Robert Fico a rimaszombati sapkás tüntetésről több mindenkinek is üzent. Azoknak, akik azt hitték, fogatlan oroszlán már, megüzente, hogy még mindig sokan vannak, akik hallgatnak a hívó szavára. Vitathatatlan, hogy jó választás volt a helyszín is, Fico csapata joggal feltételezte, hogy a több mint 20 százalékos munkanélküliséggel rendelkező járásban lesz több ezer eléggé dühös munkanélküli, alulfizetett vagy sértett ember, akinek ez a kormány nagyon a bögyében van.
De még ha számolunk is azzal, hogy sok volt az idős ember a tiltakozók közt, akiknek jó részét autóbusszal szállították oda, az, hogy több ezer ember összecsődült a jelenlegi körülmények közt, mégsem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. A kormánynak, amely többnyire csak téblábol az események folyamában, és tevékenységének nagy része abban merül ki, hogy hetente megszigorítja vagy fellazítja a koronavírus elleni intézkedéseket, azt üzente ezzel, tévedtek, amikor azt gondolták, hogy örökre eltűnt a történelem süllyesztőjében. Végeredményben ezt támasztják alá az utóbbi időben egyre feljebb kúszó preferenciái is. No meg az is, hogy amíg Robert Ficónak ezrek tapsolnak kint a tereken, miközben a kormány intézkedéseit bírálja, a Szlovákiának jobb világot ígérő Igor Matovič, aki Ficót váltotta annak idején a kormány élén, lassan a boltba sem mer az őrei nélkül egyedül kimenni.
Persze, Robert Fico nem változik, a jól bevált recept szerint cselekszik most is, megpróbál az elégedetlenkedők élére állni, és a maga javára fordítani ezt a siralmas és kétségbeejtő helyzetet. És nem változtak az eszközei sem: sérteget, kioszt, ármánykodik, utasít, konspirál.
Elrendeli „Sulík, Matovič meg Kollár történelmi szemétdombra küldését”, Zuzana Čaputová államfőt a referendum kiírására utasítja, egykori harcostársát, Peter Pellegrinit meg a szövetkezésre. Igaz ugyan, hogy Pellegrini bár kelletlenül, de a média unszolására mégiscsak megüzente Ficónak, hogy neki ez a szövetség nincs az ínyére, mondván, „nehezen tudja elképzelni, hogy egy olyan kormánynak legyen a tagja, amelyiknek az élén Robert Fico állna”, amire Robert Fico cinikusan rögvest vissza is üzent: tessék megnyerni a választást, és máris megszűnnek a gondjai.
A helyzet tehát egyáltalán nem rózsás, a józanul gondolkodó polgár hátán végigfut a hideg a gondolatra, hogy Robert Fico esetleg visszakerülhet oda, ahonnan egyszer már sikerült elűzni őt. Sokan úgy vélik, Fico elveszítette minden korlátját, s egyetlen célja van, hogy visszaszerezze a hatalmas, amiért bármire képes. Akár arra is, hogy a járvány közepén idős embereket toborozzon nagy tömegben össze, kitéve őket ezáltal a fertőzés veszélyének.
Ami a legnagyobb gondot jelenti azonban az egészen más. Kialakult ugyanis a társadalomban egy réteg – mégpedig elég jelentős réteg, amely úgy érzi – talán nem teljesen jogtalanul – hogy az állam nyomása alá került az utóbbi egy évben. És nincs, aki képviselje, nincs, aki a pártjára álljon, se politikailag, se mediálisan. Tavaly novemberben romlott meg a helyzet, azon a nagy tüntetésen, amit a kormány olyan rosszul kezelt. A tiltakozó tömeget nem lehet ugyanis az állam ellenségének, csőcseléknek kikiáltani, és szigorú fellépést sürgetni ellene, amikor az a járványügyi intézkedések ellen tüntet, amelyek megfosztják őt a munkahelyétől, a bérétől. Még akkor sem, ha meggyőződésünk, hogy a járvány megfékezésének egyetlen eszköze az (egyébként önkéntesnek indult) oltás. És a helyzet azóta sem sokat változott, a kormány nem képes ezt a helyzetet kezelni. Tulajdonképpen alábecsüli ezt az egyáltalán nem elhanyagolható réteget, amely egyre elégedetlenebb vele, és ez az, amit megpróbál a hamvaiból feléledő Robert Fico meglovagolni.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
