szlovákia–Szlovénia
Május 12., hétfő, 16.20: Ausztria–Szlovákia
Május 14., szerda, 16.20: Szlovákia–Franciaország
Május 17., szombat, 20.20: Kanada–Szlovákia
Május 18., vasárnap, 20.20: Szlovákia–Lettország
Május 20., kedd, 16.20: Szlovákia–Finnország
Tavaly sikerült
A mérleg – 3 győzelem, 5 vereség – nem is adna túl sok okot az optimizmusra, főleg annak fényében, hogy két siker a harmatos franciák ellen született. Másrészt a 8:1-es főpróba kellő önbizalommal vértezheti fel a fiatal gárdát, amely papíron a könnyebb nyolcasba került.
Mert bár nagy meglepetés lenne, ha nem a kanadai–svéd–finn hármas végezne az első három helyen, de a francia–lett–osztrák–szlovén négyes megelőzése még a rutintalan szlovák csapattól sem teljesíthetetlen elvárás.
Tavaly a legjobb nyolc közé kerülés még úgy is összejött Tataréknak, hogy a nyitómeccsen 6:4-re kikaptak Németországtól. Kazahsztán legyőzése után (6:2) után megtréfálták az USA-t (5:4 h. u.), behúzták a kötelezőt Lengyelország (4:0) és Franciaország ellen (4:2), és még az is belefért, hogy kikapjanak Lettországtól (2:3 ráv. u.) és Svédországtól (1:6).
Kanada ellen aztán már nem volt esélyük a negyeddöntőben (3:6), de így is kilencévnyi böjt után zártak a top 8-ban – amit ezúttal is nagy sikerként könyvelhetnének el.
A harmadik harmad elején a magyarok lemásolták a meccs elejét, 15 másodperc elteltével ezúttal Galló Vilmos szemfülessége eredményezett gólt – 3:1. Az újabb találat megfogta a kazahokat, nem sokkal később (egy nagy kimaradt helyzet után) Vincze már 4:1-re növelte Majorossék előnyét.
A kazahok paradox módon egy magyar emberelőny során jöhettek volna némileg vissza a meccsbe, de Bálizs nagyot védett. Így Orehov szépítése a 60. percben már nem osztott, nem szorozott. Magyarország 4:2-re győzött, és nagy lépést tett a hőn áhított bentmaradás felé.
Gallóékra csütörtök este a cseh csapat vár a világbajnokságon.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
