Megvádolnak

Megvádolnak

Részlet a Káli holtak című regényből.

Megvádolnak. A holnapi epizódban Karcsi a hősiességem ellenére be fog mártani a falu népe előtt: hiába táplálok vezetői, sőt szerinte megváltói ambíciókat, minden erőfeszítésem ellenére éppen én szabadítom rájuk a szenvedést és a gyötrelmet az izgágaságommal. Miközben saját osztályrészem ugyanúgy a nem gyógyuló fájdalom, mint az övéké.

A bevezető jelenetben megint a hajdani templomocskában vagyunk. Borpincének berendezett kriptájából egymásután gurítják föl a hordókat a köveskáli marcangolók, de nem csillapul a szomjuk: majdnem minden folyadék fehér. Hogyan tehetnek ilyet? Mivel én éppen távol vagyok, és hiába Karcsi nagyképű szövegelése, a pince őrizetlen. A zombik tartályról tartályra kóstolják a traminit, az olaszrizlinget meg a zöldveltelinit. Tréfli persze nem kell nekik. Végre találnak egy hordó jó minőségű kéknyelűt. Ami nem fér a rohadó bendőjükbe, azt pedig kifolyatják.

Miután megkaparintották a pincét, átvariálják az épület homlokán a címert. Eredetileg egy nagy-nagy szőlőfürt, amit két vincellér cipel. Nos, az egyik vincellér mára Johnny figurájává vedlett át Romero első mozijából; másikuk maga Judith O’Dea, aki a hullajelölt Johnny hisztérikus szőke húgocskáját játszotta.

A kamera nagytotálban pásztázza a salföldi határt, már a mészárlás után. Elakadt lovas kocsi körül áldozatok hullái hevernek, köztük az elkínzott arcú Dragóner Tutyu, azaz nekünk csak Drazsé. Ő volt az idegenvezető, aki mindent megpróbált. Egyik kezében még a figyelemfölhívó táblácskáját tartja BIVALYFARM felirattal. Olyan a mellkasa a kilógó belsőségekkel, mint egy kiázott gyökércsomó árvíz után.

És egy magányos ringlófa alatt hever a letépett szemhéjű Kőnig Attila, Dragóner kollégája és legjobb barátja. Tyutyuval bulizgatva az ő ötlete volt, hogy cameózzon. Megérdemlik egymást, a kirakat-emberbarát Kőnig és a stréber Dragóner, a magyar forgatókönyvírás két hamis prófétája. Kőnig élete első tévéfilmszerepében vérnyomszakértőt alakít, de csak egyetlen jelenete van: egy félelemtől megtébolyodott férfi házát vizsgálja át, aki eltorlaszolta magát a saját fürdőszobájában. Kőnig vérnyomszakértőként a slammerek jellegzetes kotonsapkáját viseli. (Ez vajon merő véletlen, vagy a slammer kultúrkörhöz való tartozását szeretné bizonyítani? Vagy azt is?) Mivel újabban a barátságával üldöz, meg fogom tőle kérdezni.

Az a híre, hogy éket akar verni a falusiak közé, pedig a karakterem, Botond szándékai alapvetően jók. Kérdezhetné valaki, na de mitől lesz belőle vezető. Nyilván attól, hogy nulla tolerancia él benne az igazságtalan, megalázó helyzetek iránt; és éppen mindig ott van, ahol szembe kell szállni az ellenséggel. Félelme bátorsággá nemesül, és megsokszorozza erejét, hogy már az első csatában győz a köveskáli marcangolók fölött. A helybeliek berzenkedése ellenére a pesti értelmiségiek azonnal lelkesen vezetőnek kiáltják ki, ezáltal természetesen a felelősség terhét is ráruházzák.

Innentől viszont nincs visszaút. Elszabadul a pokol. A tömeg sérelmei sokrétűek és végeláthatatlanok. Zúdulnak előre, bár mindenért nem lehet azonnal bosszút állni, és ő nem is támogathatja minden szándékukat jó szívvel.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 30.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »