A Munkács melletti Schönbornban gyűltek össze február 1-jén a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyében szolgáló szerzetesek, papok és a világi rendi hívek, hogy Majnek Antal és Lucsok Miklós püspökökkel együtt hálát adjanak hivatásukért és megújítsák fogadalmukat. A szentbeszédet Roman Łaba Kijevben működő pálos szerzetes mondta, aki a szentmise után konferenciabeszédet tartott.
A kápolna előterében Majnek Antal püspök megáldotta az égő gyertyákat. A jelenlévők ezeket kezükben tartva vonultak be a templomba.
A szentbeszéd előtt Lucsok Miklós segédpüspök köszöntötte és mutatta be a vendég szónokot.
Roman atya az aznapi evangéliumhoz kapcsolódóan a pihenés fontosságáról szólt.
Jézus pihenni hívta tanítványait. Mit jelent a pihenés? Megállni. A zsidók számára ez a szombatot, a sabbatot jelentette. Számunkra ez a vasárnap. A hét többi napján belefeledkezünk a tevékenységeinkbe, önmagunkra figyelünk, arra, amit teszünk.
Valójában ő működik bennünk, általunk is. Ha soha nem állunk meg, akkor ez nem tudatosul bennünk.
A homília és a Szentlélek segítségül hívása, a Veni Sancte eléneklése után következett a fogadalommegújítás, égő gyertyával a kézben.
*
A szentmise végén Pilip Viktor felolvasta Ferenc pápa levelét, mellyel Majnek Antal püspököt köszönti püspökké szentelésének ezüstjubileuma alkalmából. A levél felolvasása után a jelenlevők tapssal köszöntötték a főpásztort.
A miseruhát, melyet a püspök a szentmise alatt viselt, valamint a hozzá tartozó két dalmatikát, melyet a diakónusok öltöttek magukra, Huszt, Técső, Visk, Bustyaháza és Kerekhegy hívei – Majnek Antal egykori hívei, akik között 1996-ig plébánosként működött – készíttették a jubileuma alkalmából.
Az ajándékot a két jelenleg ott szolgáló lelkipásztor, Szulincsák Sándor és Pilip Viktor hozták el.
*
A szentmisét követően Roman Łaba konferenciabeszédében a megszentelt élet mibenlétéről, szerepéről elmélkedett, az első századok keresztényeinek életét és az akkori történelmi körülményeket bemutatva.
Mint elmondta: az első három évszázad a vértanúk korszaka volt, amikor nem annyira a hit megtanulására, hanem a hit megtapasztalására tették a hangsúlyt. Amikor a kereszténységet elfogadták, és „divat” lett templomba járni, a kereszténység felhígult, már nem azt mutatta meg a világnak, amit az első századokban,
Ekkor, a 4–5. században alakultak az első szerzetesközösségek, melyeknek az volt a céljuk, mint az első századok egyházának: megmutatni a világnak, mi a kereszténység, tanúságot tenni Krisztusról. Szent Benedek, a nyugati szerzetesség atyja felismerte, hogy az akkori civilizáció összeomlik, és ő semmit nem tud tenni a megmentéséért. Kivonult hát belőle, és olyan szerzetesközösséget alapított, melynek szellemiségéhez számos világi is csatlakozott, és ennek a szellemiségnek az alapjára új európai civilizációt építettek fel.
A szerzetesség feladata a mai világban is ugyanaz, mint az első keresztényeké és Szent Benedeké:
A beszéd után Lucsok Miklós segédpüspök mondott köszönetet Roman atyának, majd Majnek Antal püspök áldásával zárult az ünnep.
Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye
Szöveg: Pápai Zsuzsanna
Fotó: Reshetar Tetjana
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
